Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

B. Hová te is illy késő éjtszaka,^* mikor néktek aludni kellene? mitsoda rettegéssel vonúltak a’ több Társaid^* amott a’ Zsombok’ tövére?

K. Ártatlan Nemünknek végső púsztúlása elhagyatja vélünk e’ valaha kedves tavakat. – Sok Kótsagot láttál é ott öszvetsoportozva?

B. Sokat, a’ mennyit még soha sem láttam vén létemre. A’ ti Nemetek szaporább mintsem egy két gaz köztt elférhessen.

K. Most láthatnád hát ezt a’ Kótsagok’ szapora nemét, a’ mint mondod, egy alfőldi guba’ hellyén megférhetve.

B. De hogyhogy lehet az? talám sok rossz Doktor ’s Bába van köztetek, vagy a’ hét esztendős háborúba voltt szűkség hullatott el benneteket?

K. Egyik^* sem. Egyedűl való bajunk a’ mostani Magyar Világ.

B. Hu, hu! Majd el is huhogám magamat.

K. Te nem tudsz ezekben semmit is, mivel aluszol, ’s azért nevetsz az én beszédemre. – Nem verte ki szemedből azt a’ mélly álmot a’ puskáknak ropogása, a’ melly egész hajnalokon ’s estvéken nyughatatlankodtatta ezen rétek’ tsendességét? Úr nem Úr, vadász, kukta, fellajtár, Iró Deák, vetkeztető, agár, visla^* etc. mind, mind a’ ki vagy Úr vagy Úri, hétről hétre itt tanyázott a’ Nádasban, ’s ki nem mertünk nézni, olly kedves volt életünk.

B. Bohó! igazán a’ sneffeket^* lövöldözik, ’s ti féltek. Lám pedig nékem tsak inkább kellett volna tartanom,^* akkor is békével aludtam az odvas körtvély fába, melly azon akol háta megett van.

K. De Öreg nem a’ húsunkért űldöznek minket, hanem azért az egy két száll tollért, a’ mellyet kárunkra adott a’ vélünk mostohán jól tenni kívánó természet.

B. Igen, mert a’ pávának vagy nékem nem szebb ’s tarkább^* tollunk van. – Mondd meg tehát, mi az oka, hogy most illy néktek dühödve vadásznak benneteket, a’ mi máskor nem történt?

K. Hogy tudhatnám én azt eléggé, a’ ki a’ réttől soha nem is távozom? Egy Kotsag-társunk elevenen elfogattatván, látta, miként fűztek belőle nyalka bokrétákat, millyen dagállyal [A szöveg itt megszakad.]