HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Elsö Szerelem érzés.
*
Az első sor előtt + jel áll.
Még tsak nem régenébe is
Gyermeki életembe;
Vigadtam a mord Télbe is,
Bú nem lakott szivembe;
Ha nyárbann a’ szikrázó Rák
Lankasztotta testemet:
Itt a’ hives Etéziák
El oltották tüzemet.
Ha tikkadó Tetemeim
Szomjúztak a’ Melegtől:
Eledtek*
Éledtek
bádgyadtt Ereim
E hives Tsergetegtöl.
De most, Rózi! ah, nem olly Tüz
Nem olly Hévség veszteget,
Nintsen semmi ah, kegyes Szüz!
Mely óltsa e meleget.
Bár próbálok minden eszközt,
Nem hivesit Barlangom;
Le dülök a’ Gyertyán fák köztt.
Még sem enyészik lángom.
A’ hives Etéziáknak
Ám meg nyitom kebelem;
Még is e’ tüzes Langoknak
Orvosságát nem lelem.
Sött a’ fagyos Boreásnak
Fúvására sietek;
De e belsö Gyúladásnak
Tüzénn nem enyhithetek.
Sött e’ szörnyü Havasokonn
Gyakrann a’ Hóba fekszem;
De, ah, nints Hideg azokonn,
Fagyok, még is melegszem!
Mászszor tikkadtt és el alélt
Testem újj életre jött,
Ha e’*
Olvhtl. betűből jav.
hives forrással éltt,
Melly itt zúg ez Hegy elött:
De most, noha Tsípésivel
Ki szedi bár fogamat,
Még is hives vizeivel
Ez sem óltja Szomjamat;
Mert minden Tseppjét Tüzemnek
Heve meg emésztette,
Mihelyt lángoló szivemnek
Le folyt vala mellette.
Mig még gyengébb gyermek valék
Melly könnyü volt pihennem,
Illy kint még nem tapasztalék,
Nem régólta van bennem.
Nem régólta tsatáz velem,
Ah, Rózsim, kegyes alak!
[...]*
A vers itt megszakad, mert a következő levelet kitépték a kéziratból.