HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Töredékek
(1814 után)

ugrás a szövegforráshoz
Az Álomhoz. 1795.
Szállj-alá zsibbadt szemeimre, gond-el-
Oszlató Tündér! elepedve nyújtom
Mákodért rengő karomat. Lehelld rám
Mennyei csended’.
etc. etc. etc. etc.



ugrás a szövegforráshoz
Atyáid’ undok bűneikért lakolsz
És ah tulajdon (’s tulajdon undok) bűneidért, Magyar.



ugrás a szövegforráshoz
Hím neved Úr! mond a’ születés. Érezzük az áldást
’S a’ gyengébb kornak durva gyötrőji vagyunk.



ugrás a szövegforráshoz
Nagy Istenek, melly boldogságok!
’S melly kín, melly bú, nagy Istenek!



ugrás a szövegforráshoz
Hová, hová levétek,
Éltem’ szép napjai!



ugrás a szövegforráshoz
Ah a’ mennyei lyányka miként ömlött-el alakján
Mind az az ék, mellyel Cyprisz igázni szokott!*
Utóbb ferde vonalakkal áthúzogatva.



ugrás a szövegforráshoz
Idv néked! idv! és idv harmadszor is!



ugrás a szövegforráshoz
Neked legfőbb kincs a’ kereskedés,
A’ nyelv nekem ’s a’ nemzet bélyege.
Ez eggyben öszveférhetetlenek
Eggy szív külömben és eggy gondolat
Eggy lélek’ eggy fej nem rossz magzatai
’S a’ jót segéllni nem méltatlanok.



ugrás a szövegforráshoz
Hát tél, hat nyár
Elmúla már
Miolta téged
Kedves felem
A’ szerelem
’S Hymen velem
Örökre eggyé tett.



ugrás a szövegforráshoz
Örök faj a’ választottak faja
’S ámbátor abban senki származást
Nem vett anyától, nem fogy-el soha.
És a’ mit a’ vak ’s a’ kevéshitű
Sejt és nem ért, ’s lát és nem tud, gyakor.
Nincs közfal itten; a’ ki jó, rokon.
Szín, nyelv, szokás nem szűl külömbözést
Eggy tisztjek, eggy törvények, eggy hazájok.
Csak eggy! és még is más. Lehullott állal
Bámúlja a’ titkot a’ vak. Az neki
Titok marad, de a’ szenteltnek nem az.

’S mint a’ midőn két láng egymáshoz ér,
’S az eggyike általszívja a’ másikát,
’S most eggybe-kelve teljesen lobognak,
’S hatalmasabban űzik a’ homályt,
Melly kedvez a’ latrok’ tanyájinak
’S a’ jámborok’ lakjaikra vesztet hoz
Úgy a’ midőn két jó



ugrás a szövegforráshoz
Valót tanít a’ Stóa: „Józanúl
Nincs a’ rossz,*
a’ <Jó> rossz
és a’ jó ’s a’ józan eggy.”
Az agy hibás, nem a’ szív, a’ hol a’



ugrás a szövegforráshoz
Ne hidd, hogy a’ mit jónak mond az ész,
Nem jó lehessen, ’s bölcs a’ mit bolondnak,
’S hogy nem való a’ való. Határt hasított
Közöttök a’ Természet szent keze.
’S bár eggyik által lépjen a’ neki
Nem osztott részbe – – –



ugrás a szövegforráshoz
1810. Octób. 28d.
Azt a’ virágot, gyermekek,
Mellyet már félig ősz fejemre
Hízelkedve hint kezetek,
Eggykor, míg kedves lengzetek
Fuvalltak ifju életemre,
Lalim hintette volt eggy két kis énekemre.
Triumphuszom volt javallása,
’S eggy fojtott sóhajtás, eggy néma pillantása
Szerencsésebbé tehetett
Mint az, kit*
Mint az, <a’> kit
a’ vak sors trónusra léptetett.*
trónusra <űltetett> léptetett Az u felett a rövid szótag verstani jele.
Mert szívem titkosabb vágyása
Hajlandóság gyanánt vette a’ dicséretet.
De ah most más szemekkel látok;
Nem csalja-meg magát az elöregedett.
Nem azt nyújtjátok ti a’ mit eggykor anyátok.
Hintsétek e’ virágokat
Szép és jó gyermekek szülétek’ ösvényére!
Ah, az hajolván estvelére
Ingó ’s ködös tájakra tére.
Hintsétek-el vele saját utjaitokat etc.



