Nyögdétselő Szellőtske,
Repűlj Laurám felé,
’S jelentsd, hogy sóhajtás vagy;
De meg-ne mond kié!
Bús Tsermely, ha melléd jő,
Valld-meg, hogy könny valál:
1Könny, lacryma, Thraene; – könyv, liber, Buch. – – Igy írta ezt Baróti Szabó Úr is, mind addig, míg a’ Batsányi Úr orthographiáját, mellyel hálá légyen az igazabb Izlésnek és Révainak! már Íróink nem élnek, el-nem tanúlta.
De melly’ szemből fakadtál,
Azt, Tsermely, meg-ne valld!