*Az első sor előtt + jel áll.
1. Sirhalmok, gyász temető kertek
Mellyek őrőkős setéttség
Szivet borzaszto tsendesség
Mostoha keblében hevertek
Ti bus meláncholianak
Setétes vőlgyei
Hol szomoru Muzsájának
Áldozott Herveÿ.
2. Itt az Érzésnek minden neme
Még az élőben is meg hal
Fűle tsak tsendességet hall
A’ semmitől irtozik szeme
A cyprus a’ hold fénnyénél
Árnyékát mutatya
Edgy sirbol ki tántorgott szél
Bádjattan mozgatja.
3. Szőrnyű kőrnyék! mellyhez a’ lélek
Phántásiáin repűlve
Irtozással megy ’s réműlve
Fél holtan hátrál vissza vélek
Szőrnyű kőrnyék! kérkedj bátor
Bus lantu Joungoddal
Isten hozzád gyászos Sátor
Komor Ánglusoddal.
4. Mások irtoztato énekkel
Bőgessék bus obollyokat,
*A b g-ből jav.
És siralmas notájokat
Jajgassák keserves versekkel;
Keritse szűrke Hesperis
*A sor után vízszintes hullám, alatta és fölötte egy-egy pont, a következő sor után pedig maga a Hesperis szó magyarázata, amely már az előző sorba nem fért ki: „(Estvelke)”.
Gőzőlgő fejeket
Én nem ohajtom edgyszer is
Kővetni ezeket.
*Itt megszakad a vers, az utolsó sor után hosszú vízszintes vonal következik, a lap többi része pedig üres.
––––––––––
*A kézirat következő (39.) lapjának tetején, a margón kívül újra megismétlődik a Dict. megjegyzés, alatta hosszú vízszintes vonal, az első sor (valójában a vers 33. sora) előtt pedig ismét a + jel, majd a vers folytatása olvasható. Itt azonban már nincsenek számozva a versszakok.
Nékem inkább olly Koszoru
Kősse fel kent fejemet;
Mellynek szine nem szomoru
’s Mulattya ’a szebb nemet:
Ezt a’ vidámabb Muzsáknak
A’ mosolygo Grátiáknak;
Fűzzék őssze rozsa szinű ujjai
Élesszék fel ambroziás tsokjai.
Nem kell cyprus mellyel Racynth
*
Racytnh Ért. sz. em.
Tisztelte Melpomene;
Ápro viola ’s Hyacinth
Bár hajamon fénylene:
Apro és kék tőltsérjei
Ollyak mint szépem szépei;
E’ kell nékem homlokomat ne érje
Schakspeárnak aconitus fűzérje.
Igy veszem fel vig lélekkel
Gyengén rezgő lantomat;
’s Majd kedvesem edgy énekkel
Lelkesiti huromat:
Mig leng az estveli szellő
’s Szárnyán edgy nectárt lehellő;
Roszában, a’ kis szerelmek meg szállnak
És mennyei hármoniát tsinálnak.
Szivűnk el olvadt részeit
Élesztjűk újj dalokkal;
’s Pauzák unalmas idejit
Édesitjűk tsokokkal
Ah! e’ hives est hajnalon
Igy alszunk el edgy szép dalon
’s Énekűnknek végső bádjadt
*
bá<j>dja<t>dt
szozatja
Az andalgo vidéket el altatja.