Hogy ezen Levelemmel rész szerént kéntelen, rész szerént bátor vagyok az Úrnak alkalmatlankodni, annak oka rám nézve az, hogy
Bétsben nints máshoz kihez folyamodnom, minthogy
Dr. Sándorffy Úrnak, a’ kihez bizodalmom volna elég és igen sok fontos foglalatossági vagynak; az Urra nézve pedig az, hogy mind hajdani, mind a’ múltt Ősszel megujjitott barátságunk az Úrnak hozzám ’s dolgaim eránt való nemes hajlandósságáról nem kevéssé teszen bizonyossá. De ha a’ magam’ személlyes dolga ügyeletlen volna is az Úr előtt, esmérem az Úrnak a’ Közjó eránt való Részvevősségét ’s szolgálatra kész-voltát; még pedig sokkal jobban esmérem, mint sem a’ Köz ügyben akar nékem, akar másnak is a’ lehetősségig segíteni ne kívánna. Miért tartózkódjam tehát kérni az Urat, hogy Minden Munkájimnak kinyomtattattására egy jó és tsínos
Bétsi Könyvnyomtatóval megalkudni méltóztassék? Az egész Gyüjtemény mintegy 40
Árkusra fogna terjedni, mellyben mind Versek, mind kevesebb számú Prosák, mind eredeti mind fordított Darabok lennének,
az
Exemplárok számát pedig, minthogy
Ttes. Frater István Úr nyomtattatja ki,
*Az itt említett terv nem vált valóra.
nem kívánom többnek 500-nál. A’ magam’ Munkáiról tudósítást vagy felvisgálást adni [meg]tiltván a’ Nemszemtelenség, tsak a’ fordításokat említem meg, a’ mellyeknek Szerzői tsupa nevekről is elég esméretesek, elég ajánlottak, mint
p. o. La Boucle de Cheveux enlevée, de
Pope:*
Pope Az elragadtatott hajfürt (Pope The Rape of the Lock) című művét franciából fordította Csokonai, mint maga mondja Az epopoeáról közönségesen című tanulmányában.
*)
Die Grázien,*Csokonai A Kellemek címmel lefordított belőle egy kisebb részletet.
von
Wieland: Le Temple de Gnide,*„Montesquieu: A knüdoszi templom”. A fordítás nem készült el (vö. CsSzéppr. 201. l.).
de
M. de Montesquieu, L’Aminta, Favola Boschereccia di
Torq. Tasso:*"Amintás, Torquato Tasso eredeti meséje."
Der Frűhling,*
"A Tavasz" (fordítása meg is jelent 1802-ben
*).
von
Kleist: Il Pastor Fido, di
Giamb. Guarini; ’s t. e’ f. – A’ Kinyomtatáshoz való Alkut, formát és
Gusztust egészszen az Úrra bízom, ’s egyebet a’ vélem való Közlésénél ki nem kérek. Én Juliusnak 2dik és 3dik hetét
Patakon fogom az
Examen alkalmatosságával tölteni: és addig való Válaszát az Úrnak óhajtva várom, tessék
T.T. Philos. Prof. Rozgonyi Úrhoz ugyan tsak
Sáros Patakra adressírozni. – Igaz! a’ pénz felől majd el is felejtek tudósítást tenni, – – felét a’ Nyomtatás Árrának előre, felét pedig az
Exemplárok’ leszállításával kész lesz azon Uraság letenni. –
Már én az Úrnak jelentésére, ’s édes Hazám’ ’s Anyai Nyelvem’ díszére és előmenetelére, a’ mint tudtam ’s a’ mit tudtam a’ ritkább régi, kevéssé gyakorlott, nyomtatásban esméretlen,
tartományos és
mesterszavakból 2000 és egynéhányat öszveszedtem, ’s mind ez ideig az Úrnak barátságos Rendtételét vártam; és most is kész szívvel kívánom őket az Úrral közleni, mihelyt Levélbe tett bizonyos akaratját megértem; sőt egyébben is, a’ mi tsekély elmémtől, gyenge erőmtől, gyarló tapasztalásomtól ’s aprolék olvasásomtól kitelik, örömest kívánok ügyefogyott Nemzetemnek, ’s özvegységre jutott Hazámnak, átaljában pedig a’ Tudományoknak szolgálni. Mert Nemzetem’ javán dolgozni annyira óhajtok, a’ mennyire örülök annak, hogy Magyarnak születtem: az értelemnek pedig és az Izlésnek gyarapításán mind örűlök én, mind munkálkodom, én – egy nádas házba szorúlt
Cosmopolita.
