1795 A |
1795 A |
1796 előtt/? A |
1796 B |
|---|---|---|---|
Ti Hegykőzi Nimfák, a’ Hordók Driási!
A kik alatt vagynak azoknak folyási
Kik azokkal éltek, s’ meg holtak azokkal
A nemesebb Termést örzö Tölgy szálokkal
Hiv örzö Angyali annak a Nectarnak
Mellyet sok el száradt torkok szomján várnak
Ti a’ kik a gyermek Bakhust Bőltsöjéből,
Mihelyt ki szűlitek a gerezd, méhéből,
Ápolgató őlbe lihegve fogjátok
Bár fel fort bilissel mormol is reátok:
Imhol Pohartokat örökre le tészem
Mert az éles elmét olly drágánn nem vészem
Ma mondom ki végsö Bútsúm rövid szóval:
Félre, mind Máslással, mind pedig Vinkoval!
Zengjetek utánnom, víg Hegyek! Zengjetek,
Mámoros Echótok dünnyögjön bennetek!
Könnyezzen a’ Gohér, ’s Banderista Bakar,
Mellyet most az Agyag’ fűlt szobája takar.
El ment a Pintzeknek eggy nagy apostola,
Ki az édes Bortól sok Nyelvenn danola.
Víg Völgyek! ha innen mind igy széllednek el:
Rolatok majd senki verset nem énekel
El pusztúl Kágyának Kójnak egész hegye
Kietlenbe húhol az egész Vármegye
Zengjetek, oh, Bachus Vőlgyei! Zengjetek,
Mámoros Echotok dünnyögjön bennetek!
Lésznek ezután is, lésznek tán valakik,
Kikben szánakozó Lelek ’s torok lakik:
Kiket a Borral telt Magyar Hélikonnak
Hegye felé édes Vágyodások vonnak;
Kikkel a Noétól beplántált Hegyközönn
Bárkát vagy is Borkat rakat a’ Börözön:
Én pedig nem megyek tőbbé a’ Pintzébe
Bár habzó Nektárral kináljon is Hébe.
Maradhat a meg forrt Gohér, ’s a Bakar is.
Mellyet a’ Konty alá tölt sokszáz Baszszar is.
Illatozzon másnak az édes Muskotály:
Mit ér? ha annak is a vége Ispotály
En futok elöle, bár elébe húznak
Szíjjánn a’ Bakhusi Tigrisnek Hiúznak
Enniussa ha tsak Bor által lehetni
Ugy én a Borostyánt en meg fogom vetni
Ha a poetának tsak borba feredve
Lehet a’ szüz Musák forrásához kedve
Ha mind Bortól Lutskos főtől származtatok
Ti örök hírt szerzett Nemes gondolatok!
Ha már a’ Borostyánt, mint a’ szó mutatja,
Minden dítső Lélek boroson aratja:
Bor által nem vágyok boros Borostyánra,
Nem veszem hordóbol az Észt szivárványra.
Jaj lesz! ha a’ tele szivott Lopó tökök
Kortyaival lesznek, Voltérfők sok Tökök
Illetlen gondolat, ’s szégyen a’ Muzsáktól
Nemes Lelket venni a Butelliáktól. –
Hát Borrá változtak már a’ Hippokrének?
’s Körülte dözsölve lantolnak a Nenék?
Hát szüz oldaloknak kies Márvánnyára
Kulatsokat füztek ök is utollyára?
Hát szőlövel rakták bé a Pindus’ Hegyét?
Hogy mindenik Borral szivja tele begyét?
Hát azért vájták ki ezt is Pintzelyuknak,
Hogy így Daktilusra majd könnyebben buknak?
Sok nemesebb Lelkek meg botránkozása
Ez Helyek képtelen Travesztiálása.
Ha Apolló helyett Bachust tették fönek
A’ Múzsák azok köztt, kik hozzájok jönek:
En a’ Borostyános Koszorút meg vetem,
Mert e’ társaságot éppen nem szeretem.
Megyek a Nymfakhoz; ezek sem szomorúk.
Itt lesznek fejemenn sásbol font koszorúk.
