[Aʼ Varázssíp] 1794 körül. A | [Aʼ Varázssíp átdolgozása] 1794 körül. B |
|---|---|
ELSŐ FEL VONÁS
IŐ JELENÉS
A Theatrum egy bértzes térség szerte széjjel élő fákkal benöve, mindenik részről járhato halmók egy kerek templom mellett. Tamino jőn egy tzifra Japponiai Vadász ruhába egyenesen egy kő szikláról le, egy nyíllal de nyíl vessző nélkül, egy kigyó kergeti. Introductio
tamino
Segitségre! Segitségre! mert egyéb képpen el vesztem (El ájul; egyszerébe ki nyilik a Templom ajto 3 el takart képű Dámák jönnek ki mindenik ezüst Lántsávál.) Ennek az ravasz kigyonak meg áldozásában. Könyörülő Istenek! már közelget Ach! Szabaditsatok meg! ach, oltalmazzatok meg engem.
a 3 dámák;
Győzedelem/ Győzedelem/ véghez ment A’ Ditsö tselekedet. Ö meg szabadíttatott A’ mi karjaink’ erössége’ által.
1ő dáma
(őtet visgálodva) Egy jó Szivű Ifju, gyenge és szép,
2dik dáma
Oly szép a’ millyet még én nem láttam
3dik dáma
Igen, igen, megérdemlené a le festést.
mind a 3om
Én szivemet a szerelemnek fel fogom szentelni Ez Ifjuénak kell annak lenni Siessünk a mi Fejedelmünkhöz Ezt a hirnek vele való közlésére Talán, hogy ez a szép ember Az ő elébbeni nyugalmát meg adhatja.
1ö dáma
Mennyenek hát és mondják meg neki! Én addig itt maradok
2dik dáma
Nem, Nem! tsak mennyenek magok el; Én itt fogom ötet strásalni
3dik dáma
Nem, Nem! az nem lehet meg Én egyedül oltalmazni fogom ötet
mind a 3om
(ki ki magának) Én mennyek el? Ej, Ej! be derék az! Egyik a másik után, azután mind a 3om egyszerre) Mit nem adnék én oda azért!Örömest szeretnenek magok mellette lenni Nem, nem! a meg nem lehet. Hogy ezzel az Ifjúval élhetnék! Bártsak Ő egészszen a magamé lehetne! Még is egy se megy; a meg nem lehet Leg jobb most ez, én el megyek Te Ifju jol és szerentsésen élj Te kedves Ifju, ély szerentsésen Mig ismét meg láthatlak. (Mind a 3on el mennek a Templom ajtajához, a melly maga meg nyilik és be tevődik.)
tamino
(fel serken, félelmesen széllyel néz) Hol vagyok én? Képzelődés e tsak hogy én még élek? avagy egy felségesebb hatalom szabaditott meg engem? (fel áll-széjjel néz) Hogy hogy? Az átkozott kigyo dögölve fekszik az én lábaimnál? (hallatik messziről egy erdeji kürt szava, a mellyel az orchestra pianon egyezteti hangját)
tamino
szól az Ritornel Mit hallok én? Hol vagyok én, Mitsoda ismeretlen hely! – Ha, egy férfi ábrázat közelit a vőlgy felől. (egy fa mellé huzza magát)
II DIK JELENÉS.
Papageno jön az ösvényen le, van a hátán egy nagy Kalitka a melly még fejjeb ér a fejénél, a mellybe külömféle madarak vagynak, mindenik kezével tart egy Faunusi sipot, sipol, és énekel, – Aria
Én egy madarász vagyok Vig vagyok, heisza, hopsasa Esmérik a madarászt, Mind az Ifju mind a vén az egész országba, Kedves az ő mással való társalkodása És ért a sipoláshoz Azért lehetek én vig és vidam Mert m[in]den madár az enyim. (sipol) *** Én egy madarász vagyok Vig vagyok heisza hopszasza, Esmeretes a madarász Mind az Ifjunál mind a vénnél az egész országban. Szeretnék a Leányok lépe lenni Fognék egy tützet fejér szeméjt magamnak, Akkor be rekesztenék magamnál őket És minden Leányok enyémek volnának (sipol, a nota után – az ajto felé mennek)
tamino
(meg fogja a kezét) He gyer tsak!
papageno
Mi az?
tamino
Mond meg te vidám barátom, ki vagy te?
papageno
Ki vagyok én? (magában) ostoba kérdés! (fel szóval) egy ember mint te – Hat ha én azt kérdezem most ki vagy te –
tamino
Azt felelem, hogy egy fejedelmi vérből származot vagyok.
papageno
Az nekem fellengős – Világosabban magyarázd ki magad, hogy meg érthesselek
tamino
Az én Atyám Fejedelem, a ki sok országokon és embereken uralkodik, azért engem Printznek neveznek.
papageno
Országokon? – embereken? – Printz? –
tamino
Azért kérdem te tőlled! –
papageno
Lassan! had én kérdjelek! – Mond meg nekem igazán. Vannak-é, még ezeken a hegyeken tul Országok és emberek?
tamino
Sok ezerek!
papageno
Meg engednék é hogy madaraimmal ott produkalnék.
tamino
Mond meg tsak ugyan, mitsoda hejjen vagyunk mi.
papageno
Mitsoda hejbe (tartomanyba)? (körül nézi magát) Hegyek és völgyek közt.
tamino
No jo! de igazán hogy hijják ezta hejjet – ki uralkodik benne? (vagy ki birja) –
papageno
Arra tsak ugy tudok neked meg felelni, mint arra, hogy hogy jöttem e világra. –
tamino
(nevet) Hogy? Hát nem tudod, hogy hol születtél, vagy kik voltak a te szüleid? –
papageno
Egy tsepnyire sem! – Én se többet se kevesebbet nem tudok, hanem tsak hogy engem egy öreg, de igen vidám ember nevelt és tartott fel.
tamino
A mint gondolom a volt talán az atyád.
papageno
Azt nem tudom.
tamino
Az Anyádat sem esmerted.
papageno
En ötet nem esmertem; egyszer el beszéltettem. Hogy az én Anyám régen ama záros épületbe az naplementi tsillag tüzi Kirájnénál szolgált volna – Él-é még, vagy hogy mi lett belölle, nem tudom, – Tsak annyit tudok én, hogy nem messze van töllem a szalma kalapom, a melly engem az essö és a meleg ellen oltalmaz.
tamino
De Hát hogy élsz te?
papageno
Evéssből és ivássbol mint minden emberek.
tamino
Mi által keresed azt
papageno
Tsere által. – Én a’ tüz tsillagi Királynénak és az ö kis asszonyinak külömbféle madarakat fogok; azért tart ő engem minden nap étellel és itallal.
tamino
(magába) tüz tsillagi Kirájné! – Vajon nem az éjjelnek hatalmas Uralkodónéja-é az! – Mond meg, kedves Barátom! voltál é már te olly szerentsés, hogy ezt az éjjelnek Kirájnéját láthattad.
papageno
(a ki eddig gyakran Fútta flotáját) A te utols’ó ostoba kérdésedből bizonyos vagyok a felöl, hogy te egy idegen országba születtél.
tamino
Azért ne haragudj, édes Barátom én tsak gondolom –
papageno
Látni? a tüz tsillagi Kirájnét látni? Ha még egyszer ollyan bolondot kérdesz töllem majd ugy be zárlak olly igazán hinak engem Papagenonak (vagy ugy néz a szemembe) mint egy Pyrhula madarat a kalitzkámba, el adlak osztán téged az én több madaraimmal, az éjjeli Királynénak és az ő Kis aszszonyinak, akkor azok az én kedvemért, téged vagy meg sütnének vagy meg főznének.
