A’ szép Cythére’ férje
Lemnószi műhelyében
Ámornak eggy nyilat vert.
Lépmézbe mártogatta
Hegyét Cyprisz. De Ámor
A’ mézbe mérget önte.
Jön Áresz a’ csatából,
S dárdája’ nagy nyelével
Kérkedve, a’ kis Ámor’
Könnyű nyilát kaczagja.
*kaczagja A j t-ből jav.
Ki tudja? monda most ez;
De hát ha nagy karodnak
Kisded nyilam nehézke?
Áresz lenyúl a’ nyílért,
S titkon mosolyga Cyprisz.
Lihegve monda most a’
Hadak’ verője: Ámor,
Csalárd, gonosz kis Isten,
Fogd a’ nyilat. De Ámor
Mosolygva monda neki:
Sőt tartsd meg azt, ha
*meg<, hogy>ha Az azt, az áth. szó alá van írva.
könnyü.