Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

tamino Segitségre! Segitségre! mert egyéb képpen el vesztem
Ennek az ravasz kigyonak meg áldozásában.
Könyörülő Istenek! már közelget
Ach! Szabaditsatok meg! ach, oltalmazzatok meg engem.

a 3 dámák; Győzedelem/ Győzedelem/ véghez ment
A’ Ditsö tselekedet. Ö meg szabadíttatott
A’ mi karjaink’ erössége’ által.

1^ő dáma (őtet visgálodva) Egy jó Szivű Ifju, gyenge és szép,

2dik dáma Oly szép a’ millyet még én nem láttam

3dik dáma Igen, igen, megérdemlené a le festést.

mind a 3^om Én szivemet a szerelemnek fel fogom szentelni
Ez Ifjuénak kell annak lenni
Siessünk a mi Fejedelmünkhöz
Ezt a hirnek vele való közlésére
Talán, hogy ez a szép ember
Az ő elébbeni nyugalmát meg adhatja.

1^ö dáma Mennyenek hát és mondják meg neki!
Én addig itt maradok

2dik dáma Nem, Nem! tsak mennyenek magok el;
Én itt fogom ötet strásalni

3dik dáma Nem, Nem! az nem lehet meg
Én egyedül oltalmazni fogom ötet

mind a 3^om (ki ki magának) Én mennyek el? Ej, Ej! be derék az!
Örömest szeretnenek magok mellette lenni
Nem, nem! a meg nem lehet.

tamino (fel serken, félelmesen széllyel néz) Hol vagyok én? Képzelődés e tsak hogy én még élek? avagy egy felségesebb hatalom szabaditott meg engem? (fel áll-széjjel néz) Hogy hogy? Az átkozott kigyo dögölve fekszik az én lábaimnál? (hallatik messziről egy erdeji kürt szava, a mellyel az orchestra pianon egyezteti hangját)

tamino szól az Ritornel Mit hallok én? Hol vagyok én, Mitsoda ismeretlen hely! – Ha, egy férfi ábrázat közelit a vőlgy felől. (egy fa mellé huzza magát)

Én egy madarász vagyok
Vig vagyok, heisza, hopsasa
Esmérik a madarászt,
Mind az Ifju mind a vén az egész országba,
Kedves az ő mással való társalkodása
És ért a sipoláshoz
Azért lehetek én vig és vidam
Mert m[in]den madár az enyim. (sipol) ***
Én egy madarász vagyok
Vig vagyok heisza hopszasza,
Esmeretes a madarász
Mind az Ifjunál mind a vénnél az egész országban.
Szeretnék a Leányok lépe lenni
Fognék egy tützet fejér szeméjt magamnak,
Akkor be rekesztenék magamnál őket
És minden Leányok enyémek volnának (sipol, a nota után – az ajto felé mennek)

tamino (meg fogja a kezét) He gyer tsak!

papageno Mi az?

tamino Mond meg te vidám barátom, ki vagy te?

papageno Ki vagyok én? (magában) ostoba kérdés! (fel szóval) egy ember mint te – Hat ha én azt kérdezem most ki vagy te –

tamino Azt felelem, hogy egy fejedelmi vérből származot vagyok.

papageno Az nekem fellengős – Világosabban magyarázd ki magad, hogy meg érthesselek

tamino Az én Atyám Fejedelem, a ki sok országokon és embereken uralkodik, azért engem Printznek neveznek.

papageno Országokon? – embereken? – Printz? –

tamino Azért kérdem te tőlled! –

papageno Lassan! had én kérdjelek! – Mond meg nekem igazán. Vannak-é, még ezeken a hegyeken tul Országok és emberek?

tamino Sok ezerek!

papageno Meg engednék é hogy madaraimmal ott produkalnék.

tamino Mond meg tsak ugyan, mitsoda hejjen vagyunk mi.

papageno Mitsoda hejbe (tartomanyba)? (körül nézi magát) Hegyek és völgyek közt.

tamino No jo! de igazán hogy hijják ezta hejjet – ki uralkodik benne? (vagy ki birja) –

papageno Arra tsak ugy tudok neked meg felelni, mint arra, hogy hogy jöttem e világra. –

tamino (nevet) Hogy? Hát nem tudod, hogy hol születtél, vagy kik voltak a te szüleid? –

papageno Egy tsepnyire sem! – Én se többet se kevesebbet nem tudok, hanem tsak hogy engem egy öreg, de igen vidám ember nevelt és tartott fel.

tamino A mint gondolom a volt talán az atyád.

papageno Azt nem tudom.

tamino Az Anyádat sem esmerted.

papageno En ötet nem esmertem; egyszer el beszéltettem. Hogy az én Anyám régen ama záros épületbe az naplementi tsillag tüzi Kirájnénál szolgált volna – Él-é még, vagy hogy mi lett belölle, nem tudom, – Tsak annyit tudok én, hogy nem messze van töllem a szalma kalapom, a melly engem az essö és a meleg ellen oltalmaz.

tamino De Hát hogy élsz te?

papageno Evéssből és ivássbol mint minden emberek.

tamino Mi által keresed azt

papageno Tsere által. – Én a’ tüz tsillagi Királynénak és az ö kis asszonyinak külömbféle madarakat fogok; azért tart ő engem minden nap étellel és itallal.

tamino (magába) tüz tsillagi Kirájné! – Vajon nem az éjjelnek hatalmas Uralkodónéja-é az! – Mond meg, kedves Barátom! voltál é már te olly szerentsés, hogy ezt az éjjelnek Kirájnéját láthattad.

papageno (a ki eddig gyakran Fútta flotáját) A te utols’ó ostoba kérdésedből bizonyos vagyok a felöl, hogy te egy idegen országba születtél.

tamino Azért ne haragudj, édes Barátom én tsak gondolom –

papageno Látni? a tüz tsillagi Kirájnét látni? Ha még egyszer ollyan bolondot kérdesz töllem majd ugy be zárlak olly igazán hinak engem Papagenonak (vagy ugy néz a szemembe) mint egy Pyrhula madarat a kalitzkámba, el adlak osztán téged az én több madaraimmal, az éjjeli Királynénak és az ő Kis aszszonyinak, akkor azok az én kedvemért, téged vagy meg sütnének vagy meg főznének.

tamino (magába) Tsudálatos ember!

papageno Látni? a tüz tsillagi Kirájnét látni? – Mellyik halando ditsekedhetik avval hogy ötet látta? Mitsoda emberi szem pillanthatja ötet meg az ö fekete fatyolán keresztűl?

tamino (magába) Ugy se Igaz az; éppen az az éjjeli Kirájné az a’ kiröl oly sokszor beszélgetett az Atyam – De hogy meg érthessem, a mint ezen megháborodtam, tehetségemen kivül van. Bizonyosan ez az ember sem emberséges ember – Talán egy az ő neki szolgálo Lelkek közzül.

papageno (magába) Mitsoda kemény szemeket hány rám! majd fogok is én ö tölle félni – Mért nézel oly gyanakodva és gonoszul reám?

tamino Mert – mert kételkedem felölle vajon ember vagy é te –

papageno Hogy mondod azt?

tamino A Tollad szerént, a melyek tégedet fedeznek tartlak téged – (megy felé)

papageno De talán nem madárnak? – Ott maradj, azt mondom, és hozzám ne közelits mert van nekem óriási eröm, ha valakit meg fogok. – De ha ö meg nem ijjed tőlem, hát el szaladok töle.

tamino Óriási erő? (rá néz a kigyora) Tehát bizonyosan te voltál az én meg szabaditom, a’ ki ezt a’ kegyetlen kigyot meg gyözted?

papageno Kigyot! (körül nézi magát reszketve egyet hátrább lép) Mi az! meg döglött-é, vagy pedig eleven?

tamino Te a te tisztességes kérdéseddel el akarod forditani gondolatomat – de meg kel neked vallanom, hogy én te erántad oly erös és (jó) tselekedetedért örökké haládatos leszek.

papageno Halgassunk arrol. – Örüljünk azon, hogy ő olly szerentsésen meg gyözettetett.

tamino De, e világon mindenek felett való Barátom! Hogy gyözted te meg ezt a tsudát? Fegyver nélkül való vagy te.

papageno Nints rá szükségem! – én sokkal erösebbet tsapok a kezemmel, mint fegyverrel.

tamino Meg fojtodtad hát?

papageno Meg fojtottam! (magába) Egész életembe nem voltam olly erős mint ma.

papageno Aha, az én rám tartozik, – nézd körül magad, Barátom!

tamino Kik azok a Dámák?

papageno Igazán kik legyenek magam sem tudom. – Tsak azt tudom, hogy ők minden nap az én madaraimat el veszik, és nekem azokért Bort Mézes kalátsot, és édes Fügét hoznak.

tamino Itéletem szerint ök igen szépek?

papageno Nem gondolnám – mert ha szépek volnának nem fedeznék be ortzájokat.

a’ 3 dámák (Fenyegetözve) Papageno! –

papageno Hallgass! már fenyegetnek – Te azt kérded ha valyon szépek é, és én néked nem felelhetek arra egyebet, hanem hogy én életemben Kellemetesebbeket (gyönyörüségesebbeket) nem láttam. – Most ismét jok fognak lenni – – – –

a’ 3 dámák (fenyegetözve) Papageno! –

papageno Ugyan mit tselekedtem én ma, hogy ők én reám ugy meg haragudtak? – Ide én szépeim, által adom én madaraimat.

1ő dáma (Szagol egy szép Butellia Vizet), Azokért küldött néked a Fejedelem ma elöször Bor hejt tiszta vizet.

2dik dáma Nekem meg azt parantsolta, hogy Mézeskaláts hejt ezt a követ adjam neked – Kivánom, hogy neked használjon.

papageno Mitsoda? Hát követ egyem én?

dritte És az édes füge hejt van szerentsém ezt az arany lakatot a szádra vetni (fel veti szájára a lakatot)

papageno (Fájdalmat mutat mozgása által).

1ő dáma Te kétség kivül tudod, hogy miért büntetett ma meg oly tsudálatosan a Fejedelemné?

papageno (rá hadja)

2. dáma Azért Hogy ez után az idegent többször meg ne tsald.

3. dáma És hogy ne hirleld magadat te azzal a Ditsö tselekedetel, a mellyet más vitt végbe.

1. dáma Mond meg! Te gyözted meg azt a Kigyót?

papageno (nem mutatja)

2dik dáma Kitsoda hát?

papageno (mutatja hogy ő nem tudja)

3dik dáma Mik voltunk azok Ifju a kik téged meg szabaditottunk. – Ne reszkess! téged vár az öröm és a gyönyörüség. – Ihol ezt a kepet küldi neked a nagy Fejedelemné, ez az ő Leányának a képe. – Te igy szollott ő, hogy ha ezen ábrázolásokat hozzád nem illendőknek lenni találod, ugy a szerentse, betsület és hir a Te jutalmod, ad revidere – (el megy)

2dik dáma Adieu Papageno Ur (el megy)

1. dáma Szép dolog, ollyan nagyon meg nem részegedni (nevetve el megy)

papageno Mindég az ő néma Játékát játszotta.

tamino (Mindjárt a képnek magához való vételekor, figyelmetessé lett, nevekedik a szeretete, jollehet ő ezekre a beszedekre nem is láttzatott hallgatni.

tamino Arie
Ez a rajzolat a’ megígézésig szép,
A’ millyent még egy szem sem látot.
Én érzem azt mimódonn ez az Isteni kép
Az én Szivemet úlly indulatokkal tölti meg.
Ezt Valaminek bizony nem nevezhetem.
Még is érzek én itt mint Tüzet égetni.
Az érzés szeretet-é?
Ugy! ugy! tsupánn a’ szeretet az –
Oh ha én őtet már meg talalhatnám!
Oh ha már ö én elöttem állana!
Én fognám – fognám – hév és tiszta szívvel.
Mit fognék én! – Ötet egészszen az öröm miatt el ragadtatván.
Ehez a meleg kebelhez szoritanám
És ugy örökké az enyim lenne. (el akar menni)

1. dáma Készitsd fel magadat nagy bátorsággal lelkességgel és állhatatossággal szépséges Ifju! A fejedelemné –

2. dáma Én rám azt bizta, hogy meg monddjam –

3. dáma Hogy a te jövendö beli boldogságodnak az utja most nyilik már meg,

1. dáma Ő mind egy szoig hallotta szavaidat, a mellyeket beszéltél – Ö –

2. dáma Ő Minden vonást meg olvasott a’ te ábrázatodonn. – Sőt még többet, az ö anyai szive –

3. dáma El végezte, hogy téged egész boldoggá tegyen. – Ha ebbe az Ifjuba, ugy mond ő, szinte annyi nagy Lelküség és erösség van, mint kellemetteség, oh! ugy minden bizonyal! a’ Leányom meg szabadult egészenn.

tamino Megszabadult? O örök setétség, mit hallok én? Az originál?.

