Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

tamino Segittségre! Segittségre! mert különben el veszek
Ennek a’ ravasz kigyónak meg áldozásába.
Kőnyőrűlő Istenek’ már közelget.
Ah ! Szabaditsatok meg ! Ah oltalmazzatok engem ! (el ájul és azonnal ki nyilik a’ Templom ajto három béfátyolozott képü Dámák jőnek ki mindenik ezüst Lántsával)

a’ 3. dámák Győzedelem ! Győzedelem ! véghez ment
A’ ditső tselekedet. Ő meg szabadittatott
A’ mi karjaink erőssége által.

első dáma (ötet nézegetve) Egy nemes Ifju, gyenge és szép

2^dik dáma Oly szép a millyet még én nem láttam.

3^dik dáma Igen igen! a’ festésig szép.

mind a hárman Ha Én az én szivemet a’ ’Szerelemnek fel fogom szentelni
Ez ifjuénak kell annak lenni.
Siessünk a’ mi Fejedelmünknéhez,
Ennek a’ hirnek véle valo közlésére
Talám ez a’ Szép ember
Az ő elöbbeni nyugalmát vissza adhatya.

1^ő dáma Mennyetek hát, és mondjátok meg néki!
Én addig itt maradok.

2^dik dáma Nem, nem! tsak menyenek magok el,
Én itt fogom ötet örzeni.

3^DIK dáma Nem! nem! az nem lehett meg
Én egyedűl óltalmazni fogom őtet.

mind a’ 3^AN (ki ki magának) Én mennyek el? éj éj! be derék az. Őrőmest szeretnének magok mellette lenni
Nem nem! az meg nem lehet. (Egyik a’ másik után, azután mind a 3. egyszerre) Mit nem adnék én azért!
Hogy ezzel az Ifjúval élhetnék!
Ha tsak ő egészen a’ magamé lehetne!
Még is egy se megy? az meg nem lehet.
Leg jobb lesz most ez, én el megyek.
Te Ifju Szép és szeretetre méltó!
Te kedves Ifju ély szerentséssen
Mig ismét meg láthatlak.

tamino (fel eszmél, félelmessen széllyel néz) Hol vagyok én? tsak képzelődés é hogy én még élek? a vagy eggy felségesebb hatalom szabaditott meg engem? (fel ál, Szélyel néz) hogy hogy? – Az átkozott kigyó dőgőlve fekszik az én lábaimnál? (hallatik meszsziről egy erdei síp szava, azomba az orchestra pianon accompagniroz. Taminó szóll a’ Ritornell közbe.) Mit hallok? Hol vagyok én? Mitsoda esmeretlen környék! – Ha! egy férfi ábrázat közelit a vőlgy felől (egy fa mellé huzza magát)

Én A’ madarász vagyok,
Mindig vig vagyok, hejsza, hopszasza!
Esmeretes a’ madarász
A Vén és Ifju előtt az egész országba
Tud a madártsalókkal bánni.
És engemet meg esmérnek sipolásomról.
Azért lehetek én vig és vidám
Mert minden madár az enyim (sipol)
* * *
Én madarász vagyok
Vig vagyok hejsza! hopszasza !
Esmeretes a’ Madarász a’
Vének és Ifjak előtt az egész országba.
Szeretnék a Leányoknak hálót tsinálni.
Fognék tutzetenként magamnak.
Akkor bé rekeszteném magamnál őket
És minden Leányok enyimek lennének

tamino (Meg fogja a’ kezét) hé gyere tsak.

papageno Mi az?

tamino Mond meg te vidám barátom ki vagy te?

papageno Ki vagyok én? (magába) ostoba kérdés ! (fel szóval) Ember mint te – hát ha én azt kérdem most ki vagy te? –

tamino Azt felelném hogy egy Fejedelmi vérböl Származott vagyok.

papageno A’ nekem fellengős – világossabban magyarázd ki magad hogy megérthesselek!

tamino Az én atyám Fejedelem, a’ ki sok Országokon és embereken uralkodik, azért engem Printznek neveznek.

papageno Országokon? – Embereken? – Printz? –

tamino Azért kérdém te tőlled!

papageno Lassan! had én kérdjelek! – mond meg nekem elöre, vannak-é még ezeken a’ hegyeken tul országok és emberek.

tamino Sok ezerek!

papageno Meg engednék é ha madaraimmal ott producálnék?

tamino Mond meg tsak ugyan mitsoda hellyen vagyunk mi.

papageno Mitsoda hellyen? (körül nézi magát) Hegyek és Völgyek közt.

tamino No az igaz. De név szerént hogy hijják ezt a’ hellyet, – ki birja. –

papageno Azt tsak ugy tudom néked meg mondani mint azt hogy, hogy jöttem e’ világra.

tamino (nevet) Hogy? hát nem tudod hogy hol születtél, vagy kik voltak a’ te szüleid?

papageno Egy szót sem! – Én se többet se kevesebbet nem tudok, hanem tsak hogy engem egy öreg, de igen vidám ember nevelt és tartott fel.

tamino Az’, úgy gondolom a’ volt talám az Atyád.

papageno Azt nem tudom.

tamino Az anyádat sem esmerted?

papageno Én ötet nem esmertem; egyszer el beszéltettem hogy az én anyám hajdan ama záros épűletbe az éjjeli Tsillag tűzi Királynénál szolgált volna. – Él é még vagy hogy mi lett bellőlle nem tudom. – Én Tsak anyit tudok, hogy nem meszsze van töllem az én Szalma kunyhóm, a’ mely engem az esső és meleg ellen oltalmaz.