ugrás a szövegforráshoz
1787.
Laczim, Szepesnek szép ’s irtóztató
Vidékeiről vedd hív idvezletem’.
Nagy hézag nyúlt el közttünk; eggy egesz
Eggy tágas tartomány! de szíveinket
Egymástól el nem vonja semmi köz.
Ők eggy ütéssel vernek a’ fagyos
Poprád’ ’s a’ habzó Száva’ partjain
Szoros kötélt vont ránk a’ származás.
De még szorosbbat érzés ’s gondolat etc. etc. etc.



ugrás a szövegforráshoz
A’ fény sem az? De oh mi az tehát
Ha még a’ fény sem az? ha még az is
Csak olly hiú bér, mint a’ mellyeket,
Magát elvesztve, hajház a’ pulya?

Nekem pedig csak ő az eggy bálványom
’S mindég csak ő volt, és mindég csak ő lesz.
Azt a’ ki nem lel érdemet magában
’S maga által nem ragyoghat, kapja-fel,
Midőn a’ dévaj lélek szállja-meg
Gyötrő porából a’ bohó Szerencse.
Mídász hadd légyen Mídász. Ő arannyal
Bővölködik: jó ésszel én; ez áron
Megvenni mindég rettegém fülét.

Már akkor a’ midőn szelíd atyám
Még gyenge gyermekét, ölébe zárt,
’S tornácza’ füstös képeinél kevély
Gyönyörködéssel álla-meg velem,
Nem az dagasztá mellyemet, hogy Urk
Vagy Muytha volt nememnek törzsöke,
’S Abától vettem én is származásom.
Nem az, hogy ők e’ táj elsőji köztt*
koztt em.
’S megyéjek fényes polczain űltenek,
’S hintójokat hat czifra ló voná
’S gyakor vendeggel tőltek asztalaik
’S más holmi, mellynek Torzsai tudna örűlni
Hanem hogy átkot nem vontak magokra,
’S közöttök eggy sem volt fondorkodással
Nem eggy is álnokúl kullogva nagy



ugrás a szövegforráshoz
Jutott kevélység nékem is, ’s kevésnek*
kevésnek Az ek olvashatatlan betűkből jav.
Jutott több mint nekem: de szomjainkat
Nem eggy forrásbol oltjuk. A’ mit ők
Kerestek az nekem nem kell, nekik
Nem a’ mit én kerestem, ’s íme bírok.



ugrás a szövegforráshoz
Kikelni a’ ködből, ’s másoknál elébb Jan. 1813.
Hágdosni a’ fényes úton, hol nem ős
Nem bírtok és nem pénz nyujtnak elsőséget,
’S ujjal mutattatni a1 nagy szám között,
Oh zengzet! édes, mint a’ húroké.



ugrás a szövegforráshoz
Mint tölti-ki Ámor a’ türköt reám, Mart. 4d. 1813.*
Utólag, más írással az első sor mellé írva.
A’ teljest, a’ virággal megrakottat,
És napjaimat*
napjaimat Az at olvashatatlan betűkből jav.
mint hagyja folydogálni
Lassún, de kénnyel, azt hágyd eggyszerű
Hangon beszéllnem. Épistolionom
A’ fenntebb zengzetet, mellyel külömben
Odák’ tüzétől gyúlt Episztoláim
Szeretnek, a’ mint mondják, hangzani,
Szint úgy mint tárgyam ’s a’ te tiszta lelked

