1790 Aa |
1790 Ab |
1790 Ab |
1791 Ab |
?1791 Ba |
1792 Bb |
1812/1813 Bc |
1828–1830 Bd |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
[1.]
Az éjjel, a’ midőn már
El-szunnyadtam vala,
Be zártt ajtómon Ámor
Lármásan zörgetett.
2.
Ki vagy? mi kell? kiálték;
Illy későn mit keressz? –
„Fogadj-be kérlek” úgymond
„Egy kis szegény fiút.
3.
Régólta a’ setétben
Tévelygek fel ’s alá,
’S ha meg nem szánsz az őszi
Esőben meg-fagyok.”
4.
Igy szolla. En azonnal
Meg-gyújtám métsemet
’S a’ Jajgatót fel-éledtt
Tüzemhez űltetém.
5.
Fagyos kezét kezem közt
Melengettem, ’s haja’
El-ázott fürtje közzűl
Tsafartam a’ vizet.
6.
Magamhoz tértem, úgymond;
De, lássuk, húromat
Jó Gazda! a’ nagy esső
Meg tágította é?
7.
’S ím hirtelen sebes nyil
Járt’ által meljemet.
Jól hord! úgymond; de szíved
Gazdátskám fájni fog! –
| Az éjjel a’ midőn már
El-szunnyadtam vala,
Be-zártt ajtómon Ámor
Lármásan zörgetett.
Ki*
Kí Sajtóhiba, em. vagy? mi kell? (kiálték,) Illy későn mit keressz? –
„Fogadj-be kérlek,” úgymond,
„Eggy kis szegény fiút.
Régólta a’ setétben
Tévellygek fel ’s alá;
’S ha meg-nem szánsz, az őszi
Essőben meg-fagyok.” –
Igy szólla. – Én azonnal
Meg-gyújtám*
meggyűjtám Sajtóhiba, em. métsemet,’S a’ Jajgatót fel-éledtt
Tűzemhez űltetém.
’S fagyos kezét kezem közt
Melengettem; ’s haja’
El-ázott fűrtje közzűl
Tsafartam a’ vizet.
Magamhoz tértem, úgymond;
De, lássuk, húromat
Jó Gazda, a’ nagy esső
Meg-tágította é?
’S ím hirtelen sebess nyil
Járt’-által melyemet.
„Jól hord!” úgymond: „de szíved
Gazdátskám fájni fog!”
SZÉPHALMY
| Az éjjel, a’ midőn már
El-szunnyadtam vala,
Be-zártt ajtómon Ámor
Lármásan zörgetett.
Ki vagy? mi kell? kiálték,
’S illy későn mit keressz? –
„Fogadj-be, kérlek,” úgymond
„Eggy kis szegény fiút!
Régólta a’ setétben
Tévelygek fel ’s alá;
’S ha meg nem szánsz, az őszi
Esőben meg-fagyok.”*
meg-<halok.”> fagyok.”
Igy szólla. Én azonnal
Meg-gyújtám métsemet
’S a’ Jajgatót fel-éledtt
Tüzemhez űltetém.
Fagyos kezét kezem közt
Melengettem, ’s haja’
El-ázott fürtje közzűl
Tsafartam a’ vizet.
Magamhoz tértem! úgymond;
De, lássuk,*
<nézzük> Az áth. szó helyett a sor szélén betoldva: lássuk. húromatJó Gazda! a’ nagy esső
Meg-tágította é?
’S ím hírtelen sebes nyil
Járt’-által melyjemet.
Jól hord!*
Jól hord! Előtte hibás sorkezdet: Gazdátskám. (úgymond) de szíved Gazdátskám fájni fog!
| Az éjjel, a’ midőn már
El-szunnyad<tam> vala,
Be-zártt ajtóm<on> Ámor
Lármásan zörget<ett.>
Ki vagy? – mi kell? – kiálték;
Illy későn mit keressz?
„Fogadj-be, kérlek” <úgymond>,
„Eggy <kis szegény fiút!>
<Rég’>ólta a’ setétben
Tévelygek fel<->’s alá;
’S ha meg nem szánsz, az őszi
Esőben meg-fagyok.”
Igy szólla ő. Én azonnal
Meg-gyújtám métsemet,
’S a’ Jajgatót fel-éledtt
Tüzemhez űltetém.
’S fagyos kezét kezem közt
Melengettem, ’s haja’
El-ázott fürtje közzűl
Tsafartam a’ vizet.