Édes Barátom! távol vagyok mind a’ gazdagodás’ Vízkórságától, mind attól hogy fényes Szerentsézést kívánjak játszani a’ Világon; és tsak munkátskáimnak ezt az egy Kiadását, (a’ melly mind hajdani
vitzkándozó Plánumim által szerzett aprólékos adósságimra, mind írásimnak mindennapi elébb tovább való hányáttatásira nézve szűkséges) végbe vihessem, nem fogja többé még tsak Munkámat is látni,
ez, az egy részről irígy és szőrszálhasogató ’s a’ mellett korhel idő-szakasz, más részről a’
Helvetius’ baglyát realisáló,
*
Helvetius’
baglyát realisáló: utalás
Holbach (
Holbach és
Helvetius kapcsolatáról ld. az 1795 második felében írt levél
* vonatkozó sorának jegyzetét)
Système de la Nature (A természet rendszere) című művére. Ennek utolsó fejezetében, amelyet Csokonai is lefordított (
A természeti morál,
* 1794), található a nevezetes bagoly-hasonlat: az emberek „
még jobban öszve huzzák azt a firhangot melly őket meg fosztja látásoktól, ’
s nyakason küszködnek azokkal, a’
kik szemeiket fel akarják szabaditani. –
Ha fel nyitják is eggy szempillantásig setétséghez szokott szemeiket, nem szenvedhetik a’
boldogtalanok a’
világosságot, meg dühödve rohannak arra, a’
ki elejekbe fáklyát tart, melly el vészi szemek fényét. –
Az Atheussal tehát mint eggy gonosztevővel, mint eggy nyilvánságos méreg keverővel ugy bánnak. Köz csendesség meg háboritójának tartják azt, a’
ki a’
halálos álomba süljedt halandókat fel akarja költeni, eszelősnek azt a’
ki az ő tulajdon eszelősségeket meg gátolni igyekszik, és a’
ki társait saját békóiknak el tördelésére nógatja, az a nyomorúlt rabok előtt –
kik magok felől azt hiszik, hogy ők a’
Természettől a’
hivésre, rettegésre és békó hordozásra rendeltettek –
gonosztevőnek látszik. Ezeknek szomorú elképzelések után mit várhat egyebet a’
Természet tanitványa Polgártársaitól annál a’
mit ama szerencsétlen bagoly, melly mihelyt magát nappal mutatja, minden más madaraktól közönséges gyülölséggel s összve zudúlt fel csevegéssel üldöztetik.”
* Az utolsó mondatbeli hasonlítás némi zavart rejt magában (s ebben Csokonai híven követte a francia eredetit), mert a természet tanítványát hasonlítja a bagolyhoz, a mások általi üldöztetést emelve ki közös vonásként, noha a természet tanítványa – a megelőző gondolatmenet szerint – éppenhogy a világosság hirdetője, nem úgy mint a bagoly, amihez hasonlíttatik.
Nem az eredetinek megfelelően használja a hasonlatot
Kazinczy Ferenc sem, amikor az Orpheus Bévezetésében a következőket írja: „Nékem egyik tárgyam a
józan gondolkozás lesz. Okaim vannak azt világosodásnak, Aufklärungnak, éclaircissementnek nem nevezni, mert ezt némelyek az
indifferentizmussal, irreligióval s az úgynevezett
naturalizmussal vagy
deizmussal cserélik fel általjában, s sikoltnak, mint a
Helvetius baglya, ha setét barlangjokba a nap melegítő sugára béhat.” (
KazMűv. I. 705. l.) Csokonai e levélben ugyanebben az értelemben beszél „
Helvetius’ baglyát realisáló” világról, de hasonló a szóhasználata már a
Természeti morállal egyidős
Konstántzinápolyban is („
Denevér babona! Bagoly vakbuzgóság!”,
* „
Bagoly Világ”
*).
Obscuránt és űldözni szerető Világ.
Ha írok is, a’-minthogy már én a’ nélkűl nem tarthatom fenn lételemet, írok a’ boldogabb Maradéknak, irok a’
XXd. vagy
XXId. Századnak, írok annak a’ Kornak, a’ mellyben a’ Magyar vagy igazán Magyar lesz, vagy igazán Semmisem.
*E nagyon híres, sokat idézett mondat nem áll egyedül, az utókorhoz való fellebbezés gondolata végigvonul az életművön. A
Magyar! Hajnal hasad!* 1794-es és 1796-os átdolgozásának a zárlata szó szerint is a „
huszadik századot” idézi meg, de számos helyen szerepel az „
emberibb kor” kifejezés (
A’
Szeretet,
Dr. Főldi sírhalma felett,
* valamint a
Bessenyei Sándorhoz szóló 1795-ös levél
*).