’S e’ régi szent barátság, tiltogatja
Kell pípere ottan, a’ hol ajkainkat
A’ részeg szívnek önti-el özöne?
Kell ott a’ duzmadt ész sugallatát,
És még inkább a’ vak ’s hideg szokásét,
A’ hol meleg szív szívhez szóll, követni?
Ketten vagyunk; a’ Bölcs ki e’ csácsogásért
Csak szánni fogna, lelje zárva az ajtót.



ugrás a szövegforráshoz
VÉNUSZ KALLIPYGÓSZ.
6 Apr. 1813. Er Semly.

Mind, mind, lyányka, nem ezt egyedül! ’s nagy Júpiter, engedd
Váljon hármassá nékem is eggyszer az éj



ugrás a szövegforráshoz
Tartsa-meg Európát, Ledát, Semeléjit, Iójit,
A’ nagy Zeusz: az enyém, Heliodóra, te vagy.



ugrás a szövegforráshoz
11. Jun. 1813.*
A dátum a vers első sora előtt áll, de a szövegtől kicsit magasabb pozícióban.
Én szeretek, szeretetve vagyok, gyönyöréjeken élek –
Úgy de hol? úgy de kinél? – Páphia, tudd te magad.



ugrás a szövegforráshoz
A’ CSILLAGOKHOZ.
(Poetai Berekbe)

Szánlak títeket, szent fényei az égnek!
Szépek vagytok és tisztán ragyogtok
Fényt lövelltek a’ csüggedt Hajósra,
’S még sem vesztek bért nagy Istenektől
Mert, fagykeblűek,*
Mert, <nem> fagykeblűek
ti nem szerettek!
Ti tartózhatatlanúl vonattok
A’ Horáktól végig a’ nagy égen.

Melly hosszú útat jártatok-meg*
útat <tet> jártatok-meg
immár,
A’ miolta kedvesem’ karjában
Títeket ’s az éjfélt elfeledtem.

Göthe. 22 Jul. 1813.



ugrás a szövegforráshoz
Vénűl, ’s vénűljön, testem! de te lelkemet ittassd,
Hébe, a’ szent kelyhből és soha elaggni ne hagyd.



ugrás a szövegforráshoz
Mint a’ midőn a’ tél’ sivatag fagyát
Napunk’ hatalmasbb nyílai kergetik,
És rózsafelhőjin alászáll
A’ koszorús Kikelet, ’s egéről
Földünkre harmat-gyöngyeit öntözi,



ugrás a szövegforráshoz
Eggy és Nem-eggy.*
A cím utóbb áthúzva.
18. Nov. 1814.

Embert mondva nem ejt két szótagot; a’ ki büdös gőg’
Hangján rád ordít hogy nézz-fel ’s térj-ki lovának;
Ő ragyogó szekeren megyen a’ Pont-neufre, te talpalsz.
Kettőt ejt Bossuet, a’ nép’ feddője, ha szent hely
Hallja szavát,*
Hallja <csudálva> szavát
kettőt a’ Fernéyi Virzsil
Clíoval zengvén a’ legjobb Bourbon’ – – –
Igy a’ szín’ fő dísze Le Cain, ’s a’ lyányka ha dalt önt,
’S <mindenike eggy tagg> úgy
mint a’ Marquis, csak eggyet ezek*
Az áth. rész alá írva.

Eggy a’ nyelv, de az hely’ ’s a’ szólló’ nyelve nem eggy nyelv.>*
Utóbb az egész vers ferde vonalakkal áthúzogatva.



ugrás a szövegforráshoz
Nyelvet ronta Homér, nyelvet Thucydidesz.



ugrás a szövegforráshoz
Igérkezém hogy mégyek, ’s a’ hazug
Még most is újítgatja ígérkezését.
De ha a’ beteggé válni rettegő

Miként ne varjon azt a’ más beteg?



ugrás a szövegforráshoz
1823. Febr.
Az oktalan Bölcs títeket, Istenek,
Tagadni akarna. De ti felette meg
Dördítitek bosszús ütéssel
A’ ropogó tüzeket, hogy Ujhely

És a’ Hegyalják’ bérczei rengenek,
’S fortyogva csap-ki partjain a’ Tisza,
’S az sápadozva roggyan-össze,
Érzi hatalmatokat,*
<’S vallja> hatalmatokat, Az Érzi az áth. szavak elé betoldva.
’s tagadja.

Ekként dühödtek eggykor az elfajult
Tellusz szülöttjei ellenetek, de Zeusz
Felkölt; futottak ők, ’s az ádáz
Enceladuszra röpíté az Aetnát. Enceladuszt
leborítá az Etna*
Befejezetlen sor. Először: <’S> Enceladuszra <röpíté> az Aetnát, a röpíté alá írva: borúlt, de az egyeztetés elmaradt. Ezt követően a sor mellé újabb változat került: Enceladuszt leborítá az Etna, de az előző nincs áthúzva.
Engem szerény szív vonsz tifelétek, és
Nem ingadó hit, ’s gyermeki félelem.
Áld szenvedésim köztt nyögésem,
Áld poharam, ha virág övedzi.


2. Febr. 1815. Prológ Esztellhez

[…]

Elragadás. Plutó és Ceresz leánya.*
Alatta: <.abey>, az első egy vagy két betű olvashatatlan.

Natur und Kunst.
Amor kitörli az álnevet.
Hittem az esknek 6. Marcz. 1813.

ugrás a szövegforráshoz
Schlachtittzá tett a’ születés a’ Múzsa nemessé.



ugrás a szövegforráshoz
Mint Niobéra reám küldötte a’ Messzelövellő’
Szűz lyányát Létó ’s sírbe le-szálla Phigie



ugrás a szövegforráshoz
Terhed alatt lerogyál és szirsz?*
Bizonytalan olvasat.
’s te nem érted hogy a’ Sors
Nagynak véle, ’s pirúl megbotolása miatt.
Oh te nagy oh te kicsiny
A’ ki igazán nagy volt állva, ledőlve is az.



ugrás a szövegforráshoz
Tűrj mint férjfi. Nem illet erőst ez az asszonyi rívás



ugrás a szövegforráshoz
Nem tuda helyjében ingani, dőlni tuda.



ugrás a szövegforráshoz
1816 Sept.
Domb, völgy, meg völgy, domb, ’s domb meg völgy megintt,
Nem szép, de áldott föld, Isten veled!

Mint a’ szerelmes néz elnedvesűlt
Szemekkel a’ hív lyányka’ rejtekére,
A’ honnan őt vad*
őt <most> vad
sorsa most elűzi:
Akként tekint reád vég pillantatom
Aldott hazája sok nagy férjfiaidnak
– – – – – – – – – – – – asszonyaidnak
’S szorult melyemből lassu fajdalommal
Ez ront ez tör elő: Isten veled!



ugrás a szövegforráshoz
24 Mart. 1817.
Elhallgatál, ’s sem szíved sem kesergő
Vádjaim nem tudnak felriasztani.
Hogyan? ’s te nem vagy már az a’ mi voltál?
Én a’ mi voltam többé nem vagyok?
Szabad vala engem*
engem Sor fölötti betoldás.
eggykor nem szeretned;
Azt szíved adta nékem, nem becsem.
De most, midőn már bírtam, most midőn az
Tulajdonom nekem, visszá ragadnod
Erőszak nélkűl többé nem lehet.



ugrás a szövegforráshoz
Fűzz virágot homlokomra,
Lyányka, míg tart a’ tavasz,
Míg eggy két csókot kerűlünk,
Nézz körűl, ’s elreppen az.



ugrás a szövegforráshoz
Égtem értted, ’s te szerettél,
Én meg égek, nem te már.
Ah, eggy másért megvetettél
Ajkad azt tagadja bár!