Magamhoz tértem! úgymond;
De, nézzük, húromat<,>
<Jó Gazda, a’ nagy zápor
Meg-tágította é?>
’S <ím hirtelen sebess> nyil
<Járt’>-által <melyjemet.>
Jól hord! <jól hord!> de szíved,
Gazdátsk<ám>, fájni fog!
| El-szunnyadék*
Utólag, világos színű tintával, ráírással szunnyadék-ra jav.
ajtómat*
Utólag, világos színű tintával, ráírással ajtómat-ra jav.
zörgeté.*
Utólag, világos színű tintával, ráírással zörgeté-re jav.
Fogadj-be, Gazda,*
A Gazda a sor fölött betoldva.
<tévedt> kisded gyermeket.*
Az áth. rész alá írva, majd az áth. szó helyetti újabb változat ez alá.
Már rég*
Az áth. szó fölé írva.
ez*
Ráírással jav. az-ból. őszi Nem tágította é meg
A’ zapor, <tegzemen?> ívemen?*
Az áth. sorok fölött betoldva.
azonnal eggy gonosz*
Az áth. rész fölé írva.
Vert*
Az áth. szó elé írva. által mellyemet.*Az áth. szó mellé írva.
úgymond*
Az áth. szavak fölé írva.
Gazdátska,*
Gazdátskám-ból ráírással jav.
| Az éjjel, a’ midőn már
El-szunnyadtam vala
Be-zártt ajtómat Ámor
Lármásan zörgeté.
Ki vagy? mi kell?*
<–> mi kell? kiálték, Illy későn mit keressz? –
„Fogadj-be Gazda, kérlek,
„Eggy kisded gyermeket!
Már régen a’ setétben
Tévelygek fel-’s alá,
’S ha meg nem szánsz, az őszi
Esőben meg-fagyok.” –
Igy szóla. Én azonnal
Meg-gyújtám métsemet,
’S a’ Jajgatót fel-éledtt
Tüzemhez űltetém.
’S fagyos kezét kezem közt
Melengetém, ’s haja’
El-ázott fürtje közzűl
Tsafartam a’ vizet.
Magamhoz tértem, úgymond, –
De nézzük, húromat
Nem tágította é meg
A’ zápor tegzemen?
’S azonnal eggy gonosz nyíl
Járt’által mellyjemet! –
„Jól hord, (úgymond,) de szíved
Gazdátskám, fájni fog!”
| Az éjjel, a’ midőn már
Elszunnyadék vala,
Bezárt ajtómat Ámor
Lármásan zörgeté.
Ki vagy? mi kell? kiálték;
Illy későn mit keressz?
„Fogadj-be, Gazda, kérlek,
Eggy kisded gyermeket!
Rég olta a’ setétben
Tévelygek fel ’s alá,
’S ha meg nem szánsz, az őszi
Esőben megfagyok.”
Így szólla. Én azonnal
Meggyújtám mécsemet,
’S a’ jajgatót feléledt
Tüzemhez űltetém.
’S fagyos kezét kezem köztt
Melengetém, ’s haja’
Elázott fürtje közzűl
Csafartam a’ vizet.
Magamhoz tértem; ugymond.
De, nézzük, húromat
Nem tágította é meg
A’ zápor ívemen.
’S legottan eggy gonosz nyíl
Verte-által mellyemet.
Jól hord! mond ő. De szíved,
Gazdácska, fájni fog!
| Az éjjel, a’ midőn már
Elszunnyadék vala,
Bezárt ajtómon Ámor
Sokáig zörgete.
Ki vagy? mi kell? kiálték,
Illy későn mit keressz?
Fogadj be, gazda, mondá,
Eggy kisded gyermeket.
E’ nagy setétbe’ régen
Tévelygek fel s alá,
S ha meg nem szánsz, az őszi
Esőben megfagyok.
Igy Ámor; én azonnal
Meggyújtám mécsemet,
’S a’ jajgatót feléledt
Tüzemhez űltetém.
S fagyos kezét kezemben
Melengetém, ’s haja’
Elázott fürtje közzül
Facsartam a’ vizet.
Magamhoz tértem, ugymond;
De nezzük, húromat
Nem tágította e meg
A’ zápor ívemen.
S legottan eggy gonosz nyil
Verte-által keblemet.*
<mellyemet.> keblemet.
Jól hord, kiált; de szíved,
Gazdácska, fájni fog.
|