Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Kapcsolattörténet: Nagy Gábor (1770-1861) ügyvéd, élete nagyobb részét Debrecenben töltötte, táblabíró lett, majd 1829-ben felköltözött Pestre. Kazinczy jogi ügyeit is ő intézte, a bizalmasa volt (ld. részletesen Kardos, 1940b, 55–60. l.). Csokonai legbensőbb barátainak egyike. Együtt tanultak a Kollégiumban, Nagy Gábor tagja volt a Csokonai pöreiben ítélkező sedesnek. Még a dunántúli vándorlások idejéről is maradt fenn adatunk találkozásukról, maga Nagy Gábor írja, hogy ő vitte kocsin Csokonait 1797 októberében Csákvárról Bicskére (ld. CsEml. 387. l.). Az utolsó években, mikor a költő is többnyire Debrecenben tartózkodott, ismét élénkebb volt a kapcsolatuk. Fennmaradt levelezésük, mely Csokonai 16, Nagy Gáborhoz szóló leveléből áll, nagyobb részben ebből az időből való (ismerteti őket Kardos A., i. m. 60-63. l.). Ezek a levelek többnyire írásos üzenetek holmi apró tárgyakban, amelyek miatt nem akarta személyesen felkeresni barátját, aki a Posta-ház udvarának végében lakott (a mai Piac, Szent Anna és Batthyány utcák által határolt területen). Nagy Gábor egyetlen fennmaradt írásos üzenete Kazinczy egy levelén* található, egyébként pedig Kazinczy is gyakran üzent Csokonainak Nagy Gábor útján. A költő nem őrizte meg a kapott levélkéket, nem úgy, mint barátja, aki gondosan feljegyezte rájuk még a kézhezvétel és a válasz időpontját is. Tényleg nem volt szükségük komolyabb írásos érintkezésre, hiszen személyesen mindent megbeszélhettek, így kapcsolatuk részleteiről ezekből nem sokat tudunk meg. Barátságuk mélységére vallanak azonban azok a levelek, melyeket távollétében írt a költő: ezek legszemélyesebb vallomásai közé tartoznak.

Kapcsolattörténet: Görög Demeter (1760-1833) a bécsi magyar művelődés jeles alakja. A debreceni kollégiumban, majd Nagyváradon és Bécsben tanul, 1789-től a Hadi és Más Nevezetes Történetek című lapot szerkeszti Kerekes Sámuellel, amit majd 1792-től Magyar Hírmondó néven folytatnak. Csokonainak itt jelenik meg a Broughton Religiói Lexikonára című verse 1793-ban, majd tudósítása kiadni szándékozott műveiről, 1794-ben, s a Diétai Magyar Múzsa utáni terveiről, 1796-ban. Valamiféle kapcsolatuk tehát bizonyosan volt, mint ahogy az 1800-as évek elején is kapcsolatban álltak Márton József közvetítésével. Görög életrajzát Márton József írta meg (Bécs 1834), Csokonaival való kapcsolatára nézve ld. Molnár, 1974, 6–17. l. (benne a vonatkozó levelek többnyire teljes szövege).

Az 1801. február végén, március elején írt levél* keletkezésének hátterében az áll, hogy a bécsi Magyar Hírmondó (1792–1803) szerkesztéséhez Görög Demeter addigi szerkesztőtársának, Kerekes Sámuelnek a halála után (1800. augusztus 27.) új társat keresett. Segédkezett a lap szerkesztésében Sándorffi József, akit Csokonai is ismert már korábbról, majd 1801 elejétől Görög Demeter Márton Józsefet vette maga mellé, s együtt kerestek még egy további személyt. Ennek nyomát őrzi a következő felhívó levél, amely Benedek Mihály debreceni református lelkészhez szólt, s amelyet lényegében változatlan szöveggel nyilván több helyre is elküldtek az országban; legalábbis erre enged következtetni, hogy Csokonai a jelen levélben szinte tételesen e felhívás szövegéhez igazodik, márpedig ő, mint írja, Sárospatakról, Kövy és Rozgonyi professzoroktól kapta ezt meg:

„Nagyérdemű Tiszteletes Úr!

