1801 A |
1801 A |
1802-1804/1805 A |
|---|---|---|
Óh melly örömben folytak el ekkorig
Zsengére nyíló napjaim! óh miként
Érzém, hogy élni, ’s Tháliának
Rózsa-nyakán enyelegni, édes!
Víg borzadással jártam el a’ Görög
Szépségek’ és a’ Római Nagyvilág’
Pompás maradványit; ’s ezeknek
Sírja felett az Olasz’ negédes
Kertjébe’ szedtem drága Narantsokat;
A’ Frantz mezőket láttam; az Álbion’
Barlangiban ’s a’ Német erdők’.
Bértzeibenn örömöt találtam.
Ollykor hevítvén lelkem et is belől
Új képzelések ’s büszke vetélkedés:
Lantot ragadtam ’s a’ lapállyos
Dacia’ térmezején Danolván,
A’ főldnek allyáról fel emelkedém;
A’ felleg elnyelt, mennyei képzetim
Mint az habok fel fogtak ’s úsztam
Gondolatim’ tsuda tengerébenn.
„Mérész halandó! lelkesedett iszap!
Igy zenge hozzám egy levegői Hang,
Szentségtelen létedre nem félsz
Angyali pitvarokat tapodni?
Ki vagy, miért vagy, hol lakol, és kinek
Szavára mozgasz, ’s végre mivé leszel?
Míg ezt ki nem vizsgálod, addig
Por vagy, az is leszel.” E’ szavára,
Mint lenge párák’ éjjeli tsillaga
A’ tágas Éther’ mennyezetén alól,
Sebes bukással földre hullván
Tsak tsupa por, hamu lett belőlem.
| Óh melly örömben folytak el ekkorig
Zsengére nyíló napjaim! óh miként
Érzém hogy élni ’s Tháliának
Rózsa nyakán enyelegni édes!
Víg borzadással jártam el a’ Görög
Szépségek’, és a’ Római nagy Világ’
Pompás maradványit; ’s ezeknek
Sírja felett az Olasz negédes
Kertjébe szedtem drága narantsokat;
A’ Frantz mezőket láttam; az Álbion’
Barlangiban ’s a’ Német Erdők’
Bértzeiben örömet találtam.1
1.) Ezekbe a’ természeti változásokba a’ két régi és négy mái Tudós Nemzeteknek Poésisát, ’s annak belső Characterét akarta az Író le-ábrázolni [le.ábrázolni em.].
)
Ollykor hevítvén lelkemet is belől
Új képzelések ’s büszke vetélkedés:
Lantot ragadtam, ’s a’ lapályos
Dácia’ térmezején danolván
A’ Főldnek allyáról fel emelkedém;
A’ felleg elnyelt, mennyei képzetim
Mint az habok felfogtak, ’s úsztam
Gondolatim’ tsuda Tengerében. –
„Mérész Halandó! lelkesedett iszap!
(Így zenge hozzám egy levegői hang)
„Szentségtelen létedre nem félsz
„Angyali pitvarokat tapodni?
„Ki vagy, miért vagy, hol lakol? és kinek
„Szavára mozgasz? ’s végre mivé leszel?
„Míg ezt ki nem visgálod; addig
„Por vagy, az is leszel.” E’ szavára
Mint lenge párák’ éjjeli tsillaga,2
2.) Itt értetődik a’ levegőbe a’ párákból támadt futó tsillag (Stella cadens), melly elégvén, gyakran a’ földre hamú-salakot ejt.
A’ tágas Éther’ mennyezetén alól
Sebes bukással földre húllván
Tsak tsupa por hamú lett belőllem.
|
ÓH melly örömben folytak el ekkorig
Zsengére nyíló napjaim! óh miként
Érzém, hogy élni, ’s Tháliának
Rózsanyakán enyelegni, édes!
Víg borzadással jártam el a’ Görög
Szépségek’ és a’ Római Nagyvilág’
Pompás maradványit; ’s ezeknek
Sírja felett az Olasz’ negédes
Kertjébe’ szedtem drága Narantsokat;
A’ frantz mezőket láttam; az Álbion’
Barlangiban ’s a’ Német erdők’
Bértzeibenn örömöt találtam.
Olykor hevítvén lelkemet is belől
Új képzelések ’s büszke vetélkedés;
Lantot ragadtam, ’s a’ lapályos
Dáczia’ térmezején danolván,
A’ főldnek allyáról felemelkedém;
A’ felleg elnyelt, mennyei képzetim
Mint az habok felfogtak, ’s úsztam
Gondolatim’ tsuda tengerében.
„Mérész halandó! lelkesedett iszap!
„Így zenge hozzám egy levegői Hang,
„Szentségtelen létedre nem félsz
„Angyali pitvarokat tapodni?
„Ki vagy, miért vagy, hol lakol? és kinek
„Szavára mozgasz? ’s végre mivé leszel?
„Míg ezt ki nem vizsgálod, addig
„Por vagy, az is leszel.” E’ szavára,
Mint lenge párák’ éjjeli tsillaga,
A’ tágas Éther’ Mennyezetén alól,
Sebes bukással főldre hullván
Tsak tsupa por, hamu lett belőlem.
|