1. dáma Egy hatalmas gonosz Lélek ragadta el.

tamino Elragadta? – Oh Istenek – mondjátok meg, hogy lehetett az meg?

1. dáma Ő ült egy szép Májusi napon egyesegyedül a mindent meg elevenitő Cyprus erdőbe a melly vólt néki mindég az ő leg édesebb Tartózkodása. – Az Istentelen véletlenül be tsúszott.

2. dáma Meg leste őtet, és –

3. dáma Az ő gonosz Szivével együtt volt meg neki az a hatalma is, hogy magát minden ki gondolható formákba által változtathatja, illyen modon Paminát is –

1. dáma Az a neve a Király Leányának, akit ugy imádol.

tamino O Pama! Te én töllem elragadtattál, te egy buja gonosz Démon hatalmába vagy! – talán ebbe szempillantásba – rémitő gondolat.

a 3. dáma Hallgass. Ifju! –

1. dáma A Szépségnek virtusát ne gyalázd. Minden Kínzásoknak Truttzára, mellyeket az ártatlanság szenved, ő mindég magához hasonló. Sem a kénszeritésnek, sem a hizelkedésnek nints annyi ereje, hogy őtt a’ Véteknek utjára vezessék.

tamino O mondjátok meg Leányok! mondjátok meg hol tartószkodik az a Tyrannus?

2. dáma Igen közel a mi hegyünkhöz egy gyönyörü és kedveltető völgyben él. – Az ö városa mesterségesenn és gondosan őriztetik.

tamino Gyertek Leányok! vezessetek engemet! – Hadd szabaduljon meg Pamina. – A gonosz Lélek essen el karom miatt; Esküszöm szeretetemre és Szivemre – (ekkor eggy erős és megreszkettető Accord hallik a musika által.) Istenek Mi az?

3 dámák Szedd öszsze magad!

1. dáma Az Jelenti a mi Királnénknak jövetelét. (meny dörgés)

a 3 dámák! Jön – (meny dörgés) Jön! – (mennydörgés) Jön! – (meny dörgés) Jön! –

királyné Recitativo
O ne reszkess kedves Fijam
Te ártatlan vagy bölts és jámbor,
Egy oly Ifju mint te vagy, tudja a legjobban
A mélly keserüségbe merült anyai Szivet meg
vigasztalni.
Arie
A Szenvedésre vagyok én áldozatatva – fel
Mert az én Leányom nekem oda van
Ö általa minden boldogságom el veszett –
E istentelen Lélek el repült ö vele.
Most is Látom az ő reszketésit
Az ö szorongató gyötrelmeivel,
Az ö fojtogató félelmeit
Az ö félénk törekedéseit.
Elragattatni kellett nekem ötet látni
Ach segitsetek! e volt minden a mit ö mondott
De hasztalanok voltak az ő könyörgései,
Mert az én segedelmem igen gyenge volt.
Alegro
Ha Te el fogsz menni ötet ki szabaditani
Ha Te leszel a Leányom meg szabaditója
Én téged ugy foglak nézni mint egy gyözöt
És legyen ö örökre a tiéd. (a 3om Dámákkal el megy)

tamino (egy meg szünés utan) Valyon valóság é a mit én látok? vagy meg tsalnak érzékenységeim. – O, jó Istenek, meg ne tsaljatok engem vagy alá adom magamat a ti visgálástoknak. Oltalmazzátok az én karjaimat, bátorittsátok meg az én Lelkemet és a Tamino szive örök háládatoságot dobog erántatok (el akar menni Papageno az utba nyomába megy).

papageno (mutat szomorun a száján levö Lakatra) Hm! hm! hm! hm! hm! hm! hm! hm!

tamino Szegény a büntetésről szolhat – mert az ő szava oda van.

papageno hm! hm! etc.

tamino Én egyebet nem tsinálhatok, hanem tsak szánlak mert erötlen vagyok a segittségre. (Mig Tamino repetálja az utolso strofát, énekel azomba Papageno)

papageno Hm. etc.

1. dáma Királyné meg kegyelmez neked. (le veszi szájárol lakatot) El veszi a büntetést rollad általam.

papageno Tsak ismét fetseg Papageno?

2 dik dáma Igen fetsegj – tsak többet nem hazudj.

papageno Én többet soha se hazudok! Nem! nem!
te

a 3om dámák ő vele Az a lakat a intésed legyen.
én

mind az 5en Minden hazugok nyernek
Illyen Lakatot a szájokra:
Gyülölség, hazug vádakodás és fekete epe hejt
Álhatatos szeretetet es atyafiui öszve kötést.
1^ő dáma Ád neki egy arany sipot.
O Printz, vedd el ezt az ajjándékot én töllem
Ezt küldi teneked a mi Fejedelmnénk!
Ez a’ boszorkány síp fog téged oltalmazni,
A Legnagyobb szerentsétlensegbe meg tartani.

az 3 dámák Itt mindent hatalmosann meg tselekedhetel
Az emberek indulattyokat el változtathatod;
Az szomoru vig lesz,
Az öreg nötelen szeretni fog.

mind az öt O! egy ollyan Sip az aranynál és az Koronánál drágább,
Mert az által nevekedik az emberi boldogság és békesség.

papageno Most néktek szép szüzek ha szabad nékem magamat ajánjlom.

az 3 dáma Te magad mindég ajánlhadd
De a Printzel el végezte, hogy tégedet
A Printzel késedelem nélkül
Sarastros Várába siettessen.

papageno Nem azt részemről meg köszönöm
Hiszen magatoktól hallom én
Hogy ő ollyan mint a Tigris
Minden Kegyelem nélkül bizonyossan el hi
Engem Sorostros fel fog forgatni és meg sütni,
A Kutyák elébbe fog tenni.

az 3 dáma A Te oltalmazód a Printz tsak bizzál benne
Azért szolgáljának kell lenned.

papageno (magába) Hogy az ördög vinné el az Printzet;
Kedves nékem az én életem.
Végtére lopva dolgozik az én betsülletem mellett.
Ö én rollam mint edgy tolvaj.

1ső dáma Vedd el ezt az ékességet, ez az tiéd.
(Oda ad néki edgy ollyan Machinát mint edgy fából való nevetséget.)

papageno Ej! Ej! mi lehet benne?

3dik dáma Hallassz oda be tsengettyü szót.

papageno Vallyon tudnék-e én ugy jádtzani

a 3 dáma O biz igen igen biz.

mind az öt Az ezüst tsengettyük az boszorkány sipok
A ti
oltalmunkra szükségesek
A mi
Éljetek szerentsésenn mi el akarunk menni.
Éljetek szerentsésenn! Ad revidere.
(mind el akarnak menni).

tamino papageno Csak ugyan szép szüzek mondjátok meg
Hogy lelheti meg az ember azt a Várat?

a 3om dáma Három kis gyermekek, ifjak, szépek, Jó szivűek s okosak
veletek együtt utaznak
Körül vesznek titeket utazástokba
Ök lésznek a ti Kalauzatok;
Csak az ő tanattsokat kövessétek.

tamino papageno Három kis gyermekek ifjak szépek és jó szivük és okosak
Velünk edgyütt utaznak.

mind az öten Éljetek szerentsésenn mi el akarunk menni. Éljetek szerentsésenn! Éljetek szerentsesenn ad revidere! (mind el mennek)

3dik szolga ha! ha! ha!

1ső szolga Pst Pst

2dik szolga Vallyon mit nevet az?

3dik szolga A mi Kinzonkat azt az mindenek között leg tsalárdabb Szeretsent holnap bizonyosann fel akaszttyák vagy által ütik. – Pamina! – ha, ha, ha.

1ső szolga Ugyan?

3 dik szolga Az kellemetes Leány! – ha, ha, ha

2dik szolga Ugyan?

3dik szolga El szökött.

1ső és 2dik szolga El szökött?

1ső szolga Hát ő el ment?

3dik szolga Bizonyosann! – Legalább az az én igazi kivánságom.

1ső szolga Oh hála legyen nektek jó Istenek! hogy meg hallgattátok az én kérésemet.

3dik szolga Nem eleget mondottam-é, hogy fel jön meg miertünk edgy ollyan nap az mellyenn haragunkat ki töltyük és az fekete Monostato meg büntettetik.

2dik sclav Mit mond az Szeretsen az történetre?

1ső sclav Tud-e valamit benne?

2dik szolga Természet szerént! Ö az ö szemei elől szaladt el. – Mikor nékem némelly bátyáim beszéltek elö, az kik az kertbenn dolgoztak és messziről nézték ’s hallották, hogy a Szeretsent nem lehet meg szabaditani az Sorostrosi Pamina követsége vissza hozattatna is.

1ső 2dik szolga Hogy hogy?

3dik szolga Tudod, az ő telhetetlen hasát és az ő böltsességét; de a Leány okosabb volt hogy sem mint én gondoltam. Azba az Szent pillantásba mihellyt gondolta hogy meggyőződik Sorostros nevet véssz: a megijjesztette a Szeretsent; ő némánn és megmozdulhatatlanul alva maradt, – azonközbe szalad Pamina a Canalishoz és elhajokázik a Pálma erdőbe edgy csajkába.

1ső sclav Oh hogy fog az az félénk Ketske halál szorongattatasi Közt az ő gyenge annyanak palotájába sietni.

monostatos He szolgák!

1. szolga Monostatos Szava!

monostatos He szolgák ide az bikjokat.

az 3 szolga A bikjokat?

1ső szolga (fut az oldal ajtóhoz) De nem Paminának? Oh Istenek, láttyátok ötséim, az leányt el fogták.

