A fogalmazvány előtt 4 áthúzott sor:
<Most estem én te véled szembe
<…> Először illy közel Lili,
<…> Először illy közel Lili,
Még is belől az én melyembe
Mindég gyötörtél engemet.>
Rég’ nem valék te véled szembe
Rég’ is nem láttál engemet,
*
<Még is>
’S*
Eredetileg l-nek indult.
ládd, mégis távol lételemben,*
Jav. ebből: létembe
Lillám gyötörted*
Jav. ebből: gyötörtél <engemet>
szívemet.
Bár félre volt lakásunk, félre,
Északra lakván én te Délre:
Még is tüzed velem lakott
Mindég perzselte Északot.
Most már a’ tűz mellett vagyok
’S nints ollyan*
Az an utólag betoldva.
szenvedésem
Mert lángjaim most*
<égésim> lángjaim most Az áth. szó fölé írva.
olly nagyok
Hogy meghalt érezésem.
Szabályos hivatkozás a megnyitott szövegre
Felhasználási feltételek: [Tovább...] Hivatkozás: Csokonai Vitéz Mihály, [A’ távolról kínzó], Csokonai Vitéz Mihály összes művei, Elektronikus kritikai kiadás, DOI: 10.5484/Csokonai_Vitez_Mihaly_osszes_muvei, id:
csokonai_vers_0297_k, s.a.r.: Orosz Beáta, transzmed.: Tóth Barna Hozzáférés: 2024.09.16, https://deba.unideb.hu/deba/csokonai_muvei/text.php?id=csokonai_vers_0297_k