HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Musa vetat mori.*
A cím mellett ez a megjegyzés áll: pag. 35., utalás a kötet 35. lapjára, ahol a vers másik változata szerepel.
*
A vers eleje nem Csokonaitól származik, a 11. sor (6. szakasz) előtt a lap bal szélén ez áll: „Dict.”, innen folytatódik a Csokonai-féle kidolgozással.
6. Jer magunknak fűzzűnk szárnyakat
Hogy ama márvány kőszálakat,
Meg tetézhessűk azokkal;
Láthassuk várát a’ Honornak
Hol a’ Muzsák edgy nagy tábornak,
Fejét fűzik Laurusokkal.

7. A’ halhatatlanság felette
Őrők templomát épitette,
A’ mellybe meg holt az*
a’z em. (eredetileg a’-ból jav., a hiányjel megmaradt).
halál:
Itt ki szerette a’ Muzsákat,
Nevével kérkedő táblákat
Vastag gyémántokbol talál.

8. A’ Ditsősségnek trombitája,
Nevét harsogva praedicálja
Mindenűtt a’ Nemzeteknek;
Ezt a’ Hir fel vévén szárnyára
Viszi a’ világ két sarkára,
Hogy altal*
által
adja ezeknek.

9 . Őrőmmel tapsolnak ő néki
A’ Gángesnek gazdag Kőrnyéki,
Vissza echozik Iberus;
Népei a’ fagyos Éjszaknak
’s Kik a’ forro nap alatt laknak,
Hirdetik: Ki volt Homerus!

10. Seculumi az el mulásnak
Által adják őtet edgymásnak
És meg őrizik hüséggel;
És midőn sirjára mutatnak:
Őrőmnek kőnnyeit hullatnak,
Koronázván ditsősséggel.

11. Ki Poëta nevet érdemel
Annak ollyan oszlopot emel,
Phoebus a’ Poëták Attya;
Hogy betűi ezen oszlopnak
Semmi veszélly kőzt el nem kopnak,
’S Még az Idő se bánthattya.*
E sor alatt a következő jegyzet áll: Vide pagina 36 Versum sextum eum lege posthunc deinde 5um. Láthatóan utólag lett betoldva a sorok közé, más kéz írása. Magyarul: Lásd a 36. lap 6. versét (strófáját), olvasd el azt, azután pedig az 5.-et. A megjegyzés a 35–36. lapon olvasható változatra utal, ahol valóban föl lett cserélve az 5. és 6. versszak, a sorrend fölcserélésére ott utólagos számozás utal. Ebben a változatban pedig azért volt szükség a megjegyzésre, mert itt hiányzik annak a kidolgozásnak a 6. szakasza.

12. Ha hát én reám tekintene
Nyájas szemekkel Melpomene
’S Ha éneklője lehetnék:
Mind a’ halált mind más veszéllyt kárt
Melly a’ leg nagyobbaknak is árt
Edgy bátor szivvel nevetnék.