A’ Bodrog tájékáról April. 18dikánn. „– Nem a’ szeretetre leg méltóbb lyánykát adta e*
e’ Az aposztrófot elhagytuk.
nékem a’ Végezés? Ime’, ma*
má Sajtóhiba, em.
midőn a’ – partjánn sétálnék Nánimmal, közel hozzánk egy Kakuk szóllala meg. Náni le ültt mellém a’ violás hantra; le tette a’ két szerelmesek’ énekeit, mellyeket Goecking botsátott közre, fel kél mellőllem, ’s ezt írá táblátskájába. – – Nem érdemlette e meg ez a’ leg szentebb tsókokat? – Hazám’ Szépei be édes ez a’ jutalom. Igyekezzétek ezt el nyerni példájának követése által vagy ha magatok nem nyerhetitek ezt, Kedveseitekkel nyeressetek illyeneket. Ime’ maga a’ Vers: