*Csak a 2. versszaktól kezd beljebb minden második sort.
Levetkezett Kedvesem,
Már feredni készűl:
Jer, Músám! majd meglesem
Millyen ruha nélkűl?
De, ládd nem mutogatja
Ő e’ bokroknak kincsemet,
Őrzi vékony Patyolatja
Gyönyörűségemet.
Mint a’ dicső Napnak tekínteti
Mikor az
Ejj’
*Éjj’
gyásszából kivetkezik,
Magát szebb Fénnyel kedvelteti,
Ha csak vékony Ködök fedezik:
Ugy az ő szépsége,
Mellyet a’ Ruha elfedett,
Komor setétsége
Alól kifényesedett; –
Es most csak eggy világos
Ködből súgározik,
Mellyből súgára méltóságos
Fénnyel játszodozik.
Oszolj-széllyel, kis selyem Köd! tisztúlj-fel,
Ne fogd-el Napomat kis Fellegecske!
Bár tégedet drága pénzért tanúltt Kézzel
Szövött is az A’siai legszebb Menyecske.