HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
BARÁTSÁGOS BÚTSÚVÉTEL.
Már hát külön választ a’ végzés bennünket,
Meg-osztja eggymáshoz forradott szívünket!
E’ kötéssel eggyé azért kellett lennünk,
Hogy annál keserűbb bútsút kelljen vennünk?
Hát a’ mit annyi sok esztendő érlele,
Most vész el, ’s nem lehet már most élni vele?

Óh gyászos végezés’ irtóztató pontja!
Melly két szerető szív’ frigyeit fel-bontja;
’S így a’ leg-kedvesebb vagyonunktól meg foszt,
Mikor két barátot kegyetlenűl meg oszt.
Barátság! barátság! óh édes nevezet,
Mellyre sóhajtással sok szív emlékezett!
Be’ gyakran méreggel van mézed keverve,
Bontván örömünket szívünk’ új keserve.

Véltem, hogy eggymástól holtig meg nem válunk,
’S meg-oszlatónk lehet tsupán tsak halálunk:
De lám más lappangott eggy gyász fátum alatt,
A’ melly most közöttünk vont örökös falat. –
Külön válunk tehát eggymástól egészen,
De lelkünk tovább is eggymás körűl lészen.
Bár én nyomorogjam Spitzberg’ havassain,
Te lakjál a’ festett Hottentót’ partjain;
Én Amérikán túl vonjam magam hátra,
Téged’ tartóztasson a’ forró Szummátra;
Az én estvém légyen tenéked reggeled:
Még is eggyütt élek, ’s eggyütt halok veled.

Mostan kedves színed’ tám utólszor látom,
Ah! már isten-hozzád, szerelmes barátom!
Hozzád ez utólsó szó rebeg ki számon:
Légy te hív Pithiás, leszek én hív Dámon!