Feketeszemü szép hölgyecske,
Röpülhetnék bár mint kis fecske,
Még ma szállnék szemed’ láttára
Ablakod’ rostélyozatjára.
S addig dúdolnám ott énekem,
<Míg> megszánván esdökletem’,
Míglen
*A len sor fölötti betoldás, majd mindkét szó áth., s a javított alak megismételve a sor végén.
Szűk <röjtöködben> béfogadnál,
röjteködbe
*Jav. ebből: <röjtöködben>, a javított alak megismételve a sor végén.
S öledben nyugvó-helyet adnál.
Nem kellene nékem bugocska,
Benne engemet hogy tarts fogva,
Mert bátor elűznél mellőled,
Én el nem röpűlnék tetőled.
Délben asztalodra röppennék,
Étkes vídám vendéged lennék,
Megcsípegetném falatodat,
Serlegedből innám borodat.
Ha mikor leűlnél rokkádra,
Felszállanék annak gombjára,
S olly búsan nyögném énekemet,
Hogy könyet hullatna szép szemed.
Estve ugyan ha álom nyomna,
Elröjtezném ágykárpitodba,
De még hajnal előtt jó regvel
Felköltnélek víg csörgésemmel.
Oh ki volna boldogabb mint én,
Titkos kecseid’ szömlélhetvén!
És ha klárizsszád’ csókolhatnám,
zssz
*A sor végén a zssz betűkapcsolat kiemelésével megerősíti az egybeírást, a d olvashatatlan betűből jav.
Béla is irígyen nézne rám.
Jaj, de mint az árva gilicze,
Úgy bújdosom én immost nyögve,
Mert sebes szárnyaim nincsenek,
Hogy szép Margitomhoz vigyenek.
András alatt vérző buzgánnyal,
Vívok mindennap a’ pogánnyal,
Annak drágalátos véréért,
Érted s értem a’ ki onta vért.
És mikor karom a’ csalmákat
Aprítgatja, mint a’ torzsákat,
Ezt kiáltom<->föl
*kiáltom<->föl Utólag kihúzva.
Jézusomhoz:
Vígy, Urunk, eggykor Margitomhoz.
S ím tisztúlni látom az eget,
Rám a’ nap víg súgárt ereget,
Jelengetvén hogy nem sokára
Visszaviszen
*Visszaviszen Az első két betű olvashatatlan betűkből jav.
Isten Tornára.