Itt a’ Najadok köztt leszsz mulató Helyem,
Meg nyugtat a’ Káka ’s Vizi Petresélyem.
Ha Orfeus lenni nem tudok, (’s nem is kell
Hogy Bachus Papjai ne tépjenek széjjel).
Lehetek a Vizek’ Kedvelt Arionja,
Magát a Delfinek közzé Múzsám vonja
Kellemetes Vizek’ örökös forrási,
Mellyeknek a Mennyből áradnak fojási!
Kiket a Grátziák, a jó Természetnek
Zsámoly széke alól tisztánn tsepegtetnek
Tsörögve kerengö kristály folyamatok,
Mellyek a leg higabb égböl fakadtatok!
’S te, amott az éles Köszálnak sivatag
Ormáról zuhogva le szakadó Patak!
Folyástokat tisztánn tsergedeztessétek
Epedt vágyodassal lihegek felétek.
Mondjátok meg Nimfa nem fördött é benne?
Mert ugy tán nagyonn is füszerszámos lenne.
Semmi! kűlőmbenn is én magam’ a’ Madám
Tétishez örökös követőül adám.
Hanem még ma, mig a’ késö Hajnal ki jö
Nálad halok, Bakhus! de Holnap Ádiö!
| Ti Hegykőzi Nímfak a’ Hordok Driási!
A’ kik alatt vagynak azoknak Fojási,
Kik azokkal éltek meg haltok azokkal
A’ Nemesebb Termést őrző Tőlgyszálokkal,
Hiv őrző Angyali annak a’ Nektárnak
Melyet sok el száratt Torkok szomjan Várnak,
Ti akik a’ gyermek Bakhust Bőltsőjéből
Mihejt ki szűletik a’ gerézd Méhéből,
Apolgató őlbe lihegve fogjátok
Bár fel fort Billissel mormol is reátok:
Imhol pohártokat őrőmel letészem
Mert az éless elmét oly drágán nem vészem
Ma mondom ki végső butsum rővid szóval
Férre mind Máslással mind pedig Vinkóval!
Zengjetek uttánnam, vig Hegyek? Zengjetek
Mámoros Ekhotok dunnyűgjőn bennetek!
Kőnyvezzen a’ Gohér, ’s Banderista Bakar,
Melyet most az Agyag’-fűlt szobája takar. –
El ment a’ Pintzéknek egy Nagy Apostola,
Ki az edes Bortol sok nyelvenn danola.
Vig vőlgyek? Ha innen mind így szélednek el:
Rollatok majd senki Verset nem enekel;
El pusztul Kágyának, Kojnak egész Hegye,
Kietlenben huhol az egész Vármegye.
– Zengjetek, oh, Bakhus vőlgyei! zengjetek;
Mamoros Ekhotok dunnyőgjőn bennetek!
Lésznek ez utánn is, lesznek tám valakik,
Kikben szánakozó Lélek ’s Torok lakik;
Kiket a’ Borral telt Magyar Hélikonnak
Hegye felé édes Vágyodások vonnak;
Kikkel a’ Noetol bé plántált Hegykőzőnn
Bárkát, vagy is Borkát rakat a’ Borőzőn:
Én pedig nem mégyek tőbbé a’ Píntzébe,
Bár habzó Nektárral kinájjon is Hébe.
Maradhat a’ meg fort Gohér, ’s a’ Bakar is
Melyet a’ kony[ty] alá tőlt sok száz Basszaris,
Illatozzon másnak az édes Muskotály:
Mit ér? ha annak is a’ vége Ispotály.
Én futok előlle, bár elébe huznak.
Szijján a’ Bakhusi Tygrisnek, Hiuznak.
Enniussa ha tsak Bor által lehetni,
Ugy én a’ Borostyánt én meg fogom vetni.
Ha a’ Poetának tsak borba feredve
Lehet a’ Szűz Mu’sák’ forrásához kedve;
Ha mind Bortol lutskos főtől származtatok,
Ti őrők Hirt szerzett Nemes gondolatok!
Ha már a’ Borostyánt, mint a’ szó mutattya,
Minden ditső Lélek borossan arattya:
Bor altal nem vágyok boros Borostyánra,
Nem veszem hordobol az Észt szivárványra.
