Autográf archiválás
Körlevél
Nagy Ember! kit nekünk kedvező Istenek
Gyámolúl ’s ragyogó fényűl engedtenek,
Zrínyieknek társa gazdag örökökben,
De társa még inkább magas erkölcsökben,
Te, kit a’ Jók jónak ’s nemesnek ismernek,
László’ atyja, ’s ipa eggy Hohenzollernek!
Melly ész, melly józanság vive arra téged,
Hogy jótételekben leld gyönyörüséged’?
’S midőn pillongásért epedeznek mások,
Neked nem kellenek semmi csillámlások.
Büszke, de nem kevély, a’ csörgést megveted,
’S nyugalmas nagyságban foly-el szép életed.
Mint sok hős polgára a’ régibb Rómának,
Természetnek híve, híve hazájának,
Honn űlsz, szántasz és vetsz, kazlakat állítasz,
Ugart törsz, árkot nyitsz, pőczét ’s tót szárítasz,
Magad oltod almád’, sajtólod szőlődet,
Ménes, gulya, nyájak lepik-el meződet;
’S azért örülsz a’ nagy birtok’ nagy hasznának,
Hogy a’ sokból sokat nyujthass a’ hazának.
Földmívest neveltek legelébb gondjaid
És ifju katonát: most már oltáraid
Gyujtják tömjéneket a’ lant’ és az ének’
’S a’ Virág’ és a’ Kis’ nyelve’ Istenének.
Olympiánk nyilt-meg; im fut a’ délczeg nép,
’S három pártás Költőnk ’s velek eggy ifju Szép,
Székedhez jutottak, ’s elveszik béredet. –
Tapsol a’ sokaság, ’s harsogja*
<had> harsogja nevedet.Javaltatni kedves: de bérre szolga vágy,
A’ Szabad megteszi a’ mit szent tiszte hágy;
’S bár nincs, és bár nem lesz tanúja tettének,
Áldozatokat hoz szeretett ügyének.
Neked, dicső férjfi, maga a’ tett a’ bér:
Érted te, az üres lárma ’s a’ hír mit ér;
’S bírván megnyugtató javaltát keblednek,
Bátor léptekkel lépsz útján érdemednek.
Tamás, a’ Nádasdi háznak fényes ága,
Védistenink közzé ez érzéssel hága;
<Igy Pázmány, öltözve Róma’ bíborában
Igy Dóczi, így Bakacs, Pázmánynak nyomában
Igy Bethlen, Erdélynek lelkes fejedelme
Ki jótéteivel lett a’ nép’ szerelme.
Menj, nagy férjfi! példád tanítson bennünket,
Magunknál hogy inkább szeressük*
Utóbb felcserélve a szavak sorrendje erre: Hogy inkább szeressük magunknál. A sorkezdő nagy kezdőbetűk nincsenek ennek megfelelően javítva. ügyünket.>*A sorok egyenként áthúzva, mellettük megkezdett javítások, majd az egész áthúzgálva ferde vonalakkal, s a végső változat a dátum és aláírás alatt, a lap üres bal alsó negyedébe írva. A javítgatások tehát a vers első változatának letisztázása után kezdődtek. Igy Bakacs, így Pázmány, Nagyjai Rómának;
’S*
<Igy> ’S Bethlen fejedelme a’ rokon hazának,Kik dicsőségekből néznek volt honjokra,
’S áldást eresztenek arra ’s új társokra. –
Menj nagy ferjfi, ’s példád tanítson bennünket,
Hogy inkább szeressük magunknál ügyünket.
| így Bakacs, Nagyjai Rómának;
’s Bethlen, fejedelme a’ rokon
hazának,
Kik dicsőségekből néznek új
társokra,*
néznek új társokra, Ráírással javítva ebből: nézik új társokat.
’S áldást<…><…>eresztenek*
Olvashatatlan betűkből ráírással javítva.
|