A’ szép Cythére’ férje
Lemnószi műhelyében
Ámornak eggy nyilat vert.
Lépmézbe mártogatta
Hegyét Cyprisz. De Ámor
A’ mézbe mérget öntött.
’S ím a’ minap az ádáz
Marsz megjöve a’ csatából,
’S dárdája’ nagy nyelében
Kevélykedék, ’s az Ámor’
Könnyű nyilát nevette.
Ki tudja? mondja Ámor
De hát ha karjaidnak
Nyilam nehézke is lesz?
Marsz a’ nyilért lenyúla,
’S titkon mosolyga Cyprisz.
Lihegve monda most Marsz:
Ah, fogd nyilad’, gonosz! fogd!
’S így szólla Marsznak Ámor:
Csak tartsd-meg azt, ha könnyű.