1781. a’ Telki-Bányi erdőkben, hol, míg lovaim füvelltek, Homért olvasám. –
Minden régibb dolgozásimat elégettem.
Nem kérdem én azt, kis Madár,
Soká ha élek é.
Meddig leszek még Miczimé,
*A sor elé írott [ jelzi, hogy beljebb kezdődik.
Azt mondd-meg nékem, kis Madár,
Nem azt ha élek é.
A’ Tud. Gyűjt. Ajándék-íveiben kiadta hírem nélkűl ’s az eszt. nélkűl Szemere Pál kedves barátom. – Ez teve figyelmessé, hogy a’ dal nincs minden érdem nélkűl. – Megigazítám tehát, ’s akarom hogy Verseim’ Gyűjteményében felvétessék. Imhol az: – Széphalom, 1823.
Nem kérdem én, te kis madár,
Soká ha élek e;
Hű hozzám meddig lesz Chloe,
Ezt mondd-meg nékem, kis madár,
Nem azt, soká ha élek e!
Ha nem lesz az, haljak-meg bár!