Ti Hegykőzi Nimfák, a’ Hordók Driási!
A kik alatt vagynak azoknak folyási
Kik azokkal éltek, s’ meg holtak azokkal
A nemesebb Termést örzö Tölgy szálokkal
Hiv örzö Angyali annak a Nectarnak
Mellyet sok el száradt torkok szomján várnak
Ti a’ kik a gyermek Bakhust Bőltsöjéből,
Mihelyt ki szűlitek a gerezd, méhéből,
Ápolgató őlbe lihegve fogjátok
Bár fel fort bilissel mormol
*Jav. ebből: morog
is reátok:
Imhol Pohartokat örökre le tészem
Mert az éles elmét olly drágánn nem vészem
Ma mondom ki végsö Bútsúm rövid szóval:
Félre, mind Máslással, mind pedig Vinkoval!
Zengjetek utánnom, víg Hegyek! Zengjetek,
Mámoros Echótok dünnyögjön bennetek!
Könnyezzen a’ Gohér, ’s Banderista Bakar,
Mellyet most az Agyag’ fűlt szobája takar.
El ment a Pintzeknek eggy nagy apostola,
Ki az édes Bortól sok Nyelvenn danola.
Víg Völgyek! ha innen mind igy széllednek el:
Rolatok majd
*<verset>
senki verset nem énekel
El pusztúl Kágyának Kójnak egész hegye
Kietlenbe húhol az egész Vármegye
Zengjetek, oh, Bachus Vőlgyei! Zengjetek,
Mámoros Echotok dünnyögjön bennetek!
Lésznek ezután is, lésznek tán valakik,
Kikben szánakozó Lelek ’s torok lakik:
Kiket a Borral telt Magyar Hélikonnak
Hegye felé édes Vágyodások vonnak;
Kikkel a Noétól beplántált Hegyközönn
Bárkát vagy is Borkat rakat a’ Börözön:
Én pedig nem megyek tőbbé a’ Pintzébe
Bár habzó Nektárral
*
Nektárral<is>
kináljon is Hébe.
Maradhat a meg forrt Gohér, ’s a Bakar is.
Mellyet a’ Konty alá tölt sokszáz Baszszar is.
Illatozzon másnak az édes Muskotály:
Mit ér? ha annak is a vége Ispotály
En futok elöle, bár elébe húznak
Szíjjánn a’ Bakhusi Tigrisnek Hiúznak
Enniussa ha tsak Bor által lehetni
Ugy én a Borostyánt en meg fogom vetni
Ha a poetának tsak borba feredve
Lehet a’ szüz Musák forrásához kedve
Ha mind Bortól Lutskos főtől származtatok
Ti örök hírt szerzett Nemes gondolatok!
Ha már a’ Borostyánt, mint a’ szó mutatja,
Minden dítső Lélek boroson aratja:
Bor által nem vágyok boros Borostyánra,
Nem veszem hordóbol az
*
az<t>
Észt szivárványra.
Jaj lesz! ha a’ tele szivott Lopó tökök
Kortyaival lesznek, Voltérfők sok Tökök
Illetlen gondolat, ’s szégyen a’ Muzsáktól
Nemes Lelket venni a Butelliáktól. –
Hát Borrá változtak már a’ Hippokrének?
’s Körülte dözsölve lantolnak a Nenék?
Hát szüz oldaloknak kies Márvánnyára
Kulatsokat füztek ök is utollyára?
Hát
*
Hat em.
szőlövel rakták bé a Pindus’ Hegyét?
Hogy mindenik Borral szivja tele begyét?
Hát azért vájták ki ezt is Pintzelyuknak,
*Az u ú-ból jav.
Hogy így Daktilusra majd könnyebben buknak?
Sok nemesebb Lelkek meg botránkozása
Ez Helyek képtelen Travesztiálása.
Ha Apolló helyett Bachust tették fönek
A’ Múzsák azok köztt, kik hozzájok jönek:
En a’ Borostyános Koszorút meg vetem,
Mert e’ társaságot éppen nem szeretem.
Megyek a Nymf
akhoz;
*Nymfákhoz
ezek sem szomorúk.
Itt lesznek fejemenn sásbol font koszorúk.
Itt a’ Najadok köztt leszsz mulató Helyem,
Meg nyugtat a’ Káka ’s Vizi Petresélyem.
Ha Orfeus lenni nem tudok, (’s nem is kell
Hogy Bachus Papjai ne tépjenek széjjel).
*A sorvégi zárójel hiányzik, em.
Lehetek a Vizek’ Kedvelt Arionja,
Magát a Delfinek közzé Múzsám vonja
Kellemetes Vizek’ örökös forrási,
Mellyeknek a Mennyből áradnak fojási!
Kiket a Grátziák, a jó Természetnek
Zsámoly széke alól tisztánn tsepegtetnek
Tsörögve kerengö kristály folyamatok,
Mellyek a leg higabb égböl fakadtatok!
*Jav. ebből: szakadtatok
’S te, amott az éles Köszálnak sivatag
Ormáról zuhogva le szakadó Patak!
Folyástokat tisztánn tsergedeztessétek
Epedt vágyodassal lihegek felétek.
Mondjátok meg Nimfa nem fördött é benne?
Mert ugy tán nagyonn is füszerszámos lenne.
Semmi! kűlőmbenn is én magam’ a’ Madám
Tétishez örökös követőül adám.
Hanem még ma, mig a’ késö Hajnal ki jö
Nálad halok, Bakhus! de Holnap Ádiö!