tamino
(magába) Tsudálatos ember!
papageno
Látni? a tüz tsillagi Kirájnét látni? – Mellyik halando ditsekedhetik avval hogy ötet látta? Mitsoda emberi szem pillanthatja ötet meg az ö fekete fatyolán keresztűl?
tamino
(magába) Ugy se Igaz az; éppen az az éjjeli Kirájné az a’ kiröl oly sokszor beszélgetett az Atyam – De hogy meg érthessem, a mint ezen megháborodtam, tehetségemen kivül van. Bizonyosan ez az ember sem emberséges ember – Talán egy az ő neki szolgálo Lelkek közzül.
papageno
(magába) Mitsoda kemény szemeket hány rám! majd fogok is én ö tölle félni – Mért nézel oly gyanakodva és gonoszul reám?
tamino
Mert – mert kételkedem felölle vajon ember vagy é te –
papageno
Hogy mondod azt?
tamino
A Tollad szerént, a melyek tégedet fedeznek tartlak téged – (megy felé)
papageno
De talán nem madárnak? – Ott maradj, azt mondom, és hozzám ne közelits mert van nekem óriási eröm, ha valakit meg fogok. – De ha ö meg nem ijjed tőlem, hát el szaladok töle.
tamino
Óriási erő? (rá néz a kigyora) Tehát bizonyosan te voltál az én meg szabaditom, a’ ki ezt a’ kegyetlen kigyot meg gyözted?
papageno
Kigyot! (körül nézi magát reszketve egyet hátrább lép) Mi az! meg döglött-é, vagy pedig eleven?
tamino
Te a te tisztességes kérdéseddel el akarod forditani gondolatomat – de meg kel neked vallanom, hogy én te erántad oly erös és (jó) tselekedetedért örökké haládatos leszek.
papageno
Halgassunk arrol. – Örüljünk azon, hogy ő olly szerentsésen meg gyözettetett.
tamino
De, e világon mindenek felett való Barátom! Hogy gyözted te meg ezt a tsudát? Fegyver nélkül való vagy te.
papageno
Nints rá szükségem! – én sokkal erösebbet tsapok a kezemmel, mint fegyverrel.
tamino
Meg fojtodtad hát?
papageno
Meg fojtottam! (magába) Egész életembe nem voltam olly erős mint ma.
III. JELENÉS.
A’ Három Dámák. a’ 3 dámák fenyegetik és kiáltják egyszersmind. Papageno!
papageno
Aha, az én rám tartozik, – nézd körül magad, Barátom!
tamino
Kik azok a Dámák?
papageno
Igazán kik legyenek magam sem tudom. – Tsak azt tudom, hogy ők minden nap az én madaraimat el veszik, és nekem azokért Bort Mézes kalátsot, és édes Fügét hoznak.
tamino
Itéletem szerint ök igen szépek?
papageno
Nem gondolnám – mert ha szépek volnának nem fedeznék be ortzájokat.
a’ 3 dámák
(Fenyegetözve) Papageno! –
papageno
Hallgass! már fenyegetnek – Te azt kérded ha valyon szépek é, és én néked nem felelhetek arra egyebet, hanem hogy én életemben Kellemetesebbeket (gyönyörüségesebbeket) nem láttam. – Most ismét jok fognak lenni – – – –
a’ 3 dámák
(fenyegetözve) Papageno! –
papageno
Ugyan mit tselekedtem én ma, hogy ők én reám ugy meg haragudtak? – Ide én szépeim, által adom én madaraimat.
1ő dáma
(Szagol egy szép Butellia Vizet), Azokért küldött néked a Fejedelem ma elöször Bor hejt tiszta vizet.
2dik dáma
Nekem meg azt parantsolta, hogy Mézeskaláts hejt ezt a követ adjam neked – Kivánom, hogy neked használjon.
papageno
Mitsoda? Hát követ egyem én?
dritte
És az édes füge hejt van szerentsém ezt az arany lakatot a szádra vetni (fel veti szájára a lakatot)
papageno
(Fájdalmat mutat mozgása által).
1ő dáma
Te kétség kivül tudod, hogy miért büntetett ma meg oly tsudálatosan a Fejedelemné?
papageno
(rá hadja)
2. dáma
Azért Hogy ez után az idegent többször meg ne tsald.
3. dáma
És hogy ne hirleld magadat te azzal a Ditsö tselekedetel, a mellyet más vitt végbe.
1. dáma
Mond meg! Te gyözted meg azt a Kigyót?
papageno
(nem mutatja)
2dik dáma
Kitsoda hát?
papageno
(mutatja hogy ő nem tudja)
3dik dáma
Mik voltunk azok Ifju a kik téged meg szabaditottunk. – Ne reszkess! téged vár az öröm és a gyönyörüség. – Ihol ezt a kepet küldi neked a nagy Fejedelemné, ez az ő Leányának a képe. – Te igy szollott ő, hogy ha ezen ábrázolásokat hozzád nem illendőknek lenni találod, ugy a szerentse, betsület és hir a Te jutalmod, ad revidere – (el megy)
2dik dáma
Adieu Papageno Ur (el megy)
1. dáma
Szép dolog, ollyan nagyon meg nem részegedni (nevetve el megy)
papageno
Mindég az ő néma Játékát játszotta.
tamino
(Mindjárt a képnek magához való vételekor, figyelmetessé lett, nevekedik a szeretete, jollehet ő ezekre a beszedekre nem is láttzatott hallgatni.
IV. JELENÉS
Tamino Papageno
tamino
Arie
Ez a rajzolat a’ megígézésig szép, A’ millyent még egy szem sem látot. Én érzem azt mimódonn ez az Isteni kép Az én Szivemet úlly indulatokkal tölti meg. Ezt Valaminek bizony nem nevezhetem. Még is érzek én itt mint Tüzet égetni. Az érzés szeretet-é? Ugy! ugy! tsupánn a’ szeretet az – Oh ha én őtet már meg talalhatnám! Oh ha már ö én elöttem állana! Én fognám – fognám – hév és tiszta szívvel. Mit fognék én! – Ötet egészszen az öröm miatt el ragadtatván. Ehez a meleg kebelhez szoritanám És ugy örökké az enyim lenne. (el akar menni) V. JELENÉS
A’ 3 Dáma az előbbiek
1. dáma
Készitsd fel magadat nagy bátorsággal lelkességgel és állhatatossággal szépséges Ifju! A fejedelemné –
2. dáma
Én rám azt bizta, hogy meg monddjam –
3. dáma
Hogy a te jövendö beli boldogságodnak az utja most nyilik már meg,
1. dáma
Ő mind egy szoig hallotta szavaidat, a mellyeket beszéltél – Ö –
2. dáma
Ő Minden vonást meg olvasott a’ te ábrázatodonn. – Sőt még többet, az ö anyai szive –
3. dáma
El végezte, hogy téged egész boldoggá tegyen. – Ha ebbe az Ifjuba, ugy mond ő, szinte annyi nagy Lelküség és erösség van, mint kellemetteség, oh! ugy minden bizonyal! a’ Leányom meg szabadult egészenn.
tamino
Megszabadult? O örök setétség, mit hallok én? Az originál?.
1. dáma
Egy hatalmas gonosz Lélek ragadta el.
tamino
Elragadta? – Oh Istenek – mondjátok meg, hogy lehetett az meg?
1. dáma
Ő ült egy szép Májusi napon egyesegyedül a mindent meg elevenitő Cyprus erdőbe a melly vólt néki mindég az ő leg édesebb Tartózkodása. – Az Istentelen véletlenül be tsúszott.