2dik 3dik szolga Pamina? Rettenetes látás az. Ládd hogy kötözi meg őtet gyenge kezénél fogva az az Könyörületesség nélkül valo ördög azt el nem szenvedem! (el megy az másik oldalra)

2dik szolga Én meg annál inkább nem. (ez is oda mégy)

3dik szolga Mit kell látnom, ez pokolbeli Kinzás. (el megy)

monostatos (jön hamar) be tsak te szép galambotska!

pamina Oh mitsoda gyötrelem, mitsoda kinzás.

monostatos El veszett az te életed.

pamina Az Haláltól nem rettegek
Tsak az anyámat szánom
Ő buvába bizonyossann meg hal.

monostatos He szolgák tegyétek reá a békot. (vagy kötözzétek meg)
Az én haragom (gyűlölségemnek) kell téged öszve törni (rá tészik az békót)

pamina Oh hadd hallyak meg inkább
Mivel téged kegyetlen semmi meg nem indithat
(erőtlen lévénn le ült edgy székre.)

monostatos Tsak mennyetek! hadgyatok magamat vele
(az Szolgák el mennek)

papageno Hol vagyok én? Hol lehetek én?
Aha! amott találok embereket
Bátrann! én be megyek. (be megy)
Szép leány, ifiju és szép
Sokkal fejérebb az krétánál.
(Monostatos és Papageno meg láttyák edgy mst, meg ijjednek edgy mástól)
mind a ketten Hu! az -bi-zo-nyo-sann-az-ör-dög
Szánny meg és engedj meg nékem hu-hu-hu
(Mind az kettő el szalad)

pamina (Mint edgy mélly álomba szoll) Anyám-Anyám-Anyám (fel kél, körül nézi magát) Hogy hogy? Dobog még ez az sziv? Nem tetetett még semmivé; ujjabb gyötrelemekre serkent fel? O az sullyos, nagyon sullyos. – Nekem keserübb az halálnal.

papageno Hát nem bolond vagyok é én, hogy meg hagyom magamat ijjeszteni? Hiszen van fekete madár az világonn, hát miért nem volna fekete ember is. Ah! néz tsak oda! itt van még az az szép asszony – Te Leánya az éjjeli Királlynénak!

pamina Éjtszaka Királlynéa? – Ki vagy te?

papageno Követtye az tsillag tüzi Királlynenak.

pamina (nyájassan) Én anyám: Óh gyönyörüség (öröm) Az neved.

papageno Papageno

pamina Papageno? – Papageno. Jut eszembe hogy én azt az nevet gyakrann hallottam de magadat nem láttalak.

papageno Én se teged

pamina Esméred tehát te az én jo és kedves anyámat?

papageno Ha te vagy az éjjeli Királlynénak az leánya – igenis

pamina Oh a vagyok

papageno Azt én mindjárt meg akarom tudni (rá néz az képre az mellyet az Printz az előtt adott neki és Papageno edgy pantlikára függesztve az nyakánn hordozott) az szemei feketék – az biz az fekete – az ajaka piross – az biz az piross – sárga haja – sárga hallya – Mindenbe meg edgyez egéssz kezéig és lábáig – – – Az festésből azt lehet ki hozni hogy néked se kezed se lábod nints mert ezenn nintsenek le festve.

pamina Engedd által nekem – Igenis én vagyok ez. – Hogy jött ez az te kezedbe?

papageno Azt néked elő beszéllni igen hosszu volna, kézről kézre jött hozzám

pamina Hogy ment az te tulajdon kezedbe?

papageno Csudállatos utonn modonn én azt kaptam

pamina Kaptad.

papageno El kell beszélnem neked minden környül állásival edgyütt – Ma jokor megyek az mint szoktam a te anyád palotájába az én adományommal.

pamina Adományoddal.

papageno Igen Én adok az te anyádnak és az ő leányinak (Kis Asszonyainak) már sok esztendök olta minden szep madarakat az Palotában. – Éppenn mikor a madarakat oda akartam adni meg látok edgy embert előttem az ki magát Printznek neveztette. – Azt a Printzet ugy meg szerette a te anyad hogy ötet az te Képeddel meg ajándékozta és meg mondá neki hogy téged ki szabadittson. – Az ö meg határozása olly szapora volt mint az ő te erántad valo szeretete.

pamina Szeretete? (nyájassann) Ő hát szeret engem? O mond még nekem edgyszer azt, én az szerelem szót igen szeretem halgatni

papageno Azt esküvés nélkül is el hiszem felölled; asszony vagy te is Hol hagytam tsak el?

pamina Az szerelemnél

papageno Éppen az szeretetnél. – Azt hijják már emlékeztető tehettségnek la. – Rövidedenn tehát az az te erántad való nagy szeretet volt az az ostor az melly az mi lábainkat szapora menésre inditotta már itt vagyunk, hogy te néked ezer szép és kiváltképpenn való dolgokat beszéllyünk, téged karjaink közzé végyünk és ha lehettséges szinténn ollyan hamar az minél nem hamarabb az ide való jövetelünk az anyád palotájába siettessünk.

pamina Azt mind szépenn mondád, de kedves Barátom! ha az az esméretlen Ifju vagy Printz az mint magát nevezi szeret engemet, miért késik ollyan soká engem békómból ki szabaditani? –

papageno Éppen itt az bökkenője. Hogy mi az Kis Asszonyoktól el butsuztunk azt mondták nékünk hogy három jo szivü gyermekek fognak a mi calauzunk lenni azok meg fognak minket tanitani hogy és mitsoda mesterséggel kellyen dolgoznunk

pamina Azok tanitottak meg titeket

papageno Nem tanitottak minket, mert edgyet se láttunk. A bátorságra nézve volt tehát az Printz olly jo, hogy engemet el küldött tehozzád való el érkezésünk meg jelentésére

pamina Barátom nagyra vetetted fejed Ha téged Sorostro itt meg látna.

papageno Meg engedi tán vissza utazásom – azt tsak gondolhatom (vagy igérhetem) magamnak.

pamina A valo a te kinzásod határ nélkül valo lenne

papageno Ennek el távoztatására tehát mig idönk van inkább el megyünk.

pamina Millyen fel lehet az nap?

papageno Majd délenn.

pamina Edgy minutánk sints hát az késedelemre – Illyenkor tájba szokott Sorastro az vadászatból haza jönni.

papageno Sarastro tehát nints ithonn Pah! nyertesek vagyunk. – Gyer szépséges asszony vagy (Leány) Ki fogod nyitni az szemed ha meg pillantod az szép Ifjat.

pamina Ugyan ugy! hadd legyen meg. (mennek. Pamina vissza fordul) Hej ha valami tőrbe esünk. Hej ha valami rossz lélek az Sorostro társai közzül? (amazt figyelmetesenn nézi)

papageno Én vagyok edgy gonosz lélek; hova gondolkodik az Kis Asszony: én az leg jobb lélek vagyok ez világon.

pamina Még sem, az az kép meg mutattya világosann hogy engem nem tseréltek el Ez az én kedves Anyám kezéből jött.

papageno Szép Kis Asszony ha még edgyszer ollyann rossz gondolatok jönnek fel az eszedbe hogy én az kis Asszonyt meg akartam tsalni; gondolkozzon szorgalmatosann tsak az szeretetenn igy minden kételkedes el mulik.

pamina Barátom meg engedj meg engedj ha én tégedet meg sertettelek neked van edgy érzékeny szived azt mindenn tselekedetedböl látom

papageno Oh bizonyára van én nekem edgy érzékeny szivem – de mit használ az nékem? Én inkább minden tollaimat ki tépném, ha meg gondolom hogy Papagenonak meg mintsen Papagenája

pamina Szegény ember, tehát nints még neked feleséged?

papageno Még tsak szeretöm sints! az nékem szomorú, és mi közüllünk mindenikönknek vagynak vig oráji, az hol örömest szeretnénk az baráttsági edgy mással való lételt.

pamina Szenvedj barátom az ég fog te érted gondoskodni s’ hamarébb az te barátnédat el küldeni, mint sem te gondolod

papageno Csak hamar küldené el.

pamina Az emberek, az kik érzik az szeretetet jo sziv nélkül nem szükölködnek

papageno Az édes Indulatoknak edgyütt valo érzése az Asssonyoknak elsö hivatallyok

mindketten Mi örülünk az Szeretetben mi egyedül az Szeretet által élünk

pamina Az Szeretet minden nyomoruságot édessé tessz és neki áldozik minden teremtvény

papageno Ő füszerszámozza meg az mi életünknek napjait ö munkálodik az természet karikájába

mindketten Az ő nagyobb végek nyilvánn mutattya hogy semmi se legyen nemesebb mint az asszony és ember, ember és asszony; es asszony es ember az Istenekhez hasonlittatnak. (mind az ketten el mennek)

három gyekekek Ez az ut vezet téged az tzélodra, mind azonnáltal te ifju tartozol emberi modon gyözedelmeskedni; hald meg hát az mi tudományunkat (opinio), légy szenvedö és halgatni tudó,

tamino Ti nyájas ifjak mondjátok meg nékem ha vajon én Paminát meg szabadithatom é?

3 gyerekek Ezt nyilvánn valóvá tenni nem mirajtunk áll, légy állando, szenvedö és halgatni tudó, gondold meg ezt rövidedenn légy férfi s akkor ifju emberi modra győzedelmeskedsz.

tamino Az böltsessége ezenn gyermekeknek légyen örökre szivembe fel irva; hol vagyok én most? mi fog én velem lenni? itt ez az Isteneknek palotája, azt mutattyák az ajtok, oszlopok, hogy az okosság az dolgosság és az mesterségek itt mulatoznak, az hol az szorgalmatosság koronáztatik, ott az korhelségnek pusztulni kell; s’ a vétek nem könnyen kap uraságra Én bátrann az kapun ki szaladok az melly fel tétel nemes tiszta és igaz. Reszkess félénk Istentelen, az Paminen meg szabaditása az én kötelességem (ö ki megy az kapunn az jobb kéz felöl valo részre fel tápászkodik és midönn be akart menni messziröl hangot hall)

hang Vissza!

tamino Vissza? ugy meg probalom itt az szerentsémet (ö megy az bal kéz felöl valo kapura s belölröl egy hang)

hang Vissza!

tamino Itt is azt kiáltyák vissza (Körül nézi magát) még amott látok edgy ajtot talánn ott meg találom az bé menetelt (kotzogtat, egy vén pap meg jelen)

pap Hova akarsz te menni bátor idegen, mit keresel te itt az szentség közt

tamino Az szeretetnek es az virtusnak tulajdona

pap Igen nagy észtül származott szavak ezek, de hol találod te meg ezeket; tégedet nem az szeretet és az virtus vezet mivel az halál és az bosszúállás tégedet ingerelnek

tamino Csak bosszu állás az Istentelenségért

pap Azt minálunk bizonyára fel nem találod

tamino Sarastro uralkodik ezenn az földönn

pap Igen Igen Sarastro uralkodik itt.

tamino De nem az böltsesség templomába.

pap Ő itt az böltsesség templomába uralkodik –

tamino Az tsak mind szinesség (el akar menni)

pap Te már el akarsz menni

tamino Igen is én el akarok menni vigann es szabadonn es az ti templomotokat soha többé nem akarom látni.

pap Nevezz meg közelebről magadat az meg tsalás tégedet el változtatott.

tamino Sorostro lakik itt az már elég nékem

pap Ha kedves előtted életed beszélly és maradj itt; hát haragszol Sarostrora.

tamino Örökre haragszom reá igenis

pap Most mond el az te okaidat nékem

tamino Ő mind bolond ember mind Tyrannus

pap Az az mit te mondassz megmutatott

tamino Edgy szerentsétlenn Asszony által az kit az nyomoruság és szenvedés el nyomott meg mutatott

prister Egy Asszony téged tehát meg zavart
Az Asszony keveset dolgozik, de sokat fetseg
Te ifju hiszel ennek a lotsogásnak.
Mindazáltal oh Sarastro terjeszd ennek
a tselekedeteit te elődbe.

tamino Ennek meg tekíntése tsak igen tiszta
az haramja Paminent minden
kőnyőrűletesség nélkűl az Annyának
karjai alol szakasztotta ki.

prister Igen is ifju a mit mondasz az igaz.

tamino Hol van az a ki minket elragadt, talán fel is áldozták már őtet.

prister Az illyet még tenéked drága fijam nem szabad meg beszélgetni.

tamino Magyarázd meg nékem ezt a Verset, de meg ne tsalj.

prister Az nyelv őszvekőti mind az eskövést mind pedig, a hivatalt.

tamino Mikor tűnik el ez a teríttő?

prister Mindjárt mihelyt a barátság kezednél fogva vezet a szenthelyre őrőkkévalo kőtélnek.

tamino (maga) Oh te halhatatlan étzaka! mikorfogsz már el tűnni? mikorfogja a világosság a szememet meg lelni.

egynehány hangokat Majd mindjárt ifju, vagy soha sem.

tamino Mondjátok meg hamar, vagy soha se!
Ti láthatatlanok mondjátok meg nékem!
hogy valyon él e’ még Pamina.

hangok Él még!

