Domb, völgy, meg völgy, domb, ’s domb meg völgy megintt,
Nem szép, de áldott föld, Isten veled!
Mint a’ szerelmes néz elnedvesűlt
Szemekkel a’ hív lyányka’ rejtekére,
A’ honnan őt vad
*őt <most> vad
sorsa most elűzi:
Akként tekint reád vég pillantatom
Aldott hazája sok nagy férjfiaidnak
– – – – – – – – – – – – asszonyaidnak
’S szorult melyemből lassu fajdalommal
Ez ront ez tör elő: Isten veled!