2. dáma
Meg leste őtet, és –
3. dáma
Az ő gonosz Szivével együtt volt meg neki az a hatalma is, hogy magát minden ki gondolható formákba által változtathatja, illyen modon Paminát is –
1. dáma
Az a neve a Király Leányának, akit ugy imádol.
tamino
O Pama! Te én töllem elragadtattál, te egy buja gonosz Démon hatalmába vagy! – talán ebbe szempillantásba – rémitő gondolat.
a 3. dáma
Hallgass. Ifju! –
1. dáma
A Szépségnek virtusát ne gyalázd. Minden Kínzásoknak Truttzára, mellyeket az ártatlanság szenved, ő mindég magához hasonló. Sem a kénszeritésnek, sem a hizelkedésnek nints annyi ereje, hogy őtt a’ Véteknek utjára vezessék.
tamino
O mondjátok meg Leányok! mondjátok meg hol tartószkodik az a Tyrannus?
2. dáma
Igen közel a mi hegyünkhöz egy gyönyörü és kedveltető völgyben él. – Az ö városa mesterségesenn és gondosan őriztetik.
tamino
Gyertek Leányok! vezessetek engemet! – Hadd szabaduljon meg Pamina. – A gonosz Lélek essen el karom miatt; Esküszöm szeretetemre és Szivemre – (ekkor eggy erős és megreszkettető Accord hallik a musika által.) Istenek Mi az?
3 dámák
Szedd öszsze magad!
1. dáma
Az Jelenti a mi Királnénknak jövetelét. (meny dörgés)
a 3 dámák!
Jön – (meny dörgés) Jön! – (mennydörgés) Jön! – (meny dörgés) Jön! –
VI. JELENÉS
A hegyek el válnak egy mástól, a Theatrum változik egy derék szobává. A kirájné egy Tronusba ül, a melly tsillagokkal van meg ékesitve.
királyné
Recitativo
O ne reszkess kedves Fijam Te ártatlan vagy bölts és jámbor, Egy oly Ifju mint te vagy, tudja a legjobban A mélly keserüségbe merült anyai Szivet meg vigasztalni. Arie A Szenvedésre vagyok én áldozatatva – fel Mert az én Leányom nekem oda van Ö általa minden boldogságom el veszett – E istentelen Lélek el repült ö vele. Most is Látom az ő reszketésit Az ö szorongató gyötrelmeivel, Az ö fojtogató félelmeit Az ö félénk törekedéseit. Elragattatni kellett nekem ötet látni Ach segitsetek! e volt minden a mit ö mondott De hasztalanok voltak az ő könyörgései, Mert az én segedelmem igen gyenge volt. Alegro Ha Te el fogsz menni ötet ki szabaditani Ha Te leszel a Leányom meg szabaditója Én téged ugy foglak nézni mint egy gyözöt És legyen ö örökre a tiéd. (a 3om Dámákkal el megy) VII. JELENÉS
Tamino Papageno A Theatrum ismét ollyá valtoztatik, a mijjen volt.
tamino
(egy meg szünés utan) Valyon valóság é a mit én látok? vagy meg tsalnak érzékenységeim. – O, jó Istenek, meg ne tsaljatok engem vagy alá adom magamat a ti visgálástoknak. Oltalmazzátok az én karjaimat, bátorittsátok meg az én Lelkemet és a Tamino szive örök háládatoságot dobog erántatok (el akar menni Papageno az utba nyomába megy). Quintetto
papageno
(mutat szomorun a száján levö Lakatra) Hm! hm! hm! hm! hm! hm! hm! hm!
tamino
Szegény a büntetésről szolhat – mert az ő szava oda van.
papageno
hm! hm! etc.
tamino
Én egyebet nem tsinálhatok, hanem tsak szánlak mert erötlen vagyok a segittségre. (Mig Tamino repetálja az utolso strofát, énekel azomba Papageno)
papageno
Hm. etc.
VIII. JELENÉS
A 3 Damak. Az előbbiek
1. dáma
Királyné meg kegyelmez neked. (le veszi szájárol lakatot) El veszi a büntetést rollad általam.
papageno
Tsak ismét fetseg Papageno?
2 dik dáma
Igen fetsegj – tsak többet nem hazudj.
papageno
Én többet soha se hazudok! Nem! nem! te
a 3om dámák
ő vele Az a lakat a intésed legyen. én
mind az 5en
Minden hazugok nyernek Illyen Lakatot a szájokra: Gyülölség, hazug vádakodás és fekete epe hejt Álhatatos szeretetet es atyafiui öszve kötést. 1ő dáma Ád neki egy arany sipot. O Printz, vedd el ezt az ajjándékot én töllem Ezt küldi teneked a mi Fejedelmnénk! Ez a’ boszorkány síp fog téged oltalmazni, A Legnagyobb szerentsétlensegbe meg tartani.
az 3 dámák
Itt mindent hatalmosann meg tselekedhetel Az emberek indulattyokat el változtathatod; Az szomoru vig lesz, Az öreg nötelen szeretni fog.
mind az öt
O! egy ollyan Sip az aranynál és az Koronánál drágább, Mert az által nevekedik az emberi boldogság és békesség.
papageno
Most néktek szép szüzek ha szabad nékem magamat ajánjlom.
az 3 dáma
Te magad mindég ajánlhadd De a Printzel el végezte, hogy tégedet A Printzel késedelem nélkül Sarastros Várába siettessen.
papageno
Nem azt részemről meg köszönöm Hiszen magatoktól hallom én Hogy ő ollyan mint a Tigris Minden Kegyelem nélkül bizonyossan el hi Engem Sorostros fel fog forgatni és meg sütni, A Kutyák elébbe fog tenni.
az 3 dáma
A Te oltalmazód a Printz tsak bizzál benne Azért szolgáljának kell lenned.
papageno
(magába) Hogy az ördög vinné el az Printzet; Kedves nékem az én életem. Végtére lopva dolgozik az én betsülletem mellett. Ö én rollam mint edgy tolvaj.
1ső dáma
Vedd el ezt az ékességet, ez az tiéd. (Oda ad néki edgy ollyan Machinát mint edgy fából való nevetséget.)
papageno
Ej! Ej! mi lehet benne?
3dik dáma
Hallassz oda be tsengettyü szót.
papageno
Vallyon tudnék-e én ugy jádtzani
a 3 dáma
O biz igen igen biz.
mind az öt
Az ezüst tsengettyük az boszorkány sipok A ti oltalmunkra szükségesek A mi Éljetek szerentsésenn mi el akarunk menni. Éljetek szerentsésenn! Ad revidere. (mind el akarnak menni).
tamino papageno
Csak ugyan szép szüzek mondjátok meg Hogy lelheti meg az ember azt a Várat?
a 3om dáma
Három kis gyermekek, ifjak, szépek, Jó szivűek s okosak veletek együtt utaznak Körül vesznek titeket utazástokba Ök lésznek a ti Kalauzatok; Csak az ő tanattsokat kövessétek.
tamino papageno
Három kis gyermekek ifjak szépek és jó szivük és okosak Velünk edgyütt utaznak.
mind az öten
Éljetek szerentsésenn mi el akarunk menni. Éljetek szerentsésenn! Éljetek szerentsesenn ad revidere! (mind el mennek)
IX. JELENÉS
Két szolgák (sclavok) minek utánna az theatrum edgy fényes egyptomi szobává változott hoznak ki szép párnakat, edgy szép török asztallal edgyütt széles szőnyeggel bevonyák (tapetum), jön az 3-dik szolga is.
3dik szolga
ha! ha! ha!
1ső szolga
Pst Pst
2dik szolga
Vallyon mit nevet az?
3dik szolga
A mi Kinzonkat azt az mindenek között leg tsalárdabb Szeretsent holnap bizonyosann fel akaszttyák vagy által ütik. – Pamina! – ha, ha, ha.