tamino (vigan) De él még, kőszőnőm néktek hogy meg mondottátok. (veszi elő a Flautáját) Ha énnékem tsak az tehetségem volna ate tiszteletedre mindenhato hogy ezel a hangal, a kőszőnetet ugy kimutathatnám, ugy mint én bennem most feltámadt.
(Flautáz minden féle állatok jőnnek halgatására elő, elhaggya, a vadak futnak széllyel, a madarak pedig vissza néki énekelnek) Millyen erős a te boszorkányos hangod Hogy ate Flautálásod által mindenféle állatokat meg vidámitasz; tsakis Pamina marad abból ki. (fujja) Halgass meg engem Pamina halgass! Hijjába! (játszik) Hol? Ach ugyan hol talállak meg?
(Fujja. Papageno pedig vissza Echoztatja a sipjával belőlrűl) Ha e’ bizony a’ Papagénó Tonusa.
(Fujja, Papagéno felel reá)

tamino Talán látta már Paminát,
Talán bizony véle siet én hozzám!
Talán a hang vezet engem hozzá. (el siet)

mindketten Az sebes lábat, és a bátorságot meg őrizi, az ellenségnek ravaszságátol és dűhősségetől. Keressük fel Taminot Mert kűlőnben meg tsipnek.

pamina Te jol tévő ifju!

papageno Lassan, lassan! én majd jobban fogom tudni! (játszik)

tamino (Felel néki vissza a Flautájával)

mindketten Ugyan melyik őrőm lehetne már nagyobb, Tamino a mi barátunk halgat már bennünket; egészen ide jőtt a Flauta hangja Millyen nagy szerentse lészen, ha én őtet megtalálom! Tsak hamar! Tsak hamar! (menni akarnak)

(monostatos) Ha még megkaptalak benneteket!
Ide vele atzéllal mind kovával;
Várjatok majd Moresre tanittanak benneteket.
Hogy Monostatost meg zavartátok
Tsak idevele pántlikával, s a’ kőtéllel.
He ti Rabok jertek elől.
(Jőnnek a rabok békokba)

pamina, papageno Jaj már vége van mivélűnk.

papageno Aki nehezet nyom, sokat is nyér,
Gyere elő te harangos!
Tsengess, tsengess,
Hogy még fűleink is nékik énekeljenek
(Veri a Dobját, egyszer smind Monostatos és a fogattattak énekelnek és ez alatt az ének alatt marchiroznak el.)

monostatos és a fogattattak Ollyan derekul és szépen hangzik, Tralla, la la Trallalala!
Soha illy derekat valamit nem hallottam és láttam!
Trallalalala Tralla lalala (ab)

papageno, pamina Ha ha ha! Hahaha! Ha minden derék ember tudna illyen tsengetyütskét is szert tenni (találni) Igy az ő ellenségei minden fáradság nélkül (oszlani) el tünnének.
És ő nálok nélkűl a leg jobb Hármóniában élne. Tsak a barátságnak Hármóniája könnyíti meg a’ terhet. Ennélkűl a Sÿmpathie nélkűl semmi boldogság nem lehet a főldőn.
(Marchot fujják verik a dobot ideki s mennek befelé!)Éljen Sarastro! Éljen Sarastro!

papageno Mit jelent ez? Reszketek.

pamina Oh barátom mi most oda vagyunk!
ugy mint izente Sorostro.

papageno Oh ha én egér lehetnék
Miként el rejteném magam
Ha én ollyan kitsiny volnék mint a
tsiga, a házamba belé bujnék –
Fijam mit fogunk most beszélleni.

pamina Ha légyen az igazság! egy által hágás.

mindketten Az igazság nem mindenkor jo,
Mivel a nagynak árt;
De ha mindnyárt őtet gyűlőlnék,
Ugy az én életem magamnak terhemre volna.

chorus Éljen Sarastro! Éljen Sarastro!
Ez az akinek magunkat őrőmmel oda adjuk!
Mindennap jo kedvel légyen mint az életnek bőltse
Ez a mi pogányunk a kinek mindenik áldozik.
(Ezt a Chorust énekelik mig Sarastro a szekérből kilép)

pamina (térdhajolva) Uram én vagyok bűnös!
Én akartam ate hatalmad elől elszaladni.
De nem én vagyok ennek oka –
Az a rosz szeretseny engem szeretett
s Ezért szaladtam el előled Uram.

sarastro Kelj fel oh szerelem és légy én erántam jobb szinnel! Hát most meg tefelőled tudakoznék hiszen tudom, már is a te szivedből:
Szeretsz te egy másikat igen
A szeretetre ugyan nem kénszerittelek
De mindazonáltal meg sem adom azta’
Szabadságot hogy másokat szeress.

pamina Engem hiv el a gyermeki hivattal, mert az én Anyám –

sarastro Az, az én hatalmamban áll,
Te szerencsétlenul fogsz járni
Ha én téged eleresztelek.

pamina Édesen hangzik nékem az Édes Anyám neve Ő az –

sarastro De kevély Asszony
A Férjfiu tartozik a te sziveteket igazgatni, mert ő nem volna, ugy minden Asszony a maga tulajdon utjábol kiindulna.

monostatos No már te kevélység fija tsak ide!
Itt van Sarastro a mi Urunk!

pamina, tamino Ő az ő az de tsak alig hiszem!
Ő az ő az hiszen nem álmodok!
Szorongatván karomat ő érette
Ha mindnyárt életem ki mulna is e világbol.

mindenik Valyon mit tészen az?

monostatos Mitsoda gorombaság ez
Mennyetek el mindjárt széllyel, mert már ez igen is sok!
(széllyel hajtja) (térdet hajol)A te Rabod fekszik a te lábaidnál
hadj szenvedjék ez a goromba tsufolodo.
Gondold még tsak millyen gorombás ez a gyermek!
Ez a ravasz madár akarta Paminent ki szőktetni;
De én őtet kizárni tudtam;
Te esmersz engem – és az én vigyázásom –

sarastro Meg érdemli, hogy egy Borostyánkoszorut kőssenek néki! –
Ha haljátok? egyszeribe adjátok annak a betsületes embernek –

monostatos Már a te Kegyelmed tészen engem gazdaggá

sarastro Tsak hetvénhetet a mezitelen talpára!

monostatos (térdepel) Oh Uram nem gondoltam ezt a jutalmat.

sarastro Minek kőszőnőd! hiszen az a én kőtelességem ( elvezettetik)

mindnyájan Éljen Sarastro az Istenfélő bőlts,
Jutalmazza és bűnteti a kőzőnységes kerűletben (azaz mindeneknek láttára)

sarastro Vezessétek el ezt a két idegen ifjut
A mi visgálo templomunkban:
Takarjátok le a fejeiket –
Meg kel őnékik előszőr tisztulni
(Ketten hoznak eggy zsákot és bé terittik a fejeiket ezeknek az idegeneknek)

mindnyájan Vezessétek azokat a két idegeneket
Ami visgálo templomunkba u. s. f.

(sohluschor) (Vége) Ha a virtus és az igazság ezt a magos gradust nyugodalommal el érné, ugy a Világ egész menyország volna, és halandok volnának az Istenekhez hasonlok.

sarastro (egy Pausa után) Ti a nagy Istennek Osiriznek és Isisnek böltseség templomába szolgái! tiszta lélekkel világositom néktek, hogy ez a mai gyűlekeztűnk az leg nagyobb – Tamino egy Királynak fija 20 esztendős ifju, a mi templomunk portájánál tétováz, és fohászkodik egész teli szivvel, egy akadály után, amellyet nagy fáradsággal szorgalmatosan végbe vinni tartozunk. – Egy kis idő mulva akarja ez a ifju az ő éjjeli kontyát le kapni és az leg világossabb szent hellyre tekinteni – hogy ezt az virtussal fel ékesittetett embert meg őrizze, és hogy barátságossan kezet fogna vele, ez legyen ma ami kiváltképpen való kőtelessegűnk.

első pap (fel állva) Birtokában vagyon a virtus!

sarastro A virtus!

második prister Az veszteg halgatás is?

sarastro A veszteg halgatás!

harmadik pap De jol-tévő is?

sarastro Joltévő! – Ha őtet méltonak tartjátok, ugy kövessétek az én példámat (3 szor meg fujják a tűlkőt) Meg egyezvén abba az eggyességbe ati szivetekkel, kőszőni Sarastro tinéktek az emberség nevibe – bár ha mindjárt babonáját és tsufolását mi reánk ereszti is – de a bőltsesség és az okosság széllyel űzi – és a mi oszlopunkat soha meg nem rázza. Mindazonáltal az a tsufolodás eltűnnyék, el is tűnni fog, mihelyt Tamino ami mesterségünknek nagyait fogja tudni. – Pamina, az a tsendes és ékes Leány, az Istenek ennek a szép ifjunak jegyezték, ez az oka hogy el véttem attol a kényes Annyátol. – Mig ő nagyot tévén maga felől fel és reményli hogy az ő ravaszsága és babonája által a sokaságot oda viszi, hogy a mi Templomunknak kőfalait le rontanák. De ezt ne tselekedje; hanem ez a kevély Tamino mivélűnk erősitse meg és ez a kiszabott dolog légyen őnéki bűntetés gyanánt (Háromszor fujják)

sprecher (fel áll) Te Nagy Sarastro a te bőlts beszédeidet esmerjűnk és tsudálkozunk rajta. De fog Tamino azokkal a kemény visgálásokkal, amellyek ő reá várakoznak meg birkozni? – Enged meg hogy illy bátor vagyok, hogy néked megvilágosittom azt hogy az kételkedés! és szánom azt az ifjut. Bártsak ez’ a fájdalom ne uralkodna rajta. És hogy ennek a birkozásnak magát alája adná. – Ö Fejedelem.

sarastro De még nagyobb nemből valo – ember!

sprecher Bártsak az ő ifjuságában meg holt volna!

sarastro Igy azután Ozirisé és Izisé lenne és ez Isteneknek kedveket hamarébb ki tapasztalná mint mi (Háromszor repetálják: Bé vezetik Taminot az ő uti társával a Templomnak udvarába a Sprecherhez, és ő előtte le térdepel) És te barátom! Az Istenek miáltalunk rendeltettek az igazságnak folytatására, tellyesitsd tehát bé ezt a szenti hivatalt, és tanitsd mindakettőjőket az bőltsesség által arra, mi légyen az hallando embereknek igaz kőtelességek és tanitsd őket, hogy az Isteneknek hatalmokat meg esmerjék.
(Sprecher megy ki egy Pristerrel és minden Prister egy egy Pálma vesszővel sorba állanak)

Chorus Oh Osiris és Isis ajándékozd a bőltsességnek lelkét ennek az uj párnak! a’ melly vándorlónak lépéseit igazgat, és tselekedjétek meg azt, hogy ebbe a veszedelembe elne dűljőn – Engedjétek meg azt, hogy hadd lássák meg ennek a Próbának gyűmőltseit. Ha tsak ugyan a’ sírba kell nekik menni: Ugy a virtus bátor futását jutalmaztassátok meg, vegyétek őket a’ ti lakó helyeitekbe.
(Sarastro ki mégy előre, utánna a tőbbiek)

tamino Egy rettenetes étzaka! – Papageno még itt vagy nállam?

papageno Igen is, itt vagyok!

tamino Ugyan gondolod e most hogy hol vagyunk?

papageno Hol? Hasetét nem volna ugy meg mondanám – de igy – (Mennydőrgés) oh jaj! –

tamino Mi ez?

papageno Énnékem most nem jol van dolgom!

tamino Talán félsz amint hallom.

papageno Nem félek egészen, tsak valami hidegség mint ha futott volna az hátamon keresztűl (Nagy tsattanás) oh jaj!

tamino No mi az.

papageno Amint veszem észre engem egy kis hideg borzogat.

tamino Phi, Papageno tartoztasd magad ugy mint egy ember!