Oda a M[agyar] Hirmondó egyik érdemes irója, az elfelejthetetlen Kerekesünk. Ezen, a két magyar haza javára célozó institutumunknak egy más Kerekesre volna szüksége, aki jó moralis kharakterrel birna; a tudományokban, kivált az újabb statisztikában jártas lenne; tiszta magyarságának s kellemetes előadásának próbáit nyomtatásban vagy kézírásban is előmutatná; a francia Journálokat hacsak meglehetően is, a németeket pedig jól értené; aki fris egészségben, eleven világra termett, kultus s nőtelen lenne, s végre akit a közjónak előmozdítására intézett igyekezetünk lelkesitene: az institutum egy ilyen derék társnak esztendei fizetésül 600, 700, 800 frt. szabott ki. Ha tartós szorgalmatossága által az előfizetők számát neveli, az esztendei fizetése is nagyobbra nevekedik, s azon kívül mindenkor az a tiszta gyönyörüség táplálja, hogy szives fáradozásai által kettős hasznot hajt édes hazájának ugymint irása által és az azzal szerzett jövedelmeknek érdempénzekre való fordítása, vagy a haza javára célozó munkáknak világ eleibe való bocsátása által. Azon derék társnak szabad szállása lészen s az institutum inasa ingyen tartozik szolgálatot tenni becses személye körül. Bátorkodunk a Nagyérdemü Urat, hazafiui igyekezetünkhöz mutatott szives hajlandóságaira alázatosan emlékeztetni s ezuttal is arra kérni, hogy egy ilyen derék társat szerezne az institutumunk számára, akiről is ne terheltessék azután az institutum Igazgatóját tudósitani következő titulus alatt: A Mr. Mr. de Görög Gouverneur du Prince Paul d’Eszterházy, a Vienne. – Mi, a mig élünk leszünk

Nagyérdemü Urnak

Bécsben, Jan. 20. 1801.

kész háládatos szolgái

a M[agyar] Hirmondó Irói.”

(Közölte Révész, 1877, 237-238. l., ld. CsEml. 561. l.)

A levélben emlegetett „institutum”-ra vonatkozik Csokonai kérdése: „Az a’ Társaság, a’ melly a’ tudosító Levélben említtetik, kikből áll és mi a’ Tzélja?”* (Akkoriban gyakran nevezték a lapot szerkesztő kisebb csoportot társaságnak.) Csokonai csak Görög Demeter nevét ismerte, nem tudott arról, hogy már Márton József is részt vesz a Magyar Hírmondó szerkesztésében; ezért érdeklődött pár sorral később „egy Bétsben most felállott Nyelvművelő Társaság”-ról, „amellyhez Márton Jósef Úr is felment volna”.* A két társaság tehát egy volt, de ezt Csokonai még májusban sem tudta, mert 19-i, Mártonnak írott levelében ismételten érdeklődik „a’ Bétsi Magyar Institutum”* felől, amelynek tagjául tudja a címzettet, s ettől – úgy tűnik – függetlenül kéri meg Mártont arra, hogy érdeklődjön utána, miért nem kapott még választ Görög Demeterhez küldött jelentkezésére. Sőt, valami szóbeszéd is járta az ügyben, mert június 26-i levelében* arra kérte Nagy Gábort, hogy járjon utána, „ki beszéllte azt a’ Bétsi Dátumot, – az én Görög Úrhoz való goromba válaszom felől való Dátumot”. Válasz Bécsből majd csak július 9-i keltezéssel* érkezik: Csokonai jelentkezésének elfogadásáról vagy elutasításáról nem esik benne szó, de a hallgatás maga a válasz, valamint az, hogy további támogatását kérik munkájuk folytatásához. A levelet azonban Debrecenbe küldik, így a költő nem kapja kézhez, mert ekkoriban Puky Istvánékkal tölti napjait; még július 19-i, anyjának címzett, de igazából Nagy Gáborhoz szóló levelében is azt írja, hogy „prof Rozgonyi úrhoz semmi levél nem jött”.* Szeptember 26-án azonban már bizonyosan tudja a választ, mert ezt írja Puky Istvánnak: „A Hírmondók ismét hívnak; vettem leveleket itt Pesten per Debrecen: azalatt pedig Debrecenben 1-ső Julius olta ingyen járatják újságjokat, és így még Pataki examen előtt elkezdték. Ma irok nekik is.”* A „per Debrecen” kifejezés és az ingyen küldött újságról szóló beszámoló alapján arra gondolhatunk, hogy a Hírmondók július 9-i, Debrecenbe utasított levele* juthatott el hozzá Pesten, a nyár végén. „A Hírmondók ismét hívnak” utalás hátteréről nem tudunk semmit, lehet, hogy tényleg felvetődött Csokonai bevonása a szerkesztésbe, a költőt azonban ekkor egy önálló pesti magyar lap indításának az ötlete foglakoztatta, amely olcsóbb lenne, mint a bécsi (ld. az 1801. szeptember 26-i levélben*). Hogy mit válaszolt a Hírmondó szerkesztőinek, nem tudjuk, nem maradt nyoma, annyit mondahatunk bizonyosan, hogy egyik tervéből sem lett semmi. A próbálkozás utóéletéhez tartozik még, hogy Márton József, 1802. március 2-i levelében* azt írja Csokonainak, hogy „már kaptunk Redactort a’ M. Hírmondónak”. Ez a redaktor egyébként Császár József, Csokonai hajdani kollégiumi diáktársa volt. Netán még ekkor is függőben lett volna valamilyen módon az egy évvel korábban kezdődött ügy?