Az oktalan Bölcs títeket, Istenek,
Tagadni akarna. De ti felette meg
Dördítitek bosszús ütéssel
A’ ropogó tüzeket, hogy Ujhely
És a’ Hegyalják’ bérczei rengenek,
’S fortyogva csap-ki partjain a’ Tisza,
’S az sápadozva roggyan-össze,
Érzi hatalmatokat,
*<’S vallja> hatalmatokat, Az Érzi az áth. szavak elé betoldva.
’s tagadja.
Ekként dühödtek eggykor az elfajult
Tellusz szülöttjei ellenetek, de Zeusz
Felkölt; futottak ők, ’s az ádáz
Enceladuszra röpíté az Aetnát. Enceladuszt
leborítá az Etna
*Befejezetlen sor. Először: <’S> Enceladuszra <röpíté> az Aetnát, a röpíté alá írva: borúlt, de az egyeztetés elmaradt. Ezt követően a sor mellé újabb változat került: Enceladuszt leborítá az Etna, de az előző nincs áthúzva.
Engem szerény szív vonsz tifelétek, és
Nem ingadó hit, ’s gyermeki félelem.
Áld szenvedésim köztt nyögésem,
Áld poharam, ha virág övedzi.