1.) Ezekbe a’ természeti változásokba a’ két régi és négy mái Tudós Nemzeteknek Poésisát, ’s annak belső Characterét akarta az Író le-ábrázolni [le.ábrázolni em.].
)
Ollykor hevítvén lelkemet is belől
Új képzelések ’s büszke vetélkedés:
Lantot ragadtam, ’s a’ lapályos
Dácia’ térmezején danolván
A’ Főldnek allyáról fel emelkedém;
A’ felleg elnyelt, mennyei képzetim
Mint az habok felfogtak, ’s úsztam
Gondolatim’ tsuda Tengerében. –
*
Ettől a versszaktól hiányzik a szakaszok közötti sorkihagyás.
„Mérész Halandó! lelkesedett iszap!
(Így zenge hozzám egy levegői hang)
„Szentségtelen létedre nem félsz
„Angyali pitvarokat tapodni?
„Ki vagy, miért vagy, hol lakol? és kinek
„Szavára mozgasz? ’s végre mivé leszel?
„Míg ezt ki nem visgálod; addig
„Por vagy, az is leszel.” E’ szavára
Mint lenge párák’ éjjeli tsillaga,2
2.) Itt értetődik a’ levegőbe a’ párákból támadt futó tsillag (Stella cadens), melly elégvén, gyakran a’ földre hamú-salakot ejt.
A’ tágas Éther’ mennyezetén alól
Sebes bukással földre húllván
Tsak tsupa por hamú lett belőllem.
Szabályos hivatkozás a megnyitott szövegre
Felhasználási feltételek: [Tovább...] Hivatkozás: Csokonai Vitéz Mihály, Az Ember; a’ Poézis’ első Tárgya, Csokonai Vitéz Mihály összes művei, Elektronikus kritikai kiadás, DOI: 10.5484/Csokonai_Vitez_Mihaly_osszes_muvei, id:
csokonai_vers_0768_k, s.a.r.: Orosz Beáta, transzmed.: Tóth Barna Hozzáférés: 2024.10.05, https://deba.unideb.hu/deba/csokonai_muvei/text.php?id=csokonai_vers_0768_k