1794 A |
1795 A |
1796 A |
1796 B |
|---|---|---|---|
Már hát különn választ a végzes bennünket
Meg osztya egy máshoz forradott szivünket
E Kötéssel eggyé azért kellett lenni
Hogy annál keserübb butsút kellyen venni
Hát a’ mit annyi sok esztendö érlele
Most vész el, ’s nem lehet már mos[t] élni vele
Oh gyászos végezés irtóztató pontya
Melly két szeretö sziv frigyeit fel bontya
Igy a’ leg kedvesebb vagyonunktól meg foszt
Mikor két barátot kegyetlenül meg oszt
Baráttság Baráttság oh édes nevezett
Mellyre sohajtással sok sziv emlékezett.
Be gyakrann méreggel van mezed keverve
Bontván örömünket szivunk ujj keserve
Véltem hogy egymástól holtig el nem válunk.
Meg oszlatónk lehet tsupánn tsak halálunk
De lám más lappangott lám a fatum alatt
A melly most közöttunk vont örökös falat
Különn válunk tehát egymástol egésszen
De lelkünk tovább is egymás mellett lészen
Bár én, nyomorogjam Spitzberg havassainn
Te járkálly a’ festett Hottentot partyainn
Az én estvém légyen tenéked reggeled
Még is eggyütt élek ’s eggyutt halok veled
Én Amerikann túl vonnyam magam hatra
Téged tartóztassonn a forro Summatra
Mostann kedves képed utojjára látom
Ah már Isten hozzád szerelmes Barátom
Hozzád ez utólsó szo rebeg ki számonn
Légy te hiv Pithias leszek én hiv Dámonn
| Már hát különn választ a végzes bennünket
Meg osztya egy máshoz forradott szivünket
E Kötéssel eggyé azért kellett lennünk
Hogy annál keserübb butsút kellyen vennünk
Hát a’ mit annyi sok esztendö érlele
Most vész el, ’s nem lehet már mos[t] élni vele
Oh gyászos végezés irtóztató pontya
Melly két szeretö sziv frigyeit fel bontya
’S Igy a’ leg kedvesebb vagyonunktól meg foszt
Mikor két barátot kegyetlenül meg oszt
Baráttság Baráttság oh édes nevezett
Mellyre sohajtással sok sziv emlékezett.
Be gyakrann méreggel van mezed keverve
Bontván örömünket szivunk ujj keserve
Véltem hogy egymástól holtig el nem válunk.
Meg oszlatonk lehet tsupánn tsak halálunk
De lám más lappangott lám a fatum alatt
A melly most közöttunk vont örökös falat
Külön válunk tehát egymástol egésszen
De lelkünk tovább is egymás mellett lészen
Bár én nyomorogjam Spitzberg havassainn
Te járkálly a’ festett Hottentot partyainn
Én Amerikann túl vonnyam magam hatra
Téged tartóztassonn a forro Summatra
Az én estvém légyen tenéked reggeled
Még is eggyütt élek ’s eggyutt halok veled
Mostann kedves képed utojjára látom
Ah már Isten hozzád szerelmes Barátom
Hozzád ez utólsó szo rebeg ki számonn
Légy te hiv Pithias leszek én hiv Dámonn
| Már hát külön választ a végzés bennünket.
Meg osztya egy máshoz forradott szívünket
E’ kötéssel egygyé azért kellett lennünk.
Hogy annál keserübb butsut keljen vennünk.
Hát a mit annyi sok esztendö érlele.
Most vész el ’s nem lehet immár élni vele.
Oh gyászos vegezés irtoztato pontya.
Melly két szeretö sziv frigyeit fel bontya.
’S igy a leg kedvesebb vagyonunktól meg foszt.
Mikor két baratot kegyetlenűl meg oszt
Baratság, baratság oh édes nevezet.
Mellyre sohajtassal sok szív emlékezett.
Be gyakran mereggel van mézed meg kenve.
Bontván öröműnket szívünk uj keserve.
Véltem hogy egy mastol holtig el nem válunk
Meg oszlatonk lehet csupán csak halálunk.
De lám mas lappangott, lám a fatum alatt.
A melly most közöttünk vont örökös falat.
Külön válunk tehát egymastol egésszen.
De lelkünk tovább is egy mas mellett lészen.
Bár én nyomorogjam Spitzberg havasain.
Te járkájj a festett Hottentok partyain.
En Amerikan tul vonnyam magam hátra.
Téged tartoztasson a forro Sumátra.
Az én estvém légyen tenéked reggeled.
Még is edgyütt élek, ’s edgyütt halok veled.
Hozzad ez utolso szo rebeg ki szamon.
Legy te hiv Pithias, leszek en hiv Dámon.
Mostan kedves képed utojjára latom.
Ah már Isten hozzad szerelmes barátom!
| Már hát külön választ a’ végzés bennünket,
Meg-osztja eggymáshoz forradott szívünket!
E’ kötéssel eggyé azért kellett lennünk,
Hogy annál keserűbb bútsút kelljen vennünk?
Hát a’ mit annyi sok esztendő érlele,
Most vész el, ’s nem lehet már most élni vele?
Óh gyászos végezés’ irtóztató pontja!
Melly két szerető szív’ frigyeit fel-bontja;
’S így a’ leg-kedvesebb vagyonunktól meg foszt,
Mikor két barátot kegyetlenűl meg oszt.
Barátság! barátság! óh édes nevezet,
Mellyre sóhajtással sok szív emlékezett!
Be’ gyakran méreggel van mézed keverve,
Bontván örömünket szívünk’ új keserve.
Véltem, hogy eggymástól holtig meg nem válunk,
’S meg-oszlatónk lehet tsupán tsak halálunk:
De lám más lappangott eggy gyász fátum alatt,
A’ melly most közöttünk vont örökös falat. –
Külön válunk tehát eggymástól egészen,
De lelkünk tovább is eggymás körűl lészen.
Bár én nyomorogjam Spitzberg’ havassain,
Te lakjál a’ festett Hottentót’ partjain;
Én Amérikán túl vonjam magam hátra,
Téged’ tartóztasson a’ forró Szummátra;
Az én estvém légyen tenéked reggeled:
Még is eggyütt élek, ’s eggyütt halok veled.
Mostan kedves színed’ tám utólszor látom,
Ah! már isten-hozzád, szerelmes barátom!
Hozzád ez utólsó szó rebeg ki számon:
Légy te hív Pithiás, leszek én hív Dámon!
|