tamino Hát hogy élsz te?

papageno Evésből és ivásból mint más emberek.

tamino Mi által keresed azt?

papageno Tsere által – Én a tűz tsillagi Királynénak, és az ő Kis Asszonyinak külömbféle madarakat fogok; azért kapok én ő tőlők minden nap ételt és italt.

tamino (magában) Tüz tsillagi Királyné! – hej ha az az éjjelnek hatalmas Uralkodónéja vólna! – mond meg kedves barátom! voltál é már te oly szerentsés, hogy ezt az éjjelnek Isten asszonyát láthattad?

papageno (a’ki ecdig gyakran fujta sípját) a’ te utolsó ostoba kérdésedből bizonyos vagyok a’ felől, hogy te egy idegen országba születtél –

tamino Azért ne haragudj, édes Barátom! én tsak gondolom

papageno Látni? – a’ Tsillag tüzi Királynét látni? – Ha te még egyszer olyan bolondos kérdést teszel elömbe, majd ugy be zárlak, oly igazán hinak engem Papagenonak (: vagy ugy nézz a’ szemembe:) mint egy veresbegyet az én Kalitzkámba, el adlak osztán teged az én több madaraimmal, az éjjeli Királynenak, és az ő Kis Aszszonyinak, akkor osztán nem gondolok vele akár meg sűtnek, akár meg főznek.

tamino (magában) tsudállatos Ember!

papageno Látni? – a’ tsillag tüzi Királynét látni? – Mellyik halandó ditsekedhetik azzal hogy őtet látta? – Mitsoda Emberi szem pillanthatya meg őtet az ő fekete fátyolán keresztűl.

tamino (magában) most igaz az; éppen az az éjjeli Királyné az, a’ kiről oly sokszor beszélgetett az Atyám – De azt felvenni, hogy mint tévedhettem én ide, az az én tehettségemen kivűl van – Bizonyossan ez az Ember sem ordinarius solitus ember – talán egy az ő neki szolgáló Lelkek kőzzül.

papageno (magában) mitsoda kemény szemeket hány rám! majd fogok is én tőlle félni, – miért nézel oly gyanakodva, és olly ebatta módonn reám ?

tamino Mert, – mert kételkedem felölle valyon ember vagy é te –

papageno Hógy volt az?

tamino A tolladból, a’ melyek téged fedeznek, tartlak téged – (megy felé)

papageno De talám nem madárnak? – Ott maradj azt mondom, és ne hidjél nékem, mert van nekem óriasi erőm ha én valakit meg fogok – ha látom, hogy ő meg nem ijed tőlem, hát el szaladok tőlle.

tamino Óriási erőd? (rá néz a’ Kigyóra) tehát bizonyossan te voltál az én meg szabaditóm a’ ki ezt a mérges Kigyót meg győzted?

papageno Kigyót? (körül nézi magát, reszketve egyel hátra lép) Mi az! meg dőglőtt-é vagy pedig eleven?

tamino Te a te modestus kérdéseiddel el akarod forditni az én köszönetemet. – De meg kell neked vallanom, hogy én te erántad oly erős tselekedetedért örökké háládatos lészek.

papageno Halgassunk arrol – örűljünk azon, hogy ö szerentséssen meg győzettetett.

tamino De, e világon mindenekre kérlek barátom, hogy győzted te meg ezt a tsudát? – Fegyver nélkül valo vagy te.

papageno Nints rá szűkségem! – én nálam sokkal többet tesz egy kéznek nyomása, mint a’ fegyver.

tamino Megfojtodad hát?

papageno Meg fojtottam? (magában) egész életembe nem voltam oly erös mint ma.

a’ 3 dámák (fenyegetik és kiáltyák egyszersmind) Papageno!

papageno Aha! az én reám tartozik – nézd körül magad Barátom.

tamino Kik azok a’ Dámák?

papageno Igazán kik legyenek magam sem tudom – tsak azt tudom hogy ők minden nap az én madaraimat el veszik és nékem azokért bort, mézes kalátsot és édes fügéket hoznak.

tamino Gondolom ők igen szépek?

papageno Nem gondolnám – mert ha szépek volnának nem fedeznék be ortzájokat.

a 3 dámák (fenyegetőzve) Papagenó!

papageno Hallgass! már fenyegetnek – Te azt kérded ha valyon szépek é ők, és én néked egyebet nem felelhetek arra, ha nemhogy én életembe hódítóbbakat nem láttam – most ismét jók fognak lenni – –

a’ 3 dámák (fenyegetőzve) Papagenó! –

papageno Ugyan mi tsint tettem én ma, hogy ők ugy ki keltek én ellenem? Ide én Szépeim én által adom madaraimat.

1^ődáma (Nyujt néki egy szép Butellia vizet) Ezzel küld néked a Fejedelemné ma először bor helyt tiszta vizet.

2^dik dáma Nekem meg azt parantsolta, hogy mézes kaláts helyt ezt a’ követ adjam néked – kivánom hogy neked használjon, prosit.

papageno Mitsoda? hát követ egyem én?

3^DIKdáma És az édes füge helyt van szerentsém ezt az arany lakatot a’ Szádra vetni. (fel veti szájára a’ Lakatot)