Jaj lesz! Ha a’ tele szívott Lopo Tőkők,
Kortyaival lésznek Voltér-fők sok tőkők
Illetlen Gondolatt, ’s szegyen a’ Mu’sáktol
Nemes Lelkett venni a’ Butélliáktol.
Hát Borrá változnak már a’ Híppokrénék?
’S Kőrűlte dő’sőlve lantolnak a’ Nénék?
Hát Szűz oldaloknak kies Márvánnyjára,
Kulatsokat fűztek ők is utolyjára?
Hát szőllővel rakták bé a’ Pindus’ Hegyét
Hogy mindeník Borral szíjja tele Begyét?
Hát azért vágták ki ezt is Pintze juknak
Hogy így Daktílusra majd kőnnyeben buknak?
Sok Nemesebb Lelkek’ Meg botrankozása
Ez Hegyek képtelen Travesztíálása.
Ha Appolló helyet Bakhust tették főnek
A’ Mu’sák azok kőzt, kik hozzájok jőnek:
Én a’ Borostyános koszorút meg vetem,
Mert e társaságot éppen nem szeretem.
Megyek a’ Nimfákhoz; ’s ezek sem szomoruk,
Itt lésznek fejemenn sásbol font koszoruk.
Itt a’ Najadok kőzt lessz mulató hejem,
Meg nyugtat a’ káka, ’s vízi petre’sejem.
Ha Orfeus lenni nem tudok, (nem is kell,
Hogy Bakhus’ Papjai ne tépjenek szélyjel;)
Lehetek a’ Vizek’ kedvelt Arionja,
Magát a’ Delfinek kőze Mu’sám vonja.
Kellemetes Vizek’ Őrőkős forrássi,
Melyeknek a’ Menyből áradnak fojási!
Kiket a’ Gratziak a’ jó Természetnek
’Sámoly szeke aloll tisztán tsepegtetnek!
Csőrőgve kerengő Kristaly folyamatok,
Melyek a’ legg higabb Égből fakadtatok?
’S Te, a’ mott az éles kőszálnak sivatag
Órmárol zuhogva le szakadó Patak!
Fojástokat tisztán tsergedeztessétek
Epedt vágyodással líhegek felétek.
Mondyátok meg; Nimfa nem főrdőtti benne?
Mert ugy tám nagyon is fűszerszámos lenne. –
Semmi! kűlőmben is én magam’ a Madám’
Tétishez őrőkős kővetőűl adám.
Ha nem még ma, Mig a’ késő Hajnal ki jő:
Nállad hálok, Bakhus! – de holnap Adiő!
| […]gyközi Nimfák a hordok Driási: A kik alatt vagynak azoknak folyási
Kik azokkal éltek s meg haltok azokkal. A nemesebb termést örző tölgy szálakkal
Hív örzö angyali annak a nektárnak. Mellyet sok el száradt torkok szomjan várnak
Ti a kik a gyermek Bakhust böltsöjeböl. Mihelyt ki szűlitek a gerezd méhéből
Apolgató ölbe lihegve fogjátok. Bár fel fortt bilissel mormol is reátok
[…]okat örökre le teszem. Mert az éles elmét olly drágán nem […]
[…] végső butsúm rövid szóval. Félre mind máslással mind pedig v[…]
[…]am víg hegyek zengjetek. Mámoros ekhótok dünnyö[…]
[…]hér s banderista bakar. Mellyet most az Agyag’ fűlt sz[…]
[…]intzéknek eggy nagy apostola Ki az édes bortól sok nyelven [...]