1ső szolga
Ugyan?
3 dik szolga
Az kellemetes Leány! – ha, ha, ha
2dik szolga
Ugyan?
3dik szolga
El szökött.
1ső és 2dik szolga
El szökött?
1ső szolga
Hát ő el ment?
3dik szolga
Bizonyosann! – Legalább az az én igazi kivánságom.
1ső szolga
Oh hála legyen nektek jó Istenek! hogy meg hallgattátok az én kérésemet.
3dik szolga
Nem eleget mondottam-é, hogy fel jön meg miertünk edgy ollyan nap az mellyenn haragunkat ki töltyük és az fekete Monostato meg büntettetik.
2dik sclav
Mit mond az Szeretsen az történetre?
1ső sclav
Tud-e valamit benne?
2dik szolga
Természet szerént! Ö az ö szemei elől szaladt el. – Mikor nékem némelly bátyáim beszéltek elö, az kik az kertbenn dolgoztak és messziről nézték ’s hallották, hogy a Szeretsent nem lehet meg szabaditani az Sorostrosi Pamina követsége vissza hozattatna is.
1ső 2dik szolga
Hogy hogy?
3dik szolga
Tudod, az ő telhetetlen hasát és az ő böltsességét; de a Leány okosabb volt hogy sem mint én gondoltam. Azba az Szent pillantásba mihellyt gondolta hogy meggyőződik Sorostros nevet véssz: a megijjesztette a Szeretsent; ő némánn és megmozdulhatatlanul alva maradt, – azonközbe szalad Pamina a Canalishoz és elhajokázik a Pálma erdőbe edgy csajkába.
1ső sclav
Oh hogy fog az az félénk Ketske halál szorongattatasi Közt az ő gyenge annyanak palotájába sietni.
X. JELENÉS
Az előbbeniek. Monostatos
monostatos
He szolgák!
1. szolga
Monostatos Szava!
monostatos
He szolgák ide az bikjokat.
az 3 szolga
A bikjokat?
1ső szolga
(fut az oldal ajtóhoz) De nem Paminának? Oh Istenek, láttyátok ötséim, az leányt el fogták.
2dik 3dik szolga
Pamina? Rettenetes látás az. Ládd hogy kötözi meg őtet gyenge kezénél fogva az az Könyörületesség nélkül valo ördög azt el nem szenvedem! (el megy az másik oldalra)
2dik szolga
Én meg annál inkább nem. (ez is oda mégy)
3dik szolga
Mit kell látnom, ez pokolbeli Kinzás. (el megy)
XI JELENÉS
Monostatos. Pamina (az kit az szolgák vezetnek be) Tertzetto
monostatos
(jön hamar) be tsak te szép galambotska!
pamina
Oh mitsoda gyötrelem, mitsoda kinzás.
monostatos
El veszett az te életed.
pamina
Az Haláltól nem rettegek Tsak az anyámat szánom Ő buvába bizonyossann meg hal.
monostatos
He szolgák tegyétek reá a békot. (vagy kötözzétek meg) Az én haragom (gyűlölségemnek) kell téged öszve törni (rá tészik az békót)
pamina
Oh hadd hallyak meg inkább Mivel téged kegyetlen semmi meg nem indithat (erőtlen lévénn le ült edgy székre.)
monostatos
Tsak mennyetek! hadgyatok magamat vele
(az Szolgák el mennek) TIZENKETTEDIK JELENÉS
Papageno (Kivül az ablakonn nem látták meg mindjárt) az előbbiek
papageno
Hol vagyok én? Hol lehetek én?
Aha! amott találok embereket Bátrann! én be megyek. (be megy) Szép leány, ifiju és szép Sokkal fejérebb az krétánál. (Monostatos és Papageno meg láttyák edgy mst, meg ijjednek edgy mástól) mind a ketten Hu! az -bi-zo-nyo-sann-az-ör-dög Szánny meg és engedj meg nékem hu-hu-hu (Mind az kettő el szalad) XIII. JELENÉS
pamina
(Mint edgy mélly álomba szoll) Anyám-Anyám-Anyám (fel kél, körül nézi magát) Hogy hogy? Dobog még ez az sziv? Nem tetetett még semmivé; ujjabb gyötrelemekre serkent fel? O az sullyos, nagyon sullyos. – Nekem keserübb az halálnal.
XIV. JELENÉS
papageno
Hát nem bolond vagyok é én, hogy meg hagyom magamat ijjeszteni? Hiszen van fekete madár az világonn, hát miért nem volna fekete ember is. Ah! néz tsak oda! itt van még az az szép asszony – Te Leánya az éjjeli Királlynénak!
pamina
Éjtszaka Királlynéa? – Ki vagy te?
papageno
Követtye az tsillag tüzi Királlynenak.
pamina
(nyájassan) Én anyám: Óh gyönyörüség (öröm) Az neved.
papageno
Papageno
pamina
Papageno? – Papageno. Jut eszembe hogy én azt az nevet gyakrann hallottam de magadat nem láttalak.
papageno
Én se teged
pamina
Esméred tehát te az én jo és kedves anyámat?
papageno
Ha te vagy az éjjeli Királlynénak az leánya – igenis
pamina
Oh a vagyok
papageno
Azt én mindjárt meg akarom tudni (rá néz az képre az mellyet az Printz az előtt adott neki és Papageno edgy pantlikára függesztve az nyakánn hordozott) az szemei feketék – az biz az fekete – az ajaka piross – az biz az piross – sárga haja – sárga hallya – Mindenbe meg edgyez egéssz kezéig és lábáig – – – Az festésből azt lehet ki hozni hogy néked se kezed se lábod nints mert ezenn nintsenek le festve.
pamina
Engedd által nekem – Igenis én vagyok ez. – Hogy jött ez az te kezedbe?
papageno
Azt néked elő beszéllni igen hosszu volna, kézről kézre jött hozzám
pamina
Hogy ment az te tulajdon kezedbe?
papageno
Csudállatos utonn modonn én azt kaptam
pamina
Kaptad.
papageno
El kell beszélnem neked minden környül állásival edgyütt – Ma jokor megyek az mint szoktam a te anyád palotájába az én adományommal.
pamina
Adományoddal.
papageno
Igen Én adok az te anyádnak és az ő leányinak (Kis Asszonyainak) már sok esztendök olta minden szep madarakat az Palotában. – Éppenn mikor a madarakat oda akartam adni meg látok edgy embert előttem az ki magát Printznek neveztette. – Azt a Printzet ugy meg szerette a te anyad hogy ötet az te Képeddel meg ajándékozta és meg mondá neki hogy téged ki szabadittson. – Az ö meg határozása olly szapora volt mint az ő te erántad valo szeretete.
pamina
Szeretete? (nyájassann) Ő hát szeret engem? O mond még nekem edgyszer azt, én az szerelem szót igen szeretem halgatni
papageno
Azt esküvés nélkül is el hiszem felölled; asszony vagy te is Hol hagytam tsak el?
pamina
Az szerelemnél
papageno
Éppen az szeretetnél. – Azt hijják már emlékeztető tehettségnek la. – Rövidedenn tehát az az te erántad való nagy szeretet volt az az ostor az melly az mi lábainkat szapora menésre inditotta már itt vagyunk, hogy te néked ezer szép és kiváltképpenn való dolgokat beszéllyünk, téged karjaink közzé végyünk és ha lehettséges szinténn ollyan hamar az minél nem hamarabb az ide való jövetelünk az anyád palotájába siettessünk.
