HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XIX.
SZEGÉNY ZSUZSI, A’ TÁBOROZÁSKOR.
Estve jött a’ parantsolat
Viola-szín petsét alatt,
Egy szép tavaszi éjtszakán
Zörgettek Jantsim’ ablakán.

Éppen akkor vált el tőlem,
Vígan álmodott felőlem,
Kedvére pihent ágyában
Engem ölelvén álmában:

Mikor bús trombitaszóra
Űlni kellett mindjárt lóra,
Elindúlván a’ törökre;
Jaj! talán elvált örökre!

Sírva mentem K[v]ártéllyáig,*
Kártéllyáig sh., em.
’S onnan a’ kertek’ allyáig.
Indúlt nyelvem bús nótára
Árva gerlitze módjára.

Tsákóját könyvel öntöztem,
Gyász pántlikám’ rá kötöztem;
Tíz rózsát hinték lovára,
Száz annyi tsókot magára.

A’ Lelkem is sírt belőlem
Mikor bútsút veve tőlem:
„Isten hozzád!” többet nem szólt,
Nyakamba borúlt, ’s megtsókol[t.]*
megtsókol A szó vége és a mondatvégi írásjel hiányzik, sh., em.