[…] ha innen mind igy széllednek el. Rólatok majd senki verset nem ének[…]
[…]sztúl Kágyának Kolynak egész hegye Kietlenbe huhol az egész V[…]
[…] oh Bachus Völgyei zengjetek Mamóros ekhotók dünnyög[…]
[…]án is lésznek tám valakik Kikben szánakozó lelek s torok […]
[…]ral teltt Magyar Heliconnak Hegye felé édes Vágyodások vonn[…]
[…] Noëtól bé plántáltt hegy közön Bárkát vagy is borkát rakat a bör[…]
[…] nem megyek többé a pintzébe Bár habzó nektárral kínáljon is Hé[…]
[…]dhatt a meg fortt Gohér s a bakar is Mellyet a konty alá tölt sok száz Bassz[…]
[…]zon másnak az édes muskotály Mit ér? ha annak is a vége Ispotály
[…] futok elöle bár elébe húznak Szijján a Bakhusi tigrisnek s Hiúznak
Enniussá ha tsak bor által lehetni. Úgy én a borostyánt én meg fogom vetni
Ha a Poëtának tsak borba feredve Lehet a Szüz Musák forrásához kedve
Ha mind bortól lutskos főtől származtatok Ti örök hírt szerzett nemes gondolatok
Ha már a borostyánt mint a szó mutatja Minden ditső lélek borossan aratja
Bor által nem vágyok boros borostyánra. Nem veszem hordoból az Észt szívárványra
Jaj lessz ha a tele szívott lopótökök Kortyaival lesznek Voltérfők sok tökök
Illetlen gondolat s szégyen a Musáktól Nemes lelket venni a butelliáktól[…]
Hát borrá változtak már a Hipokrénék. s Körűltte dőzsölve lantolnak a Nén[…]
Hát Szüz oldaloknak kies márványjára Kulatsokat füztek ők is utoljára
Hát Szölővel rakták bé a Pindus hegyét. Hogy mindenik borral szivja tele […]
Hát azért vájták ki ezt is pintze lyuknak. Hogy így Daktilusra majd könnye[…] buknak[…]
Sok nemesebb lelkek meg botránkozása Ez helyek képtelen travesztial[…]
Ha Apollo helyett Bakhust tették fönek A musák azok köztt kik hozzájok jönek
Én a borostyános koszorút meg vetem. Mert e társaságot éppen nem szeretem
Megyek a Nimfákhoz ezeksem szomorúk. Itt lesznek fejemen sásból fontt koszorúk
Itt a Najadok köztt lessz múlató helyem. Meg nyugtat a káka s vizi petreselyem
Ha Orfeus lenni nem tudok (s nem is kell. Hogy Bakhus Papjai ne tépjenek szélyel)
[…] vizek’ kedveltt Arionja. Magát a Delfinek közzé Mú[…]
[…]izek örökös forrási. Mellyeknek a mennyből áradnak […]
[…]átziák a jó Természetnek Zsámoly széke elől tisztán tsepeg[…]
[…]ngö kristály folyamatok. Mellyek a leg hígabb ég ből f[…]
[…] az éles köszálnak sivatag Ormáról zuhogva le szakado Pata[…]
[…] tisztán tsergedeztessétek. Epedt vágyodással lihegek felétek
[…]k meg Nimfa nem fördött é benne. Mert úgy tán nagyon is füszerszá[…]
[…]lömben is én magam a Madám Tétishez örökös Követőül adá[…]
[…]ég ma, míg a késő hajnal ki jő. Nálad hálok Bakhus – de hol[…] Ádiő!
|
Ti hegyközi Nimfák, a’ hordók’ Driási!
A’ kik alatt vagynak azoknak folyási,
Kik azokkal éltek, ’s meg haltok azokkal
A’ nemesebb termést őrző tőlgyszálokkal,
Hív Őrzőangyali annak a’ Nektárnak,
Mellyet sok el-száradtt torkok szomjan várnak,
Ti, a’ kik a’ gyermek Bakhust bőltsőjéből,
Mihelyt ki születik a’ gerézd’ méhéből,
Apolgató ölbe lihegve fogjátok,
Bár fel-fortt bílissel mormolis reátok:
Imhol pohártokat örökre le tészem,
Mert az éles elmét olly drágán nem vészem;
Ma mondom ki végső bútsúm’ rövid szóval:
Félre, mind máslással, mind pedig Vinkóval!
Zengjetek utánnam, víg hegyek! zengjetek,
Mámoros echótok dünnyögjön bennetek!
Könnyezzen a’ gohér, ’s bandérista bakar,
Mellyet most az agyag’ fűlt szobája takar.
El ment a’ pintzékből ki ott helytartó vólt,
Ki az édes bortól sok nyelveken danólt.