papageno De tartoztatnám is, de Leány vagyok ( iszonyu tsattanás) Oh! Oh! Oh! ez az én utolsó szempillantásom.

speecher Ti idegen főldőn valok mit tudakozottok mi felőlünk? valyon mi kénszerit benneteket arra, hogy ami falainkba bétolakodjatok.

tamino A barátság és a szeretet.

sprecher Kész vagy te a te életeddel hogy meg vivj?

tamino Igen is kész vagyok!

sprecher Ha meg halsz is?

tamino Igen is.

sprecher Te Fejedelem még elég ideje vagyon a meghanyatlásnak – menny egy lépéssel amarrább – jaj már késő. –

tamino Légyen az én meg vivásom az bőltsesség tanulása; Pamina ez a jó szivű leány légyen az én jutalmam

sprecher Te mind visgálásnak alája akarod magadat adni

tamino Nos Mindeniknek!

sprecher Nyujtsd ide a kezed énnékem! – (oda nyujtyák a kezeiket) igy ni!

második prister Minek előtte még te tovább nem beszélnél, enged hadj szoljak egynéhány szokat ennek az idegennek – – talán te is akarsz a bőltsességgel (Weisheitliebe) viaskodni

papageno Viaskodni nem szokásom – és ebbe a kőrnyűl állásba nem is kivánok semmi bőltsességet. Én természettel ember vagyok, aki az álomba, ételben, és italban győnyőrkődik – bártsak igy tehetném szerit hogy ezt a szép menyetskét megfoghatnám. –

második prister Te attol meg nem tartoztathatnád magad ha tsak magunk hatalmunk alá nem adnád magad

papageno Mibe áll ez a hatalom? –

második prister Abba áll hogy ami tőrvényűnk alá kellene szabnod magad hogy a halált sem utáld tsak.

papageno Én soha meg nem házasodom!

második prister Te mindjárt megházasodol bizony. – Bártsak Sarastro ollyat keress fel amelly személy szinre és viseletre hozzád hasonlo lészen? –

papageno Minndjárt énnekem! De ifju-é?

második prister Ifju bizony és szép.

papageno Hogy hivják?

mÁsodik prister Papagenának.

papageno Hogy? – Pa –?

második prister Papagena?

papageno Papagena? – Eztet tsak tsupán irigységből szeretném látni.

második prister Megláthatod őtet, de –

papageno De ha majd meg látni fogom azután majd meghalok?

második prister (Macht eine zweydeutige Pantomime)

papageno Jaj ha igy van? – én nőtelen maradok.

második prister Megláthatod biz azt de addig az eltőlt időig hozzá egy szot se szolj. De valyon megállja ezt a te lelked és a te nyelved hogy ő hozzá egy szot sem szolná?

papageno Hogyne meg állya biz az!

második prister Add ide a kezed! No nézd meg!

sprecher Printz uram Kedre tartozik ám az amit most mondottam, hogy hozzá né szoljon Kend; kűlőmben mind aketten oda lésznek Kentek. – Megfogod Paminát látni; ez még tsak az eleje ami nagy hatalmunknak. –

Örizzétek magatokat az asszonyok tsalárdságátol:
Ez a kőtésnek első tiszte!
Sok bőlts ember meghagyta magát tsalatni,
Hibázott és nem vette észre magát.
Magát utoljára el hagyattatva látta ő.
Az ő hűségét tsúfolással jutalmazták meg.

papageno Hej, Gyertyákat ide! Gyertyákat ide! De már az ugyan tsak tsodálatos, hogy a’ mikoron az Urak az embert el hagyják, azonban ki nyilt Szemeivel semmit nem láthat.

tamino Viseld azt békével és gondold meg hogy ez az Istennek akaratja.

Hogy hogy hogy jőttők ehhez a rémittő helyhez. Soha soha soha se jőttők tik el innen szerentsésenn. Tamino Tenéked meg esküdt a halál És Te Papageno oda vagy.

papageno Nem, Nem, Nem! De ugyan már ez sok volna

tamino Hallgass Papageno! talán már meg akarod a te fogadás tételedet szegni, hogy te soha ezekkel az asszonyokkal beszédbe nem állassz.

papageno Hát nem hajjátok hogy mind a’ ketten oda vagyunk

tamino Most mondom, hogy halgass! Halgass!

papageno Már én mindég és mindég halgassak.

három dámák Nem messze vagyon tőletek a Királyné, ki is titkon méne be’ a templomba.

papageno Hogy? Mit. A templomba vagyon!

tamino Mondom hogy halgass! és légy tsendességben! Tehát mindég oly vakmerő lészel, Hogy a te esküvésedröl el felejtkezel.

három dámák Haljad Tamino? oda vagy, és emlékezzél meg a Királynéról! Igaz, hogy sokat sugdos az ember a maga fülébe ennek a Papnak hamis Szivéről.

tamino (magában) Egy bőlts és nagy lelkü ember nem sokat gondol azzal, a mit az el vettetett kőzség szoll.

három dámák Azt szokták mondani, hogy a ki a maga erőssen el tett Szándékának meg esküszik, az egész testestől meg van átkozva

papageno Ezt ugyan az ördög se halgatná meg! Taminonak mondja. Igaz é ez?

tamino Ez ugyan egy ollyan fetsegés, mely a Vény Asszonyoktol mondatik, a Hipocritáktol pedig származik.

papageno De még a Királyné is ezt mondja.

tamino Ő egy Asszony azért is Asszonyi gondolkozásai vagynak. De halgass, és elég legyen az a’ mit mondottam, okossan tselekedj a’ te kötelességed szerént.

három dámák (Taminonak) Miért bánsz te vélűnk oly kegyetlenűl?

tamino (integett, mintha nem szolhatna)

három dámák Hát meg Papageno is halgat – ugyan szolj már!

papageno Igen szeretnék – akarok –

tamino Halgass.

papageno (titkon) Tudjátok, hogy nem merek. –

tamino Halgass.
én tudom

tamino, papageno Hogy { } nem { } a fetsegést
te tudod
nékem
elhagyni. Ez bizonyára nagy szégyen { }
néked
Mi őket eresztjük el

mind az öten { } Szégyennel { }
Ők minket eresztek el
Itt bátran senki se szolhat! De ez ugyan nagy lelkü ember mert amint gondol ugy beszél.
(A Dámák el akarnak menni, a Szentetlettek kiáltnak belőlről)

priester Meg van fertéztetve a Szent küszöb, le tehát az asszonyokkal a Pokolba.
(Hallatik egy Accord minden féle Instrumentomokkal. Menydőrgés, villámás és ménykő hullás! ugyan akkor két erős menydőrgés. A Dámák le rogynak a Pokolba)

három dámák O, jaj! O, jaj! O jaj!

papageno (Le esik a földre ijedtében, énekel mikor a musikaszó halgat) O, jaj! O jaj! O jaj! (akkor megint el kezdődik a három izben az Accord).

sprecher Szép fju légy jó egésségben! a te jo allando és emberi viselesed, győzőtt Tenéked ugyan még némely veszedelmes utakon kell bujdosnod, a mellyet te az Istenek segittsége által szerentséssen el végezed. – Mi azért is ami budosásunkat tiszta szivvel akarjuk el kezdeni. (nyakába akasztja a tarisznyát) No most jöjj (el mégyen)

második prister Mit látok? Kelj fel barátom! mint vagy?

papageno Itt fekszem egy el ájulásban!

második pap Kelj fel! Szedd öszve magad, és légy ember!

papageno (fel kél) Ugyan mondják meg nekem az Urak hogy mi az oka azoknak az én sok szenvedéseimnek. – Ha ugyan nékem az Istenek Papagenát rendelték, miért jutok tehát annak el nyerésére oly véres verejtékkel.

második prister Erre a’ kivanatos kérdésre feleljen meg néked, ate elméd. Jöjj! az én kőtelességem kivánja, hogy tégedett tovább is vezesselek. (nyakába adja a tarisznyát)

papageno Oly örökké tarto budosás mellett hamar véget vetne a Szeretet az emberbe.

monostatos Há, im itt találom én meg azt az szép oktalant! – Még ily semmire kellő plantáért akarták az én lábaim talpjait patkolni? – Azért is tsupánn tsak e’ mái napnak kőszőnhetem, liogy egésséges testel a főld szinére léptem. – – Hm. – Mi volt pedig főképpen az én vétkem? – hogy egy virágra léptem nem vigyázván, a’ mely idegen főldre volt űltetve? – De ki volna az, aki ily dologhóz, hideg és érzéketlen Szivvel viseltetne? ha mindjárt a leg gyengébb Polus alol bujdosott volna ide. – Minden tsillagnál! – Sőt ez a leány engem utoljára az eszemtől is meg foszt. – A’ Tűz, a mely én bennem ég meg emészt (vissza néz). Ha én tudnám – hogy tsupán magam minden más vigyázása nélkül volnék – még egyszer végire mennék a dolognak. (Szelet hajt magára kezeivel) Ez ugyan egy átkozott és bolond dolog mire vezet a Szeretet! Úgy gondolnám hogy egy tsokotska elég volna annak ki mentésére.

(Oly tsendessen énekelnek és játtzanak mint ha a musika szó távol volna)Minden érzi a Szeretetnek örömétt
Kolumbál, enyeleg, nyájaskodik, tsokolódik.
Hát Én a Szeretetett kerűljem é?
Mivel a’ fekete utálatos.
Hát nem adatott-é nékem Sziv?
Én is tettszek a leányoknak?
Mindég feleség nélkűl élni,
Bizonnyára Pokolbéli tűz volna.
Azért is mint hogy én élek akarok,
Kolumbálni, tsokolgatni érzékeny lenni.
Jo, és édes Hold – meg engedj
Mert egy Fehér szeret engem! –
Fehér szép! – meg kell tsokolnom:
Hold! rejtsd el magadat hozzá képest.
Ha peddig nem akarnád őtet látni,
O hát tedd bé szemeidet.
(Tsendessen hozzája lappang.)

királyné Vissza!

pamina (felébred) Istenek

monostatos O jaj! – ez az – ha nem hibázok az Éjtzakának Isten Asszonya (meg állapodik)

pamina Anyám! Anyám! édes Anyám! – (nyakába borul)

monostatos Anyám? O, ezt meg kell távolról lesni (el ment)

királyné Ezt az erődnek tulajdonitsd, a mely által engem tőled elszakasztottanak, azért, hogy te engemet Anyádnak nevezel. – Hol az az ifju, a kit te hozzád kűldőttem?

pamina Ah, édes Anyám, az mind a’ világtol mind az emberektől őrőkre el vonattatott. – A Szenteltettekhez áldozta magát.

királyné A Szenteltetteknek. – O Szerentsétlen Leányom, igy tehát őrőkre el Szakasztattál tőlem. –

pamina El Szakasztattam? O édes Anyám menjünk! a te őrizeted alatt minden veszedelmeknek menni kész lészek.

királyné Őrizetem alatt? Édes gyermekem, a te Anyád téged többé meg nem őrizhet. – Mert a te Atyád halálával minden tehettségem el ment a koporsoba.

pamina Atyám –

királyné Az Áldoztattaknak szabad akaratomból adtam által a hét Planétákat; ezt a nagy főldet Sarastro a vállán hordozta. – Midőn én erről ő véle beszélettem volna, azt felelé erre rántzos homlokkall: Feleségem az én utolso orám jelen vagyon – minden kintseim, melyeket tulajdon birtam a tieid lésznek, és a’ te leanyodé. – Ez az mindent meg emésztő főld, akkor estem beszédjében, – a Szenteltettéknek áldoztatott, ezt felelé: Sarastro őtet oly modra fogja igazgatni, mint én eddig az ideig. – Ezutánn egy Szot sem; ne kérkedjél oly dolgokrol, mellyek az asszonyi elméknek meg foghatatlanok. – A te kőtelességed az, hogy mind magadat, mind pediglen leányodat engedd által más okos embernek igazgatására.

pamina Édes Anyám, ha mind ezek igy fognak véghez menni, igy hát az ifju is oda vagyon.

királyné Elveszett, ha tsak te őtet addig mig a’ nap a főldet festené, arra nem vonod, hogy a főldnek Leg also boltozatján véled egyűtt fusson. – A’ leg első fénnye a napnak választja meg, ha valyon te néked é vagy a Szenteltetteknek adatott.

pamina Édes Anyám, szerethetném é azt az ifjut mint meg Szenteltetettett éppen ugy, mint most Szeretem? – Maga az én Atyám is nagy barátságba élt ezekkel az emberekkel; mindég oly nagy Sziv buzdulással beszéllet ő rollok, ditsérvén az ő joságokat – elméjeket – és joságos tselekedeteket. – Sarastro ezeknél nem birt jobb erkőltsőkkel.

királyné Mit hallok! Leányom ugyan védelmeznéd ezeket az gyalázatos tselekedeteit az oktalan népeknek? – Oly embert Szeretni, a ki az én halálos ellenségemmel egy szövettségben vagyon, s’ a ki minden szempillantásba tsak az én veszedelmemet keresi? – Látod é itt ezt az atzélt? – Ez Sarastroért vagyon meg élesitve. – Te őted meg fogod őlni, és annak a nagy hatalmu főldnek által adni.

pamina Ugyan kedves Anyám.

kikályné Egy szot sem.