pamina
Azt mind szépenn mondád, de kedves Barátom! ha az az esméretlen Ifju vagy Printz az mint magát nevezi szeret engemet, miért késik ollyan soká engem békómból ki szabaditani? –
papageno
Éppen itt az bökkenője. Hogy mi az Kis Asszonyoktól el butsuztunk azt mondták nékünk hogy három jo szivü gyermekek fognak a mi calauzunk lenni azok meg fognak minket tanitani hogy és mitsoda mesterséggel kellyen dolgoznunk
pamina
Azok tanitottak meg titeket
papageno
Nem tanitottak minket, mert edgyet se láttunk. A bátorságra nézve volt tehát az Printz olly jo, hogy engemet el küldött tehozzád való el érkezésünk meg jelentésére
pamina
Barátom nagyra vetetted fejed Ha téged Sorostro itt meg látna.
papageno
Meg engedi tán vissza utazásom – azt tsak gondolhatom (vagy igérhetem) magamnak.
pamina
A valo a te kinzásod határ nélkül valo lenne
papageno
Ennek el távoztatására tehát mig idönk van inkább el megyünk.
pamina
Millyen fel lehet az nap?
papageno
Majd délenn.
pamina
Edgy minutánk sints hát az késedelemre – Illyenkor tájba szokott Sorastro az vadászatból haza jönni.
papageno
Sarastro tehát nints ithonn Pah! nyertesek vagyunk. – Gyer szépséges asszony vagy (Leány) Ki fogod nyitni az szemed ha meg pillantod az szép Ifjat.
pamina
Ugyan ugy! hadd legyen meg. (mennek. Pamina vissza fordul) Hej ha valami tőrbe esünk. Hej ha valami rossz lélek az Sorostro társai közzül? (amazt figyelmetesenn nézi)
papageno
Én vagyok edgy gonosz lélek; hova gondolkodik az Kis Asszony: én az leg jobb lélek vagyok ez világon.
pamina
Még sem, az az kép meg mutattya világosann hogy engem nem tseréltek el Ez az én kedves Anyám kezéből jött.
papageno
Szép Kis Asszony ha még edgyszer ollyann rossz gondolatok jönnek fel az eszedbe hogy én az kis Asszonyt meg akartam tsalni; gondolkozzon szorgalmatosann tsak az szeretetenn igy minden kételkedes el mulik.
pamina
Barátom meg engedj meg engedj ha én tégedet meg sertettelek neked van edgy érzékeny szived azt mindenn tselekedetedböl látom
papageno
Oh bizonyára van én nekem edgy érzékeny szivem – de mit használ az nékem? Én inkább minden tollaimat ki tépném, ha meg gondolom hogy Papagenonak meg mintsen Papagenája
pamina
Szegény ember, tehát nints még neked feleséged?
papageno
Még tsak szeretöm sints! az nékem szomorú, és mi közüllünk mindenikönknek vagynak vig oráji, az hol örömest szeretnénk az baráttsági edgy mással való lételt.
pamina
Szenvedj barátom az ég fog te érted gondoskodni s’ hamarébb az te barátnédat el küldeni, mint sem te gondolod
papageno
Csak hamar küldené el. Duetto
pamina
Az emberek, az kik érzik az szeretetet jo sziv nélkül nem szükölködnek
papageno
Az édes Indulatoknak edgyütt valo érzése az Asssonyoknak elsö hivatallyok
mindketten
Mi örülünk az Szeretetben mi egyedül az Szeretet által élünk
pamina
Az Szeretet minden nyomoruságot édessé tessz és neki áldozik minden teremtvény
papageno
Ő füszerszámozza meg az mi életünknek napjait ö munkálodik az természet karikájába
mindketten
Az ő nagyobb végek nyilvánn mutattya hogy semmi se legyen nemesebb mint az asszony és ember, ember és asszony; es asszony es ember az Istenekhez hasonlittatnak. (mind az ketten el mennek)
XV. JELENÉS
Az theatrum el változik egy tserévé egésszen fundamentomostoll fogva az álló helly hasonlo egy szép templomhoz mellyen ezenn szók vagynak: az okosságnak az böltsességnek temploma; ez az templom emlékeztető oszlopokkal két más templomra vezet jobb kez felöl az edgyikenn áll az észnek templom bal kéz felöl az természetnek temploma Finale (Három gyermekek Taminót be hozzák s mindeniknek a kezébe ezüstböl levö pálma ág van)
három gyekekek
Ez az ut vezet téged az tzélodra, mind azonnáltal te ifju tartozol emberi modon gyözedelmeskedni; hald meg hát az mi tudományunkat (opinio), légy szenvedö és halgatni tudó,
tamino
Ti nyájas ifjak mondjátok meg nékem ha vajon én Paminát meg szabadithatom é?
3 gyerekek
Ezt nyilvánn valóvá tenni nem mirajtunk áll, légy állando, szenvedö és halgatni tudó, gondold meg ezt rövidedenn légy férfi s akkor ifju emberi modra győzedelmeskedsz.
tamino
Az böltsessége ezenn gyermekeknek légyen örökre szivembe fel irva; hol vagyok én most? mi fog én velem lenni? itt ez az Isteneknek palotája, azt mutattyák az ajtok, oszlopok, hogy az okosság az dolgosság és az mesterségek itt mulatoznak, az hol az szorgalmatosság koronáztatik, ott az korhelségnek pusztulni kell; s’ a vétek nem könnyen kap uraságra Én bátrann az kapun ki szaladok az melly fel tétel nemes tiszta és igaz. Reszkess félénk Istentelen, az Paminen meg szabaditása az én kötelességem (ö ki megy az kapunn az jobb kéz felöl valo részre fel tápászkodik és midönn be akart menni messziröl hangot hall)
hang
Vissza!
tamino
Vissza? ugy meg probalom itt az szerentsémet (ö megy az bal kéz felöl valo kapura s belölröl egy hang)
hang
Vissza!
tamino
Itt is azt kiáltyák vissza (Körül nézi magát) még amott látok edgy ajtot talánn ott meg találom az bé menetelt (kotzogtat, egy vén pap meg jelen)
pap
Hova akarsz te menni bátor idegen, mit keresel te itt az szentség közt
tamino
Az szeretetnek es az virtusnak tulajdona
pap
Igen nagy észtül származott szavak ezek, de hol találod te meg ezeket; tégedet nem az szeretet és az virtus vezet mivel az halál és az bosszúállás tégedet ingerelnek
tamino
Csak bosszu állás az Istentelenségért
pap
Azt minálunk bizonyára fel nem találod
tamino
Sarastro uralkodik ezenn az földönn
pap
Igen Igen Sarastro uralkodik itt.
tamino
De nem az böltsesség templomába.
pap
Ő itt az böltsesség templomába uralkodik –
tamino
Az tsak mind szinesség (el akar menni)
pap
Te már el akarsz menni
tamino
Igen is én el akarok menni vigann es szabadonn es az ti templomotokat soha többé nem akarom látni.
pap
Nevezz meg közelebről magadat az meg tsalás tégedet el változtatott.
tamino
Sorostro lakik itt az már elég nékem
pap
Ha kedves előtted életed beszélly és maradj itt; hát haragszol Sarostrora.
tamino
Örökre haragszom reá igenis
pap
Most mond el az te okaidat nékem
tamino
Ő mind bolond ember mind Tyrannus
pap
Az az mit te mondassz megmutatott
tamino
Edgy szerentsétlenn Asszony által az kit az nyomoruság és szenvedés el nyomott meg mutatott
prister
Egy Asszony téged tehát meg zavart Az Asszony keveset dolgozik, de sokat fetseg Te ifju hiszel ennek a lotsogásnak. Mindazáltal oh Sarastro terjeszd ennek a tselekedeteit te elődbe.
