A’ Cytheréa férje
Lemnószi műhelyében
Atzél nyilat hasított
Kedvesse kis fiának.
Lép-mézbe mártogatta
Hegyét Cypris: de Ámor
A’ mézbe mérget öntött. –
’S ím’ a’ minap az ádáz
Márs vissza-tért az hartzról,
’S dárdája’ nagy nyelében
Kevélykedett, ’s az Ámor’
Könnyű nyilát nevette.
Mond’ Ámor: ez, emeld bár,
Elég nehéz karodnak! –
Le-nyúla érte Mávors;
’S Vénus nevetve nézé;
De tsak hamar lihegve
Szóllalt-meg a’ Had-Isten:
Ámor, nyilad nehéz, fogd! –
Tsak tartsd-meg, így felelt ez.