Mit hízelkedel, óh lengeteg, óh tsalárd
Elmék ingadozó béllyege, Esti szél?
Hát füstfogta Hazámnak
Nem borzasztnak üszögjei?
Víg hangot hazudó Posta! mit únszolod
Pernyében heverő lantomat? A’ katzaj
Boszszantó gyönyörűség
A’ boldogtalanok között.
Zengj a’ kis Balaton’ partja
1: 1) Kis Balatonnak nevezem a’ Fertő’ tavát; mivel ezt a’ nevet nem igen Aestheticához valónak tratom. Ez okból teszek oda alább helyette Nizidert.
) körűl, hol a’
Természetnek örök Szűze, ’s az emberi
Mesterség, ez a’ Hérós,
Egy tűkörbe katsonganak.
Tsattogjál aranyos szárnnyal enyészeten,
’S hagyj engem szabadon Dácia’ pallagán
Elnémúlva zokognom
A’ nádlepte fedél alatt.
Hát a’ nyár’ elején
2: 2) Jan. 14-dik napján esett a’ tűz, egy szegény öreg özvegyaszszonynak házáról, Debretzenben.
) nem te valál, ki a’
Szikrából eredett lángokat egy szegény
Özvegynek fedeléről
Szórád vad hahoták között?
Látám a’ lakosok jajjait a’ setét
Füstnek gombolyagin mennybe tolongani
A’ Mindent-tehetőnek
Zsámolyszékihez; a’ Kinek
Kor-kíméllte falán
3: 3) Ekkor megégett a’ nagy Templom is, melly 1564 eszt. megégévén, 64 eszt. állott a’ fala pusztán. Ez, egy jeles példája a’ Gottusi építés módjának, és eredete elvész a’ Debretzen és Magyarország históriájában.
) bús diadalmadat
Tapsoltad. Szomorú dűledezési köztt
Most a’ gyász, ’s a’ halálos
Tsendesség’ fija zsibbadoz.
Szent tömjénit eloltá az Imádkozás:
A’ Zsoltárok’ erős Sérafi
4: 4) Sérafi, job mint Sérafimi. Tudják a’ Zsidó nyelvhez értők.
) zengzete
Megnémúlt. Igaz írjét
Vallásába se lelheti
Most a’ megnyomorúltt: Tsak zokog és saját
Házának hamuját hinti fejére már. –
Óh, óh még is örömre
Ingerelsz te katzérozó.
Hogy? Hogy tudjon ezüst hangokat ’s innepi
Víg dalt adni nekem, Calliopé, mikor
Vulcán az Helikonnak
5: 5) Itt a’ népes Ref. Collegium értetődik, melly az említett nagy égésben szintúgy a’ lángok zsákmánya leve.
)
Szent berkét tövig égeté?
Nem lát’d hogy kesereg, nyögve hogy’ öntözi
Elsírtt tsillaginak nedvivel a’ babért?
Nem lát’d sárba keverve
Pernyés köntösinek havát?
Hát én, a’ ki, (miként a’ Capitólium’
6: 6) A’ számkivetett Ovidius háza egybe volt ragasztva a’ Capitoliummal; lásd a’ kesergését, Trist. I. El. 3. v. 29-34. az én hajlékom is közel vólt a’ nagy Templomhoz, és szomszédjéban a’ Collegiumnak.
)
Tőszomszédja, Ovid) hasz’talan éltetém
Itt a’ Mennyeieknek
Környékén bizodalmamat, –
Felvídúlhatok é? Lám oda Tíburom,
Hol víg gondolatim szárnyra repültenek;
És a’ Rózsalugasnak,
7: 7) Ez a’ Rózsalugas, ez a’ Fülemile, és ez a’ poétizálás nem költeményes gondola, hanem természet után van festve.
)
A’ mellyben Philoméla ’s én
Egymást váltva üténk Pindusi dallokat,
Nints árnyéka tovább. Hagyj nekem esti szél!
Hagyj békét, ’s pitzi Lantom’
Törd ízekre … De mit? de mit
Hallok még is amott? Innepi lármaszót
És SZÉCHÉNYI Nevet hallok a’ Hesperus’
Bíbor pitvara mellől:
Haj! még is tsak örűlni kell.
