1791 A |
1791 Ba |
1791 Bb |
1792 Bc |
1809 Cb |
1812/1813 Cc |
1830–1831 Db |
|---|---|---|---|---|---|---|
1.
Czenczim, leg-első rózsájától
Erted fosztám-meg a’ Tavaszt.
Vedd Szíved’*
Vedd <kérlek> Szíved’ hív Imádójától Vedd, kérlek, forró tsókkal azt.
<Elválva tőled bánatimnak Vedd Czenczi ’s vedd ’s lássd*
<nézd hogy> vedd ’s lássd Az áth. szavak fölé írva.
Az adhat tsak vígasztalást mint hullattam
Hogy meg jelenvén álmaimnak Harmat gyanánt rá könnyemet,
Esküdsz hogy nem szerethetsz mást.> Hogy sorsom által el-tiltattam*
<azt neked nem nyújthattam> sorsom által el-tiltattam Az áth. rész alá írva.
<Körűlted tölteni éltemet.>
2.
Vedd Czenczi vedd, ’s nézd mint hullattam
Harmat gyanánt rá könnyemet,
Hogy sorsom által el-tiltattam
Elidbe vinni
3. 5.
Ah nékem nálad nélkül De még is Czenczi ha
Nincs semmi víg idő szakasz
Napom <Oh ölj meg> Pria che il sapia il vero
’S bús téllé vál a’ víg tavasz. Face mi o Dei morir.
4.
’S gyötrő fájdalmimnak
Az adhat tsak vígasztalást
Hogy meg jelenvén álmaimnak
Esküdsz hogy nem szerethetsz mást.
| Minnyim, leg-első rózsájától
Érted fosztám-meg a’ tavaszt;
Vedd szíved hív Imádójától,
Vedd, kérlek, forró tsókkal azt!
Vedd Minnyi, vedd, ’s lássd mint hullattam
Harmat gyanánt rá könnyemet,
Hogy sorsom által el-tiltattam
Elődbe tenni szívemet,
’S panaszlani hogy bánatimnak
Most tsak az ád vígasztalást,
Hogy meg jelenvén álmaimnak
Esküdsz, hogy így nem kedvellsz mást.
Nézzd mint serkentget új örömre
Mindent a’ nyájas Kikelet,
Nem engem, Minnyi! én örökre
Szívemben hordom a’ telet!
’S belőle búmnak mérges ívét
Mind addig ki sem vonhatom,
Míg szívedet ’s a’ Czenczi szívét
A’ magaménak mondhatom.
| Minnyim! leg-első rózsájától/zsengéjétől
Érted fosztám-meg a’ tavaszt;
Vedd szíved’ hív Imádójától,/örök hívétől,
Vedd, kérlek, forró tsókkal azt!
Vedd, Minnyi! vedd, ’s nézzd mint hullattam
Harmat gyanánt rá könnyemet,
Hogy sorsom által el-tiltattam
Elődbe tenni szívemet;
’S panaszlani, hogy bánatomnak
Tsak az ad<hat> vígasztalást,
<Hogy> meg-jelenvén álmaimnak,
Esküdsz, hogy nem kedvellesz mást.
Nézzd, mint serkentget új örömre
Mindent a’ nyájas kikelet:
Nem engem, Minnyi! én örökre
Szívemben hordom a’ telet;
<’S belőle búmnak mérges ívét
Mind addig ki sem vonhatom,
Míg Szívedet ’s a’ – – Szívét
A’ magaménak mondhatom.>
| Minnyim, leg-első rózsájától
Értted fosztám-meg a’ tavaszt:
Vedd szíved’ hív imádójától,
Vedd, kérlek, forró tsókkal azt!
Vedd, Minnyi,*
Minnyi, A vessző felkiáltójelből jav. vedd! ’s nézzd, mint húllattam, Harmat gyanánt, rá könnyemet,
Hogy sorsom által el-tiltattam
Elődbe tenni szívemet;
’S panaszlani, hogy bánatimnak
Most tsak az ád vígasztalást,
Hogy, meg-jelenvén álmaimnak,
Esküdsz, hogy nem kedvellesz mást.
Nézzd, mint serkenget új örömre
Mindent a’ nyájas kikelet:*
A szókezdő k olvashatatlan betűből jav.
Nem engem, Minnyi! én örökre
Szívemben hordom a’ telet!
’S belőle búmnak mérges ívét
Mind-addig ki sem vonhatom,
Míg szívedet, ’s a’ …li’ szívét,*
A sor mellett német nyelvű utasítás a szedőnek.
A’ magaménak mondhatom.
| Minnyim, legelső rózsájától Ertted fosztám-meg a’ tavaszt, Vedd szíved’ hív imádójától Vedd kérlek forró csókkal azt. 2.) Vedd Minnyi, vedd! ’s nézzd mint hullattam Harmat gyanánt rá könnyemet, Hogy sorsom által eltiltattam Körűltted élni éltemet, 3.) ’S panaszlani, hogy bánatimnak Most csak az ád vígasztalást, Ha, megjelenvén álmaimnak, Esküdsz hogy nem kedvellesz mást. (ez kedves előttem mind az ideára mind a’ kifejezésre nézve) 4.) Nézzd, mint serkentget új örömre Mindent a’ nyájas Kikelet. Nem engem, Minnyi! én örökre Szívemben hordom a’ telet. (Etiam bene!) 5.) ’S nem is lesz vége gyötrelmimnek Nem is derül fel bánatom, Míg, szíve ’s*
szíve ’s A sor fölött betoldva. jobbja szép Minnyimnek Hogy már enyém, nem mondhatom. – | Minnyim, legelső rózsájától
Értted fosztám-meg a’ tavaszt.
Vedd szíved’ hív imádójától,
Vedd, kérlek, forró csókkal azt!
Vedd, Minnyi! ’s nézzd, miként hullattam
Harmat gyanánt rá könnyemet,
Hogy sorsom által eltiltattam
Körűltted élnem éltemet,
’S panaszlanom, hogy bánatimnak
Most csak az ád vígasztalást
Ha, megjelenvén álmaimnak,
Esküdsz hogy nem kedvelhetsz mást.
Nézzd, mint serkentget új örömre
Mindent a’ nyájas kikelet;
Nem engem, Minnyi! én örökre
Szívemben hordom a’ telet.
Nem is lesz vége gyötrelmimnek,
Nem is derűl-fel bánatom,
Míg, szíve ’s jobbja szép Minnyimnek
Hogy már enyém, nem mondhatom.
| Zellim, legelső zsengéjétől
Érted fosztám meg a’ tavaszt;
Vedd, Zelli, hívednek kezéből,
Vedd, oh vedd forró csókkal azt!
Vedd, Zelli! ’s lásd*
<nézzd> A sor mellett előbb nézd-re jav., majd a sor fölé betoldva: lásd. miként hullattam Harmat gyanánt rá könnyemet,
Hogy sorsom által eltiltattam
Körűled élnem éltemet;
’S panaszlanom, hogy bánatimnak
Most csak az ád vigasztalást,
Ha megjelenvén álmaimnak,
Esküdsz, hogy nem kedvellesz mást.
Nézd,*
Néz<z>d Utólag kihúzva. mint serkenget új örömre Mindent a’ nyájas kikelet,
Nem engem, Zelli! én örökre
Szívemben hordom a’ telet.
És nem lesz vége gyötrelmimnek,
És nem derűl fel*
derűl<->fel Utólag kihúzva. bánatom,Míg majd, hogy szíve szép Zellimnek
Örökre enyém, nem mondhatom.
|