tamino
Ennek meg tekíntése tsak igen tiszta az haramja Paminent minden kőnyőrűletesség nélkűl az Annyának karjai alol szakasztotta ki.
prister
Igen is ifju a mit mondasz az igaz.
tamino
Hol van az a ki minket elragadt, talán fel is áldozták már őtet.
prister
Az illyet még tenéked drága fijam nem szabad meg beszélgetni.
tamino
Magyarázd meg nékem ezt a Verset, de meg ne tsalj.
prister
Az nyelv őszvekőti mind az eskövést mind pedig, a hivatalt.
tamino
Mikor tűnik el ez a teríttő?
prister
Mindjárt mihelyt a barátság kezednél fogva vezet a szenthelyre őrőkkévalo kőtélnek.
tamino
(maga) Oh te halhatatlan étzaka! mikorfogsz már el tűnni? mikorfogja a világosság a szememet meg lelni.
egynehány hangokat
Majd mindjárt ifju, vagy soha sem.
tamino
Mondjátok meg hamar, vagy soha se! Ti láthatatlanok mondjátok meg nékem! hogy valyon él e’ még Pamina.
hangok
Él még!
tamino
(vigan) De él még, kőszőnőm néktek hogy meg mondottátok. (veszi elő a Flautáját) Ha énnékem tsak az tehetségem volna ate tiszteletedre mindenhato hogy ezel a hangal, a kőszőnetet ugy kimutathatnám, ugy mint én bennem most feltámadt. (Flautáz minden féle állatok jőnnek halgatására elő, elhaggya, a vadak futnak széllyel, a madarak pedig vissza néki énekelnek) Millyen erős a te boszorkányos hangod Hogy ate Flautálásod által mindenféle állatokat meg vidámitasz; tsakis Pamina marad abból ki. (fujja) Halgass meg engem Pamina halgass! Hijjába! (játszik) Hol? Ach ugyan hol talállak meg? (Fujja. Papageno pedig vissza Echoztatja a sipjával belőlrűl) Ha e’ bizony a’ Papagénó Tonusa. (Fujja, Papagéno felel reá)
tamino
Talán látta már Paminát,
Talán bizony véle siet én hozzám! Talán a hang vezet engem hozzá. (el siet) XVI. JELENÉS
Papageno, Pamina (béko hijján)
mindketten
Az sebes lábat, és a bátorságot meg őrizi, az ellenségnek ravaszságátol és dűhősségetől. Keressük fel Taminot Mert kűlőnben meg tsipnek.
pamina
Te jol tévő ifju!
papageno
Lassan, lassan! én majd jobban fogom tudni! (játszik)
tamino
(Felel néki vissza a Flautájával)
mindketten
Ugyan melyik őrőm lehetne már nagyobb, Tamino a mi barátunk halgat már bennünket; egészen ide jőtt a Flauta hangja Millyen nagy szerentse lészen, ha én őtet megtalálom! Tsak hamar! Tsak hamar! (menni akarnak)
XVII. JELENÉS
Az elébbeniek. Monostatos.
(monostatos)
Ha még megkaptalak benneteket! Ide vele atzéllal mind kovával; Várjatok majd Moresre tanittanak benneteket. Hogy Monostatost meg zavartátok Tsak idevele pántlikával, s a’ kőtéllel. He ti Rabok jertek elől. (Jőnnek a rabok békokba)
pamina, papageno
Jaj már vége van mivélűnk.
papageno
Aki nehezet nyom, sokat is nyér, Gyere elő te harangos! Tsengess, tsengess, Hogy még fűleink is nékik énekeljenek (Veri a Dobját, egyszer smind Monostatos és a fogattattak énekelnek és ez alatt az ének alatt marchiroznak el.)
monostatos
és a fogattattak Ollyan derekul és szépen hangzik, Tralla, la la Trallalala! Soha illy derekat valamit nem hallottam és láttam! Trallalalala Tralla lalala (ab)
papageno, pamina
Ha ha ha! Hahaha! Ha minden derék ember tudna illyen tsengetyütskét is szert tenni (találni) Igy az ő ellenségei minden fáradság nélkül (oszlani) el tünnének. És ő nálok nélkűl a leg jobb Hármóniában élne. Tsak a barátságnak Hármóniája könnyíti meg a’ terhet. Ennélkűl a Sÿmpathie nélkűl semmi boldogság nem lehet a főldőn. (Marchot fujják verik a dobot ideki s mennek befelé!)Éljen Sarastro! Éljen Sarastro!
papageno
Mit jelent ez? Reszketek.
pamina
Oh barátom mi most oda vagyunk! ugy mint izente Sorostro.
papageno
Oh ha én egér lehetnék Miként el rejteném magam Ha én ollyan kitsiny volnék mint a tsiga, a házamba belé bujnék – Fijam mit fogunk most beszélleni.
pamina
Ha légyen az igazság! egy által hágás.
mindketten
Az igazság nem mindenkor jo,
Mivel a nagynak árt; De ha mindnyárt őtet gyűlőlnék, Ugy az én életem magamnak terhemre volna. TIZEN NYOLTZADIK JELENÉS
(Egy sereg közt. Utoljára jőn ki Sarastro a Triumphusnak a szekerén, amellyet hat oroszlán huz.)
chorus
Éljen Sarastro! Éljen Sarastro! Ez az akinek magunkat őrőmmel oda adjuk! Mindennap jo kedvel légyen mint az életnek bőltse Ez a mi pogányunk a kinek mindenik áldozik. (Ezt a Chorust énekelik mig Sarastro a szekérből kilép)
pamina
(térdhajolva) Uram én vagyok bűnös! Én akartam ate hatalmad elől elszaladni. De nem én vagyok ennek oka – Az a rosz szeretseny engem szeretett s Ezért szaladtam el előled Uram.
sarastro
Kelj fel oh szerelem és légy én erántam jobb szinnel! Hát most meg tefelőled tudakoznék hiszen tudom, már is a te szivedből: Szeretsz te egy másikat igen A szeretetre ugyan nem kénszerittelek De mindazonáltal meg sem adom azta’ Szabadságot hogy másokat szeress.
pamina
Engem hiv el a gyermeki hivattal, mert az én Anyám –
sarastro
Az, az én hatalmamban áll, Te szerencsétlenul fogsz járni Ha én téged eleresztelek.
pamina
Édesen hangzik nékem az Édes Anyám neve Ő az –
sarastro
De kevély Asszony
A Férjfiu tartozik a te sziveteket igazgatni, mert ő nem volna, ugy minden Asszony a maga tulajdon utjábol kiindulna. TIZENKILENTZEDIK JELENÉS
Monostatos, Tamino, az elébbeni.
monostatos
No már te kevélység fija tsak ide! Itt van Sarastro a mi Urunk!
pamina, tamino
Ő az ő az de tsak alig hiszem! Ő az ő az hiszen nem álmodok! Szorongatván karomat ő érette Ha mindnyárt életem ki mulna is e világbol.
mindenik
Valyon mit tészen az?
monostatos
Mitsoda gorombaság ez Mennyetek el mindjárt széllyel, mert már ez igen is sok! (széllyel hajtja) (térdet hajol)A te Rabod fekszik a te lábaidnál hadj szenvedjék ez a goromba tsufolodo. Gondold még tsak millyen gorombás ez a gyermek! Ez a ravasz madár akarta Paminent ki szőktetni; De én őtet kizárni tudtam; Te esmersz engem – és az én vigyázásom –
sarastro
Meg érdemli, hogy egy Borostyánkoszorut kőssenek néki! – Ha haljátok? egyszeribe adjátok annak a betsületes embernek –
monostatos
Már a te Kegyelmed tészen engem gazdaggá
sarastro
Tsak hetvénhetet a mezitelen talpára!
monostatos
(térdepel) Oh Uram nem gondoltam ezt a jutalmat.
sarastro
Minek kőszőnőd! hiszen az a én kőtelességem ( elvezettetik)
mindnyájan
Éljen Sarastro az Istenfélő bőlts, Jutalmazza és bűnteti a kőzőnységes kerűletben (azaz mindeneknek láttára)
sarastro
Vezessétek el ezt a két idegen ifjut A mi visgálo templomunkban: Takarjátok le a fejeiket – Meg kel őnékik előszőr tisztulni (Ketten hoznak eggy zsákot és bé terittik a fejeiket ezeknek az idegeneknek)
mindnyájan
Vezessétek azokat a két idegeneket Ami visgálo templomunkba u. s. f.