Még is kell örömet tudni! nem állhatok
Ellent szívem’ erőss duzzadozásinak.
Lantot, Pieri!
8: 8) Pieri, az az, Muzsa, Horatius után:
O testudinis aureae
Dulcem quae strepitum, Pieri! temperas.
lantot!
Száz víg hang veri nyúgotot.
Mennyegzőt mutató innepi lárma é?
Vagy más boldog öröm’ zengedezése az?
Jertek, Gángesi szellők,
9: 9) Gangesi, az az, Napkeleti nyájas szellők, a’ mellyek a’ Sz. Mihály nyarát olly édessé teszik; a’ mikor ez az Óda is készült. - - Veszta a’ fold, vagy a’ természet.
)
Mellyek Veszta’ ölének értt
Almáit gyönyörűn lengetitek, puha
Szárnyakkal vigyetek, jertek, emeljetek
Túl a’ fellegeken, túl, –
Már, már szárnyra emelkedem.
Látom tornyosodó szent hegyedet, Buda!
Hol Korvin ragyogott, ’s hajdani Nemzetem,
Látom már Nizidernek
Tsendes tűkribe képemet,
Itt minden halait Czenkre sietteti
Thétis; túl az öreg Pán teli tulkait
A’ kastélyba behajtja;
És Czéres maga tölti meg
A’ Bőség’ szaruját: Sopronyi halmain
Tombol Liber Atyánk
10: 10) Az az bacchus. Liber pater. - - Ikva Czenk alatt foly.
), ’s víg adományival
Kínálgatja az Ikvát.
Ikvának szeme ég, ragyog.
Ím, ím a’ koszorús Pásztorok
11: 11) Tzélozás van a’ Tzenki Bíró köszöntésére a’ nép nevében. Lásd a’ M. Hírmondó Nro 38. Told.
) és velek
A’ szomszéd Ligetek’ Hőlgyei (óh kegyes
Látás!) dalra fakadnak:
Haj! hogy zeng az egész Vidék.
„Jóltévő Oziris, életadó Atyánk!
„Ízis, nyájas Anyánk! éljetek! éljetek!
„És a’ boldog Arany kort
„Óh kezdjétek elől megint!!”
Így éneklenek ők. – Vénus Uránia
12: 12) Az Uránia, vagy Mennyei Vénus a’ lelkek és elmék szeretetének volt Istenaszszonya, minden testi gerjedezés nélkül: az Amathusi pedig a’ két Nem között való testi, de még is törvényes Szerelemnek, A’ Páfusi Vénusnak a’ fajtalanok áldoztak.
)
A’ boldog szeretet kellemes aszszonya,
Szennyetlen viseletben
Hoz két égi szövétneket.
’S ím a’ főldmívelő Keszthelyi Indigesz’
Húgával jön az én Calliopém’ kegyes
13: 13) Én ezt a’ tiszteletet ollyan jussal adhatom, mint Horatius a’ magáét. L. I. Ód. 1. v. 2. és L. II. Od. 17. v. 2. 3.
)
Dísze ’s gyámola; szívén
Hogy’ tsillognak az érdemek!
„Hószínű szeretők! már huszonöt
*
hüszonöt em.
tavasz’
„Rózsáját kötözém rátok. Az égi Tűz –
„A’ vídám, a’ hibátlan –
„Lángolt bennetek, Édesim!
„Fél századra fogom nyújtani lántzotok’,
„Hívlelkűk! Nemesek! majd unokáitok
„Fogják ősz korotokban
„Számosbítni ez innepet.”
Ezt mondá az Egek’ tiszta lakója, ’s ím
Szép Testvéri, ama’ rózsatekíntetű,
A’ szellős Amatuntról
Hattyúinn ide jön, ’s felel:
„Így fényljék ezután a’ ti
LAJOStokon,
14: 14) Említem a’ M. Gróf Széchényi Lajos, és Battyáni Miklós Ő Nagyságok menyegzőit.
„’S BATTYÁNINN Amatunt rózsa kötése majd:
„És néktek liliomszál
„Légyen béretek, és babér!”
Így áldottanak ők: mennyei hangjokat
Vígan viszszonozák Istenek, emberek.
És én, pallagi dallos,
Bort és kedvet ivám velek.