Mint tölti-ki Ámor a’ türköt reám,
Mart. 4d. 1813.
*Utólag, más írással az első sor mellé írva.
A’ teljest, a’ virággal megrakottat,
És napjaimat
*napjaimat Az at olvashatatlan betűkből jav.
mint hagyja folydogálni
Lassún, de kénnyel, azt hágyd eggyszerű
Hangon beszéllnem. Épistolionom
A’ fenntebb zengzetet, mellyel külömben
Odák’ tüzétől gyúlt Episztoláim
Szeretnek, a’ mint mondják, hangzani,
Szint úgy mint tárgyam ’s a’ te tiszta lelked
’S e’ régi szent barátság, tiltogatja
Kell pípere ottan, a’ hol ajkainkat
A’ részeg szívnek önti-el özöne?
Kell ott a’ duzmadt ész sugallatát,
És még inkább a’ vak ’s hideg szokásét,
A’ hol meleg szív szívhez szóll, követni?
Ketten vagyunk; a’ Bölcs ki e’ csácsogásért
Csak szánni fogna, lelje zárva az ajtót.