(sohluschor)
(Vége) Ha a virtus és az igazság ezt a magos gradust nyugodalommal el érné, ugy a Világ egész menyország volna, és halandok volnának az Istenekhez hasonlok. Vége az utolso fel vonásnak.
MÁSODIK FELVONÁS
ELSŐ BÉ MENETEL
Az theatrum egy Pálma erdő, minden fa ezűstős, a levelei Aranybol 18 űlés Fa levelekből, mindenik űlésen áll egy Pyramides, és egy nagy fekete szarv aranyba béfoglalva, a kőzepén vagyon a leg nagyobb Pyramides, és a’ leg nagyobb fák. Sarastro sok papok mellett nagy czeremóniával jőnnek és mindeniknek van a kezébe egy Palma vessző, és trombitával kővetik ezt a sereget.
sarastro
(egy Pausa után) Ti a nagy Istennek Osiriznek és Isisnek böltseség templomába szolgái! tiszta lélekkel világositom néktek, hogy ez a mai gyűlekeztűnk az leg nagyobb – Tamino egy Királynak fija 20 esztendős ifju, a mi templomunk portájánál tétováz, és fohászkodik egész teli szivvel, egy akadály után, amellyet nagy fáradsággal szorgalmatosan végbe vinni tartozunk. – Egy kis idő mulva akarja ez a ifju az ő éjjeli kontyát le kapni és az leg világossabb szent hellyre tekinteni – hogy ezt az virtussal fel ékesittetett embert meg őrizze, és hogy barátságossan kezet fogna vele, ez legyen ma ami kiváltképpen való kőtelessegűnk.
első pap
(fel állva) Birtokában vagyon a virtus!
sarastro
A virtus!
második prister
Az veszteg halgatás is?
sarastro
A veszteg halgatás!
harmadik pap
De jol-tévő is?
sarastro
Joltévő! – Ha őtet méltonak tartjátok, ugy kövessétek az én példámat (3 szor meg fujják a tűlkőt) Meg egyezvén abba az eggyességbe ati szivetekkel, kőszőni Sarastro tinéktek az emberség nevibe – bár ha mindjárt babonáját és tsufolását mi reánk ereszti is – de a bőltsesség és az okosság széllyel űzi – és a mi oszlopunkat soha meg nem rázza. Mindazonáltal az a tsufolodás eltűnnyék, el is tűnni fog, mihelyt Tamino ami mesterségünknek nagyait fogja tudni. – Pamina, az a tsendes és ékes Leány, az Istenek ennek a szép ifjunak jegyezték, ez az oka hogy el véttem attol a kényes Annyátol. – Mig ő nagyot tévén maga felől fel és reményli hogy az ő ravaszsága és babonája által a sokaságot oda viszi, hogy a mi Templomunknak kőfalait le rontanák. De ezt ne tselekedje; hanem ez a kevély Tamino mivélűnk erősitse meg és ez a kiszabott dolog légyen őnéki bűntetés gyanánt (Háromszor fujják)
sprecher
(fel áll) Te Nagy Sarastro a te bőlts beszédeidet esmerjűnk és tsudálkozunk rajta. De fog Tamino azokkal a kemény visgálásokkal, amellyek ő reá várakoznak meg birkozni? – Enged meg hogy illy bátor vagyok, hogy néked megvilágosittom azt hogy az kételkedés! és szánom azt az ifjut. Bártsak ez’ a fájdalom ne uralkodna rajta. És hogy ennek a birkozásnak magát alája adná. – Ö Fejedelem.
sarastro
De még nagyobb nemből valo – ember!
sprecher
Bártsak az ő ifjuságában meg holt volna!
sarastro
Igy azután Ozirisé és Izisé lenne és ez Isteneknek kedveket hamarébb ki tapasztalná mint mi (Háromszor repetálják: Bé vezetik Taminot az ő uti társával a Templomnak udvarába a Sprecherhez, és ő előtte le térdepel) És te barátom! Az Istenek miáltalunk rendeltettek az igazságnak folytatására, tellyesitsd tehát bé ezt a szenti hivatalt, és tanitsd mindakettőjőket az bőltsesség által arra, mi légyen az hallando embereknek igaz kőtelességek és tanitsd őket, hogy az Isteneknek hatalmokat meg esmerjék. (Sprecher megy ki egy Pristerrel és minden Prister egy egy Pálma vesszővel sorba állanak)
Chorus
Oh Osiris és Isis ajándékozd a bőltsességnek lelkét ennek az uj párnak! a’ melly vándorlónak lépéseit igazgat, és tselekedjétek meg azt, hogy ebbe a veszedelembe elne dűljőn – Engedjétek meg azt, hogy hadd lássák meg ennek a Próbának gyűmőltseit. Ha tsak ugyan a’ sírba kell nekik menni: Ugy a virtus bátor futását jutalmaztassátok meg, vegyétek őket a’ ti lakó helyeitekbe.
(Sarastro ki mégy előre, utánna a tőbbiek) MÁSODIK BÉ MENETEL
Étzaka, dőrőg az ég messziről, és az a Theatrum el változik a templomnak rővid udvarává a hol Ruderákat és egy nehány őszvedült oszlopokat lehet látni a tővisbokor mettett. És mind a két részről állanak practicable és régi magos Egyiptomi ajtok, amellyek inkább épűletre valok mint sem ajtoknak. Taminot és Papagenot fogja a Sprecher más Pristerekkel egyűtt bévezetni, és leoldozzák rolok a butyorokat. Ki mennek a Pristerek.
tamino
Egy rettenetes étzaka! – Papageno még itt vagy nállam?
papageno
Igen is, itt vagyok!
tamino
Ugyan gondolod e most hogy hol vagyunk?
papageno
Hol? Hasetét nem volna ugy meg mondanám – de igy – (Mennydőrgés) oh jaj! –
tamino
Mi ez?
papageno
Énnékem most nem jol van dolgom!
tamino
Talán félsz amint hallom.
papageno
Nem félek egészen, tsak valami hidegség mint ha futott volna az hátamon keresztűl (Nagy tsattanás) oh jaj!
tamino
No mi az.
papageno
Amint veszem észre engem egy kis hideg borzogat.
tamino
Phi, Papageno tartoztasd magad ugy mint egy ember!
papageno
De tartoztatnám is, de Leány vagyok ( iszonyu tsattanás) Oh! Oh! Oh! ez az én utolsó szempillantásom.
