Azt a’ virágot, gyermekek,
Mellyet már félig ősz fejemre
Hízelkedve hint kezetek,
Eggykor, míg kedves lengzetek
Fuvalltak ifju életemre,
Lalim hintette volt eggy két kis énekemre.
Triumphuszom volt javallása,
’S eggy fojtott sóhajtás, eggy néma pillantása
Szerencsésebbé tehetett
Mint az, kit
*Mint az, <a’> kit
a’ vak sors trónusra léptetett.
*trónusra <űltetett> léptetett Az u felett a rövid szótag verstani jele.
Mert szívem titkosabb vágyása
Hajlandóság gyanánt vette a’ dicséretet.
De ah most más szemekkel látok;
Nem csalja-meg magát az elöregedett.
Nem azt nyújtjátok ti a’ mit eggykor anyátok.
Hintsétek e’ virágokat
Szép és jó gyermekek szülétek’ ösvényére!
Ah, az hajolván estvelére
Ingó ’s ködös tájakra tére.
Hintsétek-el vele saját utjaitokat etc.