Víg vőlgyek! ha innen mind így széllednek el,
Rólatok majd senki verset nem énekel;
El pusztúl Kágyának, Kójnak egész hegye,
Kietlenbe húhol az egész Vármegye.
Zengjetek, óh Bakhus’ vőlgyei! zengjetek,
Mámoros echótok dünnyögjön bennetek!
Lésznek ezután is, lésznek tán valakik,
Kikben szánakozó lélek ’s torok lakik,
Kiket a’ borral telt magyar Hélikonnak
Hegye felé édes vágyódások vonnak;
Kikkel a’ Noétól bé-plántáltt Hegyközön
Bárkát vagy is borkát rakat a’ borözön:
Én pedig nem mégyek többé a’ pintzébe,
Bár habzó Nektárral kínáljon is Hébe.
Maradhat a’ meg forrtt gohér, ’s a’ bakar is,
Mellyet a’ konty alá tőlt sok száz Basszar is.
Illatozzon másnak az édes muskotály:
Mit ér? ha annak is a’ vége ispotály.
Én futok előle, bár elébe húznak
Szíjján a’ Bakhusi tigrisnek, hiúznak.
Enniussá ha tsak bor által lehetni,
Úgy én a’ borostyánt én meg fogom vetni.
Ha a’ Poétának tsak borba feredve
Lehet a’ szűz múzsák’ forrásához kedve;
Ha mind bortól lutskos főtől származtatok,
Ti örök hírt szerzett nemes gondolatok!
Ha már a’ borostyánt, mint a’ szó mutatja,
Minden ditső lélek borosan aratja:
Bor által nem vágyok boros borostyánra,
Nem veszem hordóból az észt szivárványra.
Jaj lesz! ha a’ tele szívott lopótökök’
Kortyaival lesznek Voltérfők sok tökök.
Illetlen gondolat, ’s szégyen a’ múzsáktól
Nemes lelket venni a’ Butelliáktól.
Hát borrá változtak már a’ Hippokrénék?
’S körűlte dőzsölve lantolnak a’ Nénék?
Hát szűz óldaloknak kies márványjára
Kulatsokat fűztek ők is utóljára?
Hát szőlővel rakták bé a’ Pindus’ hegyét,
Hogy mindenik borral szívja tele begyét?
Hát azért vájták ki ezt is pintzelyuknak,
Hogy így Daktilusra majd könnyebben buknak?
Sok nemesebb lelkek’ meg-botránkozása
Ez helyek’ képtelen travesztiálása.
Ha Apolló helyett Bakhust tették főnek
A’ Múzsák azok közt, kik hozzájok jőnek:
Én a’ borostyános koszorút meg vetem,
Mert e’ társaságot épen nem szeretem.
Megyek a’ Nimfákhoz, ezek sem szomorúk,
Itt lésznek fejemen sásból font koszorúk.
Itt a’ Najádok közt lesz múlató helyem,
Meg nyugtat a’ káka ’s vízi petreselyem.
Ha Orfeus lenni nem tudok, (’s nem is kell,
Hogy Bakhus’ Papjai ne tépjenek széllyel.)
Lehetek a’ vizek’ kedveltt Árionja,
Magát a’ Delfinek közé Múzsám vonja
Kellemetes vizek’ örökös forrási,
Mellyeknek a’ mennyből áradnak folyási!
Kiket a’ grátziák a’ jó természetnek
Zsámolyszéke alól tisztán tsepegtetnek!
Tsörögve kerengő kristály folyamatok,
Mellyek a’ leg-hígabb égből fakadtatok?
’S te, amott az éles kőszálnak sivatag
Ormáról zuhogva le szakadó patak!
Folyástokat tisztán tsergedeztessétek:
Epedt vágyódással lihegek felétek.
Mondjátok meg: Nimfa nem fördött é benne?
Mert úgy t’án nagyonn is fűszerszámos lenne.
Semmi! külömben is én magam’ a’ Madám’
Tétishez örökös követőűl adám.
Hanem még ma, míg a’ késő hajnal kijő:
Nálad hálok, Bakhus! – de holnap Adiő!
|