HARMADIK BÉ MENETEL
Sprecher és a Prister Fáklyákkal és az elébbeniek
speecher
Ti idegen főldőn valok mit tudakozottok mi felőlünk? valyon mi kénszerit benneteket arra, hogy ami falainkba bétolakodjatok.
tamino
A barátság és a szeretet.
sprecher
Kész vagy te a te életeddel hogy meg vivj?
tamino
Igen is kész vagyok!
sprecher
Ha meg halsz is?
tamino
Igen is.
sprecher
Te Fejedelem még elég ideje vagyon a meghanyatlásnak – menny egy lépéssel amarrább – jaj már késő. –
tamino
Légyen az én meg vivásom az bőltsesség tanulása; Pamina ez a jó szivű leány légyen az én jutalmam
sprecher
Te mind visgálásnak alája akarod magadat adni
tamino
Nos Mindeniknek!
sprecher
Nyujtsd ide a kezed énnékem! – (oda nyujtyák a kezeiket) igy ni!
második prister
Minek előtte még te tovább nem beszélnél, enged hadj szoljak egynéhány szokat ennek az idegennek – – talán te is akarsz a bőltsességgel (Weisheitliebe) viaskodni
papageno
Viaskodni nem szokásom – és ebbe a kőrnyűl állásba nem is kivánok semmi bőltsességet. Én természettel ember vagyok, aki az álomba, ételben, és italban győnyőrkődik – bártsak igy tehetném szerit hogy ezt a szép menyetskét megfoghatnám. –
második prister
Te attol meg nem tartoztathatnád magad ha tsak magunk hatalmunk alá nem adnád magad
papageno
Mibe áll ez a hatalom? –
második prister
Abba áll hogy ami tőrvényűnk alá kellene szabnod magad hogy a halált sem utáld tsak.
papageno
Én soha meg nem házasodom!
második prister
Te mindjárt megházasodol bizony. – Bártsak Sarastro ollyat keress fel amelly személy szinre és viseletre hozzád hasonlo lészen? –
papageno
Minndjárt énnekem! De ifju-é?
második prister
Ifju bizony és szép.
papageno
Hogy hivják?
mÁsodik prister
Papagenának.
papageno
Hogy? – Pa –?
második prister
Papagena?
papageno
Papagena? – Eztet tsak tsupán irigységből szeretném látni.
második prister
Megláthatod őtet, de –
papageno
De ha majd meg látni fogom azután majd meghalok?
második prister
(Macht eine zweydeutige Pantomime)
papageno
Jaj ha igy van? – én nőtelen maradok.
második prister
Megláthatod biz azt de addig az eltőlt időig hozzá egy szot se szolj. De valyon megállja ezt a te lelked és a te nyelved hogy ő hozzá egy szot sem szolná?
papageno
Hogyne meg állya biz az!
második prister
Add ide a kezed! No nézd meg!
sprecher
Printz uram Kedre tartozik ám az amit most mondottam, hogy hozzá né szoljon Kend; kűlőmben mind aketten oda lésznek Kentek. – Megfogod Paminát látni; ez még tsak az eleje ami nagy hatalmunknak. – Duetto
Örizzétek magatokat az asszonyok tsalárdságátol:
Ez a kőtésnek első tiszte! Sok bőlts ember meghagyta magát tsalatni, Hibázott és nem vette észre magát. Magát utoljára el hagyattatva látta ő. Az ő hűségét tsúfolással jutalmazták meg. IV. SCÉNA
Tamino, Papageno
papageno
Hej, Gyertyákat ide! Gyertyákat ide! De már az ugyan tsak tsodálatos, hogy a’ mikoron az Urak az embert el hagyják, azonban ki nyilt Szemeivel semmit nem láthat.
tamino
Viseld azt békével és gondold meg hogy ez az Istennek akaratja.
V. SCENA
Három Dámák, Tamino Papageno (egy nagy mélységből) három dámák Quintetto
Hogy hogy hogy jőttők ehhez a rémittő helyhez. Soha soha soha se jőttők tik el innen szerentsésenn. Tamino Tenéked meg esküdt a halál És Te Papageno oda vagy.
papageno
Nem, Nem, Nem! De ugyan már ez sok volna
tamino
Hallgass Papageno! talán már meg akarod a te fogadás tételedet szegni, hogy te soha ezekkel az asszonyokkal beszédbe nem állassz.
papageno
Hát nem hajjátok hogy mind a’ ketten oda vagyunk
tamino
Most mondom, hogy halgass! Halgass!
papageno
Már én mindég és mindég halgassak.
három dámák
Nem messze vagyon tőletek a Királyné, ki is titkon méne be’ a templomba.
papageno
Hogy? Mit. A templomba vagyon!
tamino
Mondom hogy halgass! és légy tsendességben! Tehát mindég oly vakmerő lészel, Hogy a te esküvésedröl el felejtkezel.
három dámák
Haljad Tamino? oda vagy, és emlékezzél meg a Királynéról! Igaz, hogy sokat sugdos az ember a maga fülébe ennek a Papnak hamis Szivéről.
tamino
(magában) Egy bőlts és nagy lelkü ember nem sokat gondol azzal, a mit az el vettetett kőzség szoll.
három dámák
Azt szokták mondani, hogy a ki a maga erőssen el tett Szándékának meg esküszik, az egész testestől meg van átkozva
papageno
Ezt ugyan az ördög se halgatná meg! Taminonak mondja. Igaz é ez?
tamino
Ez ugyan egy ollyan fetsegés, mely a Vény Asszonyoktol mondatik, a Hipocritáktol pedig származik.
papageno
De még a Királyné is ezt mondja.
tamino
Ő egy Asszony azért is Asszonyi gondolkozásai vagynak. De halgass, és elég legyen az a’ mit mondottam, okossan tselekedj a’ te kötelességed szerént.
három dámák
(Taminonak) Miért bánsz te vélűnk oly kegyetlenűl?
tamino
(integett, mintha nem szolhatna)
három dámák
Hát meg Papageno is halgat – ugyan szolj már!
papageno
Igen szeretnék – akarok –
tamino
Halgass.
papageno
(titkon) Tudjátok, hogy nem merek. –
tamino
Halgass. én tudom
tamino, papageno
Hogy { } nem { } a fetsegést te tudod nékem elhagyni. Ez bizonyára nagy szégyen { } néked Mi őket eresztjük el
mind az öten
{ } Szégyennel { } Ők minket eresztek el Itt bátran senki se szolhat! De ez ugyan nagy lelkü ember mert amint gondol ugy beszél. (A Dámák el akarnak menni, a Szentetlettek kiáltnak belőlről)
priester
Meg van fertéztetve a Szent küszöb, le tehát az asszonyokkal a Pokolba. (Hallatik egy Accord minden féle Instrumentomokkal. Menydőrgés, villámás és ménykő hullás! ugyan akkor két erős menydőrgés. A Dámák le rogynak a Pokolba)
három dámák
O, jaj! O, jaj! O jaj!
papageno
(Le esik a földre ijedtében, énekel mikor a musikaszó halgat) O, jaj! O jaj! O jaj! (akkor megint el kezdődik a három izben az Accord).
SCENA VI.
Tamino. Papageno. Sprecher Második Prister (fáklyákkal)
sprecher
Szép fju légy jó egésségben! a te jo allando és emberi viselesed, győzőtt Tenéked ugyan még némely veszedelmes utakon kell bujdosnod, a mellyet te az Istenek segittsége által szerentséssen el végezed. – Mi azért is ami budosásunkat tiszta szivvel akarjuk el kezdeni. (nyakába akasztja a tarisznyát) No most jöjj (el mégyen)
második prister
Mit látok? Kelj fel barátom! mint vagy?
papageno
Itt fekszem egy el ájulásban!
második pap
Kelj fel! Szedd öszve magad, és légy ember!
papageno
(fel kél) Ugyan mondják meg nekem az Urak hogy mi az oka azoknak az én sok szenvedéseimnek. – Ha ugyan nékem az Istenek Papagenát rendelték, miért jutok tehát annak el nyerésére oly véres verejtékkel.
második prister
Erre a’ kivanatos kérdésre feleljen meg néked, ate elméd. Jöjj! az én kőtelességem kivánja, hogy tégedett tovább is vezesselