(Ez a’ kis darab nevendék Múzsámnak maradványa. Írtam 1790-be. Hadd legyen itt, úgy sem fog nagy helyet.)
Szerentsétlen Belgrád! óh meddig tántorogsz,
Egy kézről másikra vallyon meddig forogsz?
Álly meg örökösen ’s pihenj utóljára
E’ két fél szomszédnak állandó nyugtára!
Véren épűlt város! vérrel meddig hízol,
Magosan felépűlt várodba míg bízol?
A’ Duna és Száva tégedet szolgálnak,
Szervia’ és Hazánk’ hegyei strázsálnak.
Te voltál és te vagy kúltsa országunknak;
Tartsd tehát magadat a’ mi Városunknak.
Ne légy tolvajkúltsa a’ vad Pogányságnak,
Melly mindég rablója volt magyar országnak.
Változó Holdodnak, a’ melly most lemégyen,
Kívánom utólsó fertállya e’ légyen!