Minnyim, leg-első rózsájától
Értted fosztám-meg a’ tavaszt:
Vedd szíved’ hív imádójától,
Vedd, kérlek, forró tsókkal azt!
Vedd, Minnyi,
*Minnyi, A vessző felkiáltójelből jav.
vedd! ’s nézzd, mint húllattam,
Harmat gyanánt, rá könnyemet,
Hogy sorsom által el-tiltattam
Elődbe tenni szívemet;
’S panaszlani, hogy bánatimnak
Most tsak az ád vígasztalást,
Hogy, meg-jelenvén álmaimnak,
Esküdsz, hogy nem kedvellesz mást.
Nézzd, mint serkenget új örömre
Mindent a’ nyájas kikelet:
*A szókezdő k olvashatatlan betűből jav.
Nem engem, Minnyi! én örökre
Szívemben hordom a’ telet!
’S belőle búmnak mérges ívét
Mind-addig ki sem vonhatom,
Míg szívedet, ’s a’ …li’ szívét,
*A sor mellett német nyelvű utasítás a szedőnek.
A’ magaménak mondhatom.