Mint a’ magába szállt istentelen
Járúl közelgetvén Virág-vasárnapjához,
Bűnoldozója’ zsámolyához,
Hogy húst ett eggyszer pénteken;
Jól van, ne űljön ő eretnek’ asztalához,
Ha érzi, hogy erőtelen!
Úgy, mint ez az istentelen,
’S még szörnyebb rettegéssel térek,
Tehozzád, Egri Fast! jer, add-meg a’ mit kérek,
Mert bűnöm nyommaszt szertelen!
– – – –