A Pokolnak dűhőssége forr azén Szivembe, Halál és kétségbe esés lángol én kőrűlőttem. Ha Nem érez a Sarastro halálos fájdalmakat te általad, Úgy többó nem vagy az én lányom, megvetetett légy őrőkre és el hagyattatott. Szakadjanak széllyel minden kőtései a’ természetnek, Ha Sarastro, te általad nem fog elsárgúlni. Hajjátok dűhősségek, – Istenek – Haljátok egy Anya’ esküvését.

pamina Gyilkosságot kell véghez vinnem – Istenek! ezt nem tselekedhetem. – Ezt én nem tselekedhetem. (Gondolkozik.)

monostatos Sarastronak a főldje is most nagy mivelésben vagyon: – és ennek a’ meg tartásáért, az a Szép leány őtet meg fogja ölni? – Ez so az én étkembe.

pamina De ő nem eskűdt meg az Istenek előtt, hogy engemet el fog hagyni, ha én azt az kardot Sarastro felé fordíttom? – Istenek! – Mit tselekdjek?

monostatos Hogy te az én vigyázásom alatt légy (elveszi tőle a kardot)

pamina (Meg ijed és kiált) Jaj!

monostatos Miért reszketsz? talán az én fekete Szinem előtt, vagy a ki gondolt gyilkosság előtt?

pamina (félve) Tehát te is tudod? –

monostatos Mindent. – Sőt még azt is tudom, hogy mind a’ te életed, mind az anyádé az én hatalmamba vagyon. – Éppen tsak egyet Szollok Sarastrohoz, a’ mikoron a te anyád abban a’ boltban, és ugyan abban a’ vizben fog belé halni – a mely a’ meg szenteltetteket tisztitja, a mint szokták mondani – És ebből a boltbol nem jőn tőbbé ki életbe, ha akarom, – vagyon még tenéked, egy utad a’ mely által mind magadat, mind pedig a’ te Anyádat ki Szabadit hadd.

pamina Ugyan é volna?

monostatos Hogy engemet szeress.

pamina (Reszketve mondja magába) Istenek!

monostatos (Örömmel) Ezt az ifju Elő fátskát hajtja a Szél én felém. – No most leányka ugy é vagy nem!

pamina Nem!

monostatos (nagy haraggal) Nem? De miért nem? talán azért, hogy egy fekete és ijesztő képet viselek? – Nem? – Meg halj hát! (kezét megfogja)

pamina Monostatos, nézd már én téged térdre esvén kérlek – És engedj meg éltemnek!

monostatos Szeretet-é vagy halál! – Szolj, mert a te életed tsak egy Punctumon áll.

pamina Már én az én Szivemet egésszen annak az ifjunak áldoztam.

monostatos Mi gondom nékem ate áldozásodra. – Hanem Szolj! –

pamina (bátran) Nem!

monostatos Menj el hát! (Sarastro feltartja őtet) Uram az én Szándékom nem bűnös; már a te halálod el van végezve, azért is ki akarom rajtad adni bosszu állásomat.

sarastro Ezt én jol tudom. – Tudom, hogy a’te lelked tsak oly fekete mint ate képed. – Azért is ezt az motskos szándékodat kegyetlenűl meg bűntetném, ha egy gonosz asszony, a melynek ugyan jo leánya vagyon, a kardot nem köszőrűlte volna meg. – Ezt te tulajdonitsd é gonosz aszszony tselekedetének, hogy magadat tőlem bűntetetlen el vonod. – Menj. –

monostatos (az elmenésbe) Most fel keresem az annyát, mert a’ leánnyal meg nem elégszem. (el megy)

pamina Uram az én Anyámat meg ne bűntesd, a fájdalom nagy lészen az én itt nem lételemnek.

sarastro Joltudok mindent. – Tudom, hogy még a főld alatt valo részeibe a templomnak is bujdosik, hogy rajtam és a’ világon bosszut áljon; mindazonáltal meg fogod tapasztalni, mint állok bosszut a’ te Anyádonn. – Adjanak tsak az egek annak a’ szép ifjunak bátor és allando Szivet, az ő józan feltételében, akkor estek ti mind a kettenn a’ szerentsétlenségbe és ugy menjen vissza az Anyád háza felé.

Illyen Szent helybe, nem tudják a’ bosszu állást, És ha valaki vétkezett, a Szeretet el vezeti őtet az ő kötelességére. Akkoron bujdosik az ő baratjanak kezébe, nagy őrőmmel és egy jobb országba. Illy Szent falak kőzött, a hol az ember fele barátját szereti, nem lappanghat rágalmazo, Sőt még az ellenségének is meg enged, Ha ugyan ily tanitások nem őrvendezhetik meg az embert, az nem érdemli, hogy az emberek közzé Számláltassék. (mind ketten el mennek)

sprecher Éppen itt hagytátok el egymást. – Mihelyt a harsogo trombita szoll, akkor menjetek oda. – Princ, éljetek jo egésséggel! Már látjuk egymást, minek előtte a rendelt helyen volnátok. – – Még egyszer, el ne felejtkezzetek erre a’ szóra: Halgatni. – (el mégy)

második prister Papageno, aki ezen a’ helyen meg tőri az ő halgatását, azt az Istenek meg bűntetik, ménkő és villámás által. Élj jo egésséggel! (el megy)

papageno (Egy Pause utánn) Tamino!

tamino (intvén) Szt!

papageno E nagy vigasságos élet! – Bár tsak inkább volnék az én Szalmaházamban, vagy az erdőbe, mégis tsak hallanék némelykor madár éneklést!

tamino (intvén) Szt!

papageno (énekel) Lalala! – la la la! – ugyan még tsak egy tsepp vizet sem lehet találni ezeknél az embereknél annál inkább még mást is. –

papageno (jolmeg nézi) Én érettem valo az?

asszony Igen is édes Angyalom!

papageno (ismét meg nézi) Nints több se kevesebb viznél. – Mond meg nékem te szép esmeretlen! valyon igy szolgáltatnak é meg minden idegen vendégek?

asszony Igen is édes Angyalom!

papageno Ugy, ugy! – Illyen modra, nem nagy rakással jönnek ide vendégek. –

asszony Igen kevés.

papageno Gondolhatom magamba – Jőjj, őreg, és űlj le mellém, átkozott hosszú nékem az idő. – Mond meg nékem hány Esztendős vagy

asszony Hány Esztendős?

papageno Igen is!

asszony 18 Esztendős és 2 Minuta!

papageno 18 Esztendős és 2 Minuta?

asszony Igen is!

papageno Ha, ha ha! Ej te ifju Angyal! Hát te is tartassz Szeretőt?

asszony Igen is.

papageno Az is oly ifju mint te?

asszony Nem igen, hanem 10 Esztendővel őregebb. –

papageno 10 Esztendővel öregebb nálad? – Ez ugyan Szeretet! – Hogy hivják a’ Szeretődet?

asszony Papageno!

papageno (meg ijed, Pause) Papageno? – Hol vagyon az az Papageno?

asszony Im itt ül az én Szeretőm.

papageno Én volnék a’ te Szeretőd?

asszony Igen is Angyalom!

papageno (Vizet veszen a’ kezébe és le őnti) Mond meg nékem, ki a’ te neved?

asszony Az én nevem – (nagy menkő hullás, az őreg el ájul)

papageno O jaj!

tamino (fel kél és fenyegeti az ujjával)

papageno Már többet nem Szollok!

Másodszor kivánjuk legyetek egésségbe ti Sarastro Országabeli Emberek! Ő kűldi néktek, a’ mit ti tőletek elvettek, a’ flotát és a’ tsengettyűket. Ha az ő asztalát meg nem vetitek: vigan ehettek ihattok arról! Ha mi harmadszor meglátjuk egymást, jelen lesz az őrőm a’ ti jó szivűségteknek jutalma! Tamino szive! Kőzel a’ fel tett tzél, te Papageno, halgatva halgass. (A Terzett alatt (mig az éneklés tartott) kőzépre teszik az asztalt, és reá szállanak.)

papageno Tamino, mi nem eszünk? –

tamino (a’ flótáját fúvja)

papageno Te tsak fudd tovább a’ flotádat, én fúvom a magam falatját – Sarastro Vr jó ételt hoz – Igy, igen már én majd halgatok, ha mindég illy jó izűeket haraphatok (iszik) Mindjárt meg látom ha ollyan jól forgatja é a’ Csaplár is magát, – Ha! – E’ felséges bor! – (a Flota el halgat)

pamina (vigan) Te itt? – Jó Istenek! Hála néktek, hogy engem ezen az uton vezettek – én hallottam a’ te sípodat – és ugy szaladtam a’ hang a’ hová vezetett mint a’ sebes nyíl. – De te szomorú vagy? – egy fél szót se szólsz a’ te Pamináddal?

tamino (sohajt) Ah! (int, hogy menjen odébb)

pamina Mie? Nékem kell téged kerűlni? Te már többé nem szeretz engem’?

tamino (sohajt) Ah! (int ismét hogy félre!)

pamina Nékem el kell menni ha nem tudom is miért? – Tamino, szerető Ifju! meg – sértettelek én téged? – O ne sértsd jobban szivemet – Te nálad keresek én enyhűlést – segitséget – és te betegitheted jobban az én szerető szivemet? Többé engem’ nem szeretz?

tamino (sohajt)

pamina Papageno mondmeg nékem, mond, mi baja barátomnak?

papageno (egy falat a’ szájába, mind a’ két kezével az étket tartya, int, hogy odébb kell menni)

pamina Mi? te is? – Világositsd ki egy kevéssé az okát a’ te halgatásodnak –

papageno St! (jelt ád hogy félre menyen)

pamina O ez nagyobb a’ betegségnél – irtoztatóbb a’ halálnál! (Pause) Leg kedvesebb egyetlen egy Tamino! –

Ah érzem, el tűnt – őrőkre innét a’ szeretet bóldogsága! Soha sem jőnek tőbbé vissza szivem’ őrőm orái. Lásd Tamino, ezek a’ kőnny tseppek hullanak, leg kedvesebb Tamino, tsak te feléd. Te nem érzed a’ szeretetnek kivánságát, ugy tsendesség a’ halálba lesz. (el)

papageno (praeceps) Nem igaz Tamino, én halgathatok is, ha kell. – Igen is, fel tevém hogy én derék Ember vagyok – (iszik) Szakáts Vr és Kortsmáros Vr éllyenek. – (Dreymaliger Posaunenton).

tamino (int Papagenonak hogy ő menyen)

papageno Menyj tsak te elöl, majd megyek én utánnad

tamino (erővel taszitja elébb)

papageno Az erőssebb itt marad!

tamino (fenyegeti őtet, jobb kéz felől el megy, de jőn bal kéz felől)

papageno Nekem most minden békét hagyjon jó allapotomba. – Mikor leg jobb appetitusom van, akkor kell menni – annak meg nem lehet tsalodni. – Én most tovább nem megyek, ha Sarastro Vr az ő hat Oroszlányát reád botsátja is. (az Oroszlánok jőnek ki, ő meg ijed) O jo Istenek kőnyőrűletessége! – Tamino, szabaditts engem! az Oroszlánok vatsorát készitnek belőlem – (Tamino fujja a’ flotáját, hirtelen hátra megy; az Oroszlanok bé mennek)

tamino (int néki)

papageno Megyek már! Mondj engem egy Selmának, ha én mindenbe nem kővetlek teged (Dreymaliger Posaunenton) A’ mireank jőn – Mi megyünk már – De halgasd meg egyszer, Tamino, mi következik mi reánk még ezután?tamino (az ég felé mutat)

papageno Az Isteneket kérdezzem?

tamino (mutat az ég felé)

papageno Igen is, ők tőbbet mondhatnak meg minékűnk, mint sem mi tudunk (Dreymaliger Posaunenton)

tamino (erővel odébb ragadja)

papageno Tsak ne siess ugy, még elég jokor megyűnk, hogy magunkat meg engedjük sülni.

