A’ patyolat 1794 A |
1794-1795/1802 előtt A |
1795 B |
1796 B |
1796/? B |
|---|---|---|---|---|
Le vetkezett Kedvesem,
Már feredni készűl:
Jer, Múzsám! majd meg lesem
Millyen ruha nélkűl.
De látod é? nem mutatja
Ő e’ bokroknak kíntsemet,
Örzi vékony Patyolatja
Gyönyörűségemet.
Mint a’ Napnak tekínteti
Mikor a’ setét felhőkből ki vetkezik,
Ki derűl, ’s magát szebben kedvelteti,
Ha tsak vékony ködök fedezik:
Úgy az ő szépségei,
Mellyeket a’ ruha fedett,
Komor fedelei
Közűl ki fényesedett.
És most tsak eggy világos
Ködből súgározik,
Mellyből súgára méltóságos
Fénnyel játszadozik. –
Oszolj széllyel, kis selyem köd, tisztúlj fel,
Ne fogd el Napomat, kis Fellegetske!
Bár tégedet drága pénzért tanúltt kézzel
Szövöttis az Ásiai leg szebb Menyetske.
| Le vetkezett kedvesem
Már feredni készűl
Jer Músam malyd meg lesem
Mijjen ruha nélkűl
De látod é! nem mutatja
Ö e bokroknak kintsemet
Őrzi vékony patyolatja
Győnyőrűségemet
Mint a napnak tekinteti
Mikor a setét felhőkből ki vetkezik
Ki derűl s magát szebben kedvelteti
Ha tsak vékony kődők fedik.
Ugy az ő szépségei
Mellyeket a ruha fedett
Komor fedelei
Kőzzűl ki fényesedett
Es most tsak eggy világos
Kődből sugározik
Melyből sugára méltoságos
Fennyel játszodozik
Oszolj széjjel kis sejem kőd s tisztulj fel
Ne fogd el napomat kis fellegetske,
Bár téged drága pénzért tanult
Kézzel szővőtt is az Asiai leg szebb Menyetske.
| Le vetkezett kedvesem
Már feredni készül
Jer, Muzsám! majd meg lesem
Millyen ruha nélkül?
De ládd nem mutogatja
O e’ Bokroknak Kintsemet
Örzi vékony Patyolatja
Gyönyörüségemet
Mint a Ditsö Napnak Tekinteti
Mikor az Ejj gyásszábol ki vetkezik
Magát szebb fénnyel kedvelteti
Ha tsak vékony ködök fedezik
Ugy az ö szépsége
Mellyet a ruha el fedett
Komor setettsége
Alol ki fényesedett; –
Es most csak edgy világos
Ködből sugározik
Mellyböl sugára méltoságos
Fénnyel játzszodozik.
Oszolly szellyel kis selyem köd! tisztully fel
Ne fogd el Napomat, kis fellegetske
Bár tégedet a Drága Penzért tanult Kezzel,
Szövött is az Asiai leg szebb Menyetske
| Levetkezett Kedvesem,
Már feredni készűl:
Jer, Músám! majd meglesem
Millyen ruha nélkűl?
De, ládd nem mutogatja
Ő e’ bokroknak kincsemet,
Őrzi vékony Patyolatja
Gyönyörűségemet.
Mint a’ dicső Napnak tekínteti
Mikor az Ejj’ gyásszából kivetkezik,
Magát szebb Fénnyel kedvelteti,
Ha csak vékony Ködök fedezik:
Ugy az ő szépsége,
Mellyet a’ Ruha elfedett,
Komor setétsége
Alól kifényesedett; –
Es most csak eggy világos
Ködből súgározik,
Mellyből súgára méltóságos
Fénnyel játszodozik.
Oszolj-széllyel, kis selyem Köd! tisztúlj-fel,
Ne fogd-el Napomat kis Fellegecske!
Bár tégedet drága pénzért tanúltt Kézzel
Szövött is az A’siai legszebb Menyecske.
| Le vetkezett Kedvesem
Már feredni készűl
Jer Músám! majd meg lesem
Milyen Rúha nélkűl
De ládd nem mútogatya
Ő e’ bokroknak kintsemet
Őrzi vékony Patyolatya
Győnyőrűségemet
Mint a’ ditső Napnak Tekínteti
Mikor az Éj gyászszából ki vetkezik
Magát szebb fényel kedvelteti
Ha tsak vékony kődők fedezik
Úgy az ő Szépsége
Mellyet a’ Rúha el fedett
Komor setétsége
Alól ki fényesedett
És most tsak egy világos
Kődből súgározik
Melyből súgára méltóságos
Fényel játzadozik
Oszoly széllyel kis selyem Kőd tísztúly fel
Ne fogd el Napomat kis fellegetske!
Bár tégedet drága pénzért tanúlt kézzel
Szővőtt is az Ásiai leg szebb menyetske.
|