Örök faj a’ választottak faja
’S ámbátor abban senki származást
Nem vett anyától, nem fogy-el soha.
És a’ mit a’ vak ’s a’ kevéshitű
Sejt és nem ért, ’s lát és nem tud, gyakor.
Nincs közfal itten; a’ ki jó, rokon.
Szín, nyelv, szokás nem szűl külömbözést
Eggy tisztjek, eggy törvények, eggy hazájok.
Csak eggy! és még is más. Lehullott állal
Bámúlja a’ titkot a’ vak. Az neki
Titok marad, de a’ szenteltnek nem az.
’S mint a’ midőn két láng egymáshoz ér,
’S az eggyike általszívja a’ másikát,
’S most eggybe-kelve teljesen lobognak,
’S hatalmasabban űzik a’ homályt,
Melly kedvez a’ latrok’ tanyájinak
’S a’ jámborok’ lakjaikra vesztet hoz
Úgy a’ midőn két jó