Chor O Isis és Osiris, mitsoda gyönyörüség! A setét éjtzakát rettentve kergeti a’ Napnak fényessége. Most érez a’ nemes lelkű Ifjuság új életet; majd a szolgálatunkra adja egészen magát. Az ő lelke bátor, az ő szive tiszta, most ő méltó, hogy neki dolgozzunk.

sarastro Hertzeg a’ te életed eddig tsak férfiui, (azaz magános) és el hagyattatott vólt; most két veszedelmes uton boronghatz. – A’ te szived most is olly melegen vér Pamináért – és kivánsz egyszersmind mint egy okos Fejedelem vralkodni, ugy kőzel kővethetnek tégedet az Istenek – A te kezed – Hozzák Paminát! (Nagy tsendesség van minden Papok kőzt, Paminát éppen azzal a’ ’satskóval, a’ mellybe a’ szentség vólt, bé vezetik, Sarastro a’ ’satskó kőtőlékjeit meg oldja.)

pamina Hol vagyok én – Melly félelmes tsendesség! Mondjatok, hol van az én Ifjam? (Szeretőm) –

sarastro Ő vár tégedet, hogy neked egy utolsó valét mondjon

pamina Vtolsó valét! O hol van ő? – vigy engem ő hozzá! –

sarastro Itt!

pamina Tamino!

tamino Odébb! Terzett Sarastro, Pamina, Tamino

pamina Kedvesem! Már én egészen elzáratom a’ te látásodtól?

sarastro Ti ismét vigann meg látjátok egymást! –

pamina Azt várni halálos veszedelem! –
őtet sarastro és tamino Az Istenek még { } oltalmazhatnak! – engem

pamina Te nem kerűlőd el a’ halált; nékem azt sugja az Bosszúállás! sarastro és tamino Ám az Isten akaratja légyen meg Az ő őneki intései { } tőrvények! én nekem

pamina O szeretnél te úgy a’ mint én téged szeretlek, nem lennél ugy oly békességbe. érez

sarastro és tamino Higy’ nékem, { } hasonlo indulatokat én érzek (instinctusokat) lesz őrőkké a’ te biztosod! leszek

sarastro Az ora űt, most el kell nektek válni.

tamino most ismét odébb!

tamino, pamina Melly keservesek az Elválás kínai. Pamina, nekem bizonyossan el kell mennem. Taminónak bizonyosann el kell menni!

tamino Most kell nekem odébb!

pamina Téhát kell neked odébb!

tamino Pamina, vale!

pamina Tamino vale!

sarastro Most siess tovább! téged’ hiv a’ magad szava.

sarastro és tamino Az ora üt, mi meglátjuk egymást ismét!

pamina Ah, arany tsendesség, forduly vissza! (el mennek egymástól)

papageno (kivülről) Tamino! Tamino! engem te egészen el akarsz hagyni? (vigyáz hol menyen bé) Ha én tsak kevéssé tudnám, hogy hol vagyok – Tamino! – Tamino! – Mig élek tőbbé nem maradok el te tőled – – tsak most egyszer ne haggy engem szegény-veszedelmes-uton járót! (megy az ajtóra a’ mellyen Tamino el ment) Egy szó kiáltja: Vissza! (azután egy Menydőrgés; a tűz az ajton ki űt; erős Accord (:consensus tonorum a’ Musikába)

papageno Kőnyőrülő Isten! – Hova forditsam innen magam Bár tsak azt tudhatnám hól menyek bé (megy az ajtora a’ mellyen bé megy) A’ Szo. Vissza! (Menydörgés tűz, Accord, mint fellyebb)

papageno Most én se hátra se előre nem mehetek (sir) végtére tán meg kell ehel halnom. – Igy kell! – miért indultam el – vele.

orator Mensch! te meg eredemlenéd, hogy mindég a főldnek setét hasadékjaiba bujkájj; – de a’ jo Istenek el engedték a’ te büntetésedet. – De még azért soha sem érzed te a’ Szentségnek égi gyonyörűségeit.

papageno No jó, vannak tőbb emberek is én hozzám hasonlok. – Most egy űveg bor leg nagyob győnyőrüségem lenne nékem.

orator Azon kivul nints neked semmi kivánságod a’ világba?

papageno Mindeddíg nints.

orator Majd szolgálnak azzal neked! (el) Azomba jőn a főldből egy nagy pohár veres borral teli

papagesto Evoë! már ő itt van: (iszik) Vri! – Mennyei! – Isteni! Ha! én ugy őrűlök most, hogy a’ napig szálnék, ha szárnyaim volnának. Ha! – tsudálatosan vér a szivem – akarnék – kivánnék – de vajon mit?

Egy leánykát vagy menyetskét
Kiván Papageno magának,
O egy oly szelid galambotska
Bizony nekem Boldogság volna. –
Akkor esne jó izűn az ivás és evés
Akkor merném magamat a fejedelemhez mérni.
Az életemnek őrűlnék mint egy bőlts
És mintegy az Elisiumba lenni
Egy Leankát vagy egy Asszonykát
Szeretne Papageno magának
Oh egy oly szelid galambotska
Bizony nekem volna jó.
Ach, hát már én nem tudok oly sok közül
A rátarti Leányoknak tetzeni.
Segitsen legalább egy rajtam szükségből.
Máskép agyon tsiklándom magam
Egy Leanykát vagy egy Asszonykát
Kiván Papageno magának
O egy oly szelid galambotska
Bizom én hozzam illene.
Egy szerelem se fog nekem szolgálni
Ugy a lángok praedája leszek
De ha tsokol engem egy Asszony szája
Ugy ismét egésséges vagyok.

veib Itt vagyok már angyalom

papageno Te én rajtam kőnyőrűltél.

veib Igen is Angyalom!

papageno Ez egy szerentse!

veib És ha te nekem azt igéred hogy én hozzám mind halálig hűséges leszel, akkor meg látod hogy mely igen fog téged szeretni a te feleséged.

papageno Oh te gyenge bolondotska

veib Oh mint kivánlak téged meg őlelni teneked hizelkedni tégedet szivemhezz szoritani

papageno Én is a szivemhe szoritanálak.

veib Jőszte ’s nyujtsd nékem a kőtés szerént a te kezedet

papageno No tsak ne olly hirtelen kedves Angyalom, egy olly kötés meg gondolást kiván

veib Papageno azt tanátsolom tenéked hogy ne késedelmezzél. – a te kezed vagy te magad itt örökre be zárottatol

papageno Be zárottatva.

veib Viz és kenyér fog a te mindennapi eledelet lenni. – Barátok és baratnék nélkül kell teneked lenni és a világtol örökre butsut kell teneked venni

papageno Vizet inni? Világtol el butsuzni? Nem! inkább akarok egy vén aszszonyt el venni mint senkit, ’imhol itt a kezem azzal a bizodalommal hogy én tehozzád örökké hüséges lészek (magának) mindaddik mig szebbet nem találok.

veib Arra esküszöl te!

papageno Igen is arra esküszöm

veib (Elváltoztatja magat egy ifju aszszonyá a ki éppen ugy van fel ruházva mint Papageno)

papageno Pa – Pa – Papagena – (meg akarja amazt ölelni)

sprecher Fére te veled ifju menyetske még ő te reád nem érdemes (bevonja és Papageno utannok akar menni) Vissza – mondom, vagy reszkess.

papageno Minek előtte magamat vissza vonom a föld nyeljen el engemet. (el sülyed) Oh Istenek!

Mindjárt kevélykedik a reggelt jelentő
Nap az aranyos uton.
A setétség a maga lako hejébe fogg süjjedni.
Majd gyözödelmeskedik a bölts férjfiu.
Oh kedves tsendesség szálly ide alá
És fordully viszsza az emberek Szivibe
Akkor a föld majd eget ér.
És a hallandok az Istenekhez hasonlok

elsö gyermek Nézzétek még is a kétség kinozza Paminent.

második és 3dik gyermek Hol vagyon ő?

1ső gyermek Az eszétöl el távozott.

2dik 3dik gyekmek Ő meg vetve kinozza a szeretet kinjait
És készit bennünket a szegény szomoruság
Igazán az ö szerentséje engemet kerget.
Oh volna tsak itt az ö gyermeke.
Im jön hadjatok minket félre menni.
Hogy mind a’ mit tsinál meg láthassuk. (Félre mennek)

pamina (Fél eszün jön egy Spádét tartván kezébe) az ellébbeniek.

pamina (Az Spádéhoz) Hát te vagy az én völegényem? Te általad végezem én az én haragomat.

a 3 gyermekek Oh mely borzaszto szokat szollott
Szegény közel van a fél eszüséghez

pamina Várakozás, én hitvesem én tied vagyok
Rövid idön öszve fogunk kelni

3 gyermekek (félre) Fél eszüség dühösködik az agy velejébe
Maga gyilkossága ül az homlokán
(Paminahoz) Jo leány tekints reánk.

pamina Halni akarok mert a férfi
A kit soha nem gyülölhetek
Az ő hitvesét el tudja hagyni (a Spadera mutat)Ezt adta nékem az én anyám

3 gyermekek Az Isten te rajtad fogja a magagyilkosságot te rajtad meg büntetni.

pamina Inkább ez által a vas által meg halni,
Mint az Szeretet mérge altal el romlani.
Anyám te általad szenvedek
És a te átkod meg fogott engemet.

3 gyermekek Leájika akarsz é mivelünk jönni

pamina Az nyomoruság mértéke meg telt
Hamis gyermek élly egésségbe
Lásd Pamina te általad hal meg
Ez a vas öllyön meg engemet. (Fel emelte a kezét)

a’ három gyermekek (tartyák neki a’ karjokat, vagy őleket)Óh szerentsétlen! megálly,
Ha ezt a’ te Ifjad (Szeretőd) látná,
Bosszuságábann szomorusagába elveszne. –
Mert ő egyedűl tsak téged szeret.

pamina (meg kőnnyebbedik) Mitsoda? Érzette ő a’ mi egymás eránt való szeretetünket,
Még is el rejtette tőlem hajlandóságit;
Elforditotta tőlem ábrázattyát.
Miért nem beszélt ő én vélem?

a’ három gyermekek Ezt el kell minékűnk halgatnunk!
De még is meg mutattyuk őtet néked
És te álmélkodással fogod szemlélni
Hogy ő a’ szivét neked szentelte.
És hogy érted a’ halálra is kész menni.

pamina és a három gyekmekek Vezessetek el engem’ szeretném őtet látni.
Jöszte, mennyűnk el hozzá.

mind a négyenn Az ollyan két sziveket a’ mellyek szeretettel égnek
Egy emberi tsábitás sem szakaszthattya el egy mástól.
Hijába való itt az Ellenségeknek is munkájok.
Az Istenek magok is oltalmazzák ezeket.

két férjfiak A’ ki ezen a’ sok nyomorusággal tellyes uton által megy.
A’ megtisztitódik a’ tűz, víz, levegőég és főld
által;
Ha ő a’ halál’ félelmeit meg győzheti,
Magát a’ főldről az égig emeli
Meg világosodván majd szentelheti
magát az Isis titkaira egésszen.

tamino Én egy haláltól nem félek, a’ ki vagyok olly
bátor fi, hogy mindent meg merek tsinálni, –
Hogy a’ Virtus’ uttyát meg járhassam.
Nyíssátok meg nékem a’ Rettegés kapuit!

pamina (belőlről) Meg álly tsak, Táminó, meg kell nekem téged látnom.

taminó és a’ harisnyások Mt hallok én, a’ Pamina’ szavát? Igen, igen az a’ Pamina’ szava!
nekem
Jól van é { }most el mehet
néked
velem
ő {}
véled.
Most már semmi fatum nem szakaszthat
bennűnket
el { }
titeket
Ha mindjárt a’ halál el végeztetett is.

tamino Szabad é nékem véle beszéllenem?

a’ harisnyások Tenéked meg engedődik hogy szólhass véle.
egymást
Melly nagy szerentse! ha mi { } ismét látunk.
titeket
Örömmel kézen fogva a’ Templomba mégyünk.
Eggy ollyan Asszony, a’ ki sem a’ setétségtől,
sem a’ haláltól nem fél, (irtózik)
Méltó hogy fel szenteltessen.
Az ajtó kinyittatik; Taminó és Pamina meg ölelik egymást.

pamina Tamino enyim oh! ugyan mitsoda nagy szerentse ez!

tamino Pamina enyim oh! ugyan mitsoda nagy szerentse ez!

tamino Itt vagynak a’ Félelem’ Kapui
A’ Szükség, és a’ Halál fenyegetnek engem.

pamina Én minden helyen
Melletted fogok lenni
Én magam vezetlek téged.
A’ szeretet kövessen engem.
(meg fogja őtet kezénél fogva)Meg hintheti ő az utat rósákkal
Mert a’ rósák mindég tővisek kőzt vagynak
Fújd meg te a’ te’ varázsló flótádat;
Ő oltalmazzon minket a’ mi ösvényünkbe:
Ezt vágta ki egy varásló órában
Az én Atyám a’ legmélyebb Gyökeréből
egy ezer esztendős Tserfának
Villámás és menny dőrgés, szélvész és zűrzavar kőzt.
én játszom

tamino, pamina No most jer { } a’ flótán
minket

a két harisnyások Ő viszen { } a’ darabos uton.
titeket
Általmégyünk
{ } a’ halál hatalmán is.
Általmentek
Örőmmel a’ halálnak kietlen éjtzakáján.
Az ajtók bezáratnak utánnok; láttyák hogy megy Tamino, és Pamina; hallatik a’ tűzropogás, és a’ Szél zúgás, némellykor pedig egy füstölgő Mennydörgésnek hangzattya, és a’ viz’ zuhógása. Tamino fujja Flótáját; a gőzös dobok accompagniroznak néha közibe. Mihelyt a tüzből ki jöttek, mindjárt meg ölelték egymást, és középen meg állottak.

pamina Által mentünk a’ tüzes szénen.
Bátran meg vívtunk a’ veszedelemmel
(Taminohoz) A’ te hangod (vagy nótád) legyen oltalmunk a’ viz sebess folyásában is
A’ mint a’ tűz kőzt is vólt.
Tamino flótáz; láttatnak le menni, és egy kevés idő mulva ismét fel jönni; ekkor mindjárt meg nyilik edj ajtó és láttzik egy megvilágosittatott Templomba való út. Egy nagy innepi tsendesség. Ez a’ látás leg szebb lesz. A’ mikor osztán a’ szin Trombitálások és Dobolások közt öszve omol. De elébb

tamino, pamina Óh Istenek minő Szempillantás!
Meg tartatott nékünk az Isis szerentséje!

chorus Vivat! Vivat! óh te Nemes pár
Meg győzted te a’ Veszedelmet!
Tied most az Isis szentsége
Jősztetek, mennyetek bé a’ Templomba. (mind el mennek)

papageno (sipol a sipjával)Papagena! Papagena! –!
Asszonykám! Galambotskám! Én Szépem!
Hijjába! ah Elveszett ő!
Én már a’ szerentsétlenségre születtem.
Fetsegék én – és a’ vólt rossz.
Azért már most méltán tőrténik e’ rajtam.
Miólta azt a’ bort meg kóstoltam –
Miólta azt a’ szép Asszonykát megláttam –
Azólta mindég lángol az szivemnek rejteke
Azólta majd itt majd amott
Papagena! Kedves galambotskám!
Papagena! Kedves asszonyotskám!
Hijába! haszontalan!
Már meg untam életemet!
A’ halál véget vét a’ szeretetnek
Ha az mégis a’ szivembe olly igen ég.
(vészen egy kőtelet az ő kőzepéről)Azt a’ fát a’mott majd fel ékesitem
Nyakamat majd hozzá sinorozom
Mert az élet elöttem unalmas.
Jó éjtzakát, te fekete rút Világ!
Minthogy olly rosszul bánsz vélem
Hogy számomra edj szép személyt nem kőtelezel le
(:nem kötsz hozzám:)
Azért már vége mindennek, már meg halok:
Szép Leányok! emlékezzetek rólam.
Ha még engem eggy közületek meg ölelne
Minekelőtte fel akasztanám magam megkönyörülne,
Jó volna az addig, most egyszer azt elhagynám
Kiáltsatok már no! igen vagy nem?
Egy sem hallya az én szomat, mindenütt tsendesség van. (kőrűl nézi magát)Hát tsak ugyan ez a’ ti akaratotok? (hogy felakasszam magam)
No tsak rajta, frissen hajde fel Papagenó!
Végezd a’ te Pályafutásodat. (kőrűl nézi magát)No tsak még is várakozom még, maradjon még
Mig háromig számlálok (sípol)Edj! (kőrűlnézi magát) (sipol)Kettő (körűlnézi magát)Már kettő meg van! (sípol)Három! (kőrűlnézi magát)No tsak rajta, erre megy ki a’ dolog.
Minthogy semmi sem tartóztat meg!
Jó éjtzakát te tsalárd világ! (fel akarja magát akasztani)

három gyermekek (le mennek) Megálly oh Papagéno! legyen eszed
Tsak edjszer él az ember, ez elég legyen most néked.

papageno Jók vagytok ti beszéllni, jók tréfálni is;
De égne tsak a’ ti szivetek is, ugy mint enyím
Majd ti is a’ leányok után mennétek.

a három gyermekek Tsengesd tsak a’ te tsengödet;
Majd ez a’ te Asszonykádat hozzád viszi.

papageno Oh én bolond el is felejtkeztem a’ bűjös bájos dolgokról
Tsendűlly meg tsengöm, tsendűlly meg!
Meg kell nékem látnom az én kedves leánykámat.
Tsengjél tsengőm tsengjél,
Teremtsd ide nékem az én leánykámat
Tsengjél tsengőm, tsengjél –
Hozd elő ide nekem az én leánykámat.
(Mig ő itt tsengetett, addig a’ 3 gyermekek a’ magok Megyéjekhez szaladnak, és ki hozzák az Asszonyt onnan.)

a’ három gyermekek Jőszte te kellemetes, szerelmes Asszonyka!
Ennek a’ Férfinak szenteld szivetskédet!
Szeretni fog a’ téged édes Asszonykám!
És a’ te Atyád, barátod és Atyádfia fog lenni.
Légy ennek a’ Férjfinak tulajdona. (a’ fel menetelben)Papageno most nézd magad körűl!
(Papageno körülnézi magát; mindeniknél van az Ritornell alatt comediai jádzószerszáma)

papageno Pa, – pa, – pa, – pa, – pa, – pa – Papagena!

az asszony Pa – – – – – – – – – – Papageno!
,, Papagena!

MINDAKETTEN Pa – – – – – – – – – – { }
Papageno!

papageno Egészen nékem hodoltál!
Szeretsz é engem egésszen vagy tökélletesen?

az asszony Tökélletesen szeretlek téged.

papageno Ugy most Légy az én kedves Asszonykám!

az asszony Légy az én kedves Galambotskám!

mind a’ ketten Melly nagy öröm lessz az
Ha az Istenek gondot viselnének’ reánk
A’ mi szerelmünket magzatokkal ajándékozzák meg
Ollyan kis kedves gyermekekkel.

papageno Előszőr edj kis Papagenót (adnak az Istenek)

az asszony Azután egy kis Papagénát

papageno Majd ismét edj Papagénót.

az asszony Majd ismét edj Papagénát.

mind a ketten Az a leg felségesebb grádus az érzékenységbe – – !
Midőn sok – – – – – – sok
Pa – – – – – – – – génók
Pa – – – – – – – – genák
Az őrvendező Szüléknek áldásúl adatnak
Midőn osztán ezek a Kitsinyek körültök jádzanak
A’ Szülék hasonló örömet éreznek
Az ő Képek másainak örűlnek.
Óh mitsoda szerentse lehet ennél nagyobb?
(mind ketten el mennek)

a’ szeretsen No tsak lassan lassan – – –
Majd bé rontsúnk a’ Templomba.

mind az asszonyok No tsak tsendesen tsendesen – –
Majd bé rontsunk a Templomba

a’ szeretsen De tsak ugyan Fejedelem Asszony, tartsd meg a’ szavadat! – tellyesitsd! –
A’ te leányodnak az én Feleségemnek kell lenni. a királyné Meg állok szavamnak; az az én akaratom.
Az én leányom

mind az asszonyok { } lessz a te Feleséged.
Az ő leánya
(Hallatik a’ menydőrgés és a’ vízzuhogás.)

a’ szeretsen Tsak lassan, én rettenetes zőrgést hallok,
Mint a Menydőrges és a’ Viz rohanása.

a’ királyné és a dámák Igen is, félelmes zőrgés ez,
Mint a távollóvő Menydörgés’ Echója.

a’ szeretsen Most vagynak már a’ Templom ’Echójánál (vagy ott, a’ honnan a’ Templom Echózik.)

mindnyájjan Ott akarjuk mi őket megtámadni,
A Kegyeskedőket (Papokat) e’ földről el törleni.
Tüzes szénnel és hatalmas fegyverrel (tűzzel vassal)
Tenéked nagy Királyné ez éjtzaka
A’ mi bosszuállásunknak áldozattyát viszűnk elődbe.
Hallatik az erős alkuvás, mennydőrgés, Villámás, Szélvész. Akkor mindjárt el változik a’ Theátrum egy Sátorrá. Sarastro egyenesen áll (vagy kevélyen áll) Tamino, Pamina, mindenik papi ruhába. Ő mellettek az Egyiptomi papok mind a’ két felől. A’ három gyermekek virágokat tartanak.

a’ szeretsen, a királyné. Őszve rontatott, semmivé tétetett a’ mi hatalmunk. Mi mindnyájjan az örökké való setét éjtzakába vettettünk.
(Ők el süllyednek.)

sarastro A’ nap’ sugárai elűzik az éjtzakát
Semmivé tészik a’ Hizelkedők alattomban nyert hatalmakat

a’ papok’ chorusa Aldás tinéktek felszenteltetteknek; ti. által űtöttetek az éjtzakán.
Köszönet légyen néked Osiris és Isis!
Az Erő gyözedelmeskedett, és jutalmul
A’ szépséget és böltsességet örökké valo
koronával koronázza.