– – –
Teszek úgy, mint
Bessenyei György, ama’ mind rendre mind érdemre első Magyar Literatorunk,
*
Bessenyei György (1747–1811) már a kor tudatában betöltötte azt a korszaknyitó szerepet, amely ma is nevéhez fűződik. Bessenyei e levél megírásának idején Bakonszegen élt visszavonultan. Életének rendkívül termékeny szakasza volt ez (1795 és 1804 között), sok és jelentős művet alkotott, de egy sem jelent meg, főleg a cenzúra miatt. Csokonai, úgy látszik, elég jól ismerte, legalábbis hallomásból, Bessenyei helyzetét és korabeli munkásságát.
a’ kiről a’ dolog’ esmérőji nem tudják meghatározni, akkor volt é nagyobb mikor
Bétsben a’ betsületnek ’s hazafiúságnak köz piatzán tündökölt, vagy most midőn
Bakonyszegen a’ mi Horizonunk’ elsetétedését úgy nézi, mint a’ földünk’ golyobissa alá fordúlt, de azért teremteni meg nem szűnő Nap. Ebből a’
Resignatiomból, és az erre való tekíntetből, bátorkodom már az Urat arra is megkérni, hogy engemet a’ felől tudósítani ne sajnáljon,
*A következő mondatokban röviden megismétli a
Görög Demeterhez szóló levélben
* mondottakat, magyarázatainkat ld. ott.
ha vette é
Görög Úr az én még a’ télen kűldött Levelemet, és ha válaszolt é arra vagy nem? – Ugyan is, engemet, mind
Prof. Rozgonyi Úr, a’ kire volt a’ dolog
Görög Úrtól bízva, mind
Prof. Kövy Úr, és mások is,
requiráltak abba, hogy
Görög Úrhoz ajánljam magamat az Újságok írására.
Én ezeknek serkengetésére
resolváltam is magamat, és irtam eránta
Görög Úrnak, a’ mellybe az előadott
Conditiókra nézve azt feleltem, hogy én a’
Deák, Olasz, Frántzia és Német Nyelveket értem, a’
Geographia és Historico-politica Tudományok egyedűl való foglalatosságim, Hazámat mind a’ Könyvekből mind sőt
respective 6 esztendeig való Utazásimból alkalmasint kívántam megesmérni: tsak azt kérém vala ki
Görög Úrtól, hogy mind Kötelességim mind fizetésem felől
praecisébb tudósítson, hogy bizonnyal tudjam mitsoda teherre, ’s mitsoda
commoditásra hagyom magamat megelégedett
Sanssoucimból
*
Sanssouci: a francia kifejezés jelentése: ’gond nélkül’;
Nagy Frigyes porosz király, a művészeteket pártoló felvilágosult uralkodó
Potsdam melletti kastélyának neve, ahol
Voltaire-t is vendégül látta (képét ld.
V. Busa, 1995, 406. l.). Csokonai gyakran emlegette a magányos elvonultság jelképeként (ld. az 1802. júliusi,
* szeptember 16-i,
* 1803. május 19-i,
* május 30-i
* és 1804. szeptember 8-i
* levélben).
a’
Bétsi lármás fényre kiléptetni. De Választ sem
Görög Úrtól, sem
Czetter Úrtól nem nyerhettem. – Talám az ide való, egyébaránt is rendetlen, postázás az oka. – Kérem az Urat ne sajnálja gyanakodásomat megállítni, ’s egyszersmind megírni,
mi az a’
Bétsi Magyar
Institutum,*
Bétsi Magyar Institutum: ld. az 1801 tavaszán írt levél keletkezéséről
* írottakat, valamint A Magyar Hírmondóról
* című részt.
mellynek az Urat is tagjának lenni örvendem, ’s mellyről mi
isolirozott Dákusok
*
Dákus: a dák ókori nép, amely a mai Erdély területén élt, Csokonai 1802-ben
* s 1804-ben
* írt leveleiben is említi, az ittenihez hasonló értelemben.
itt még olly keveset tudunk. Én az Úrnak ezt a’ literaria tudósítását, másikkal fogom megköszönni,
t. i. ezen Munkámmal:
„Néh.
Dr. Földi Jánosnak […] Életének és Munkáinak Történetei,
Charactere, Lelke és felvil[…], Recensiója, egy Barátja, Társa és Tisztelője által.”
*A Földiről szóló mű nem készült el.
Megérdemli ez a’ Nagy Lélek, kiről tulajdonképen el lehet mondani, hogy Nemzete’ Szerelme emésztette meg, megérdemli mondom, hogy minden Hazafi sírja után is tömjénezze!!! – Én pedig az Úrnak barátságát ’s erántam való bizodalmát kikérvén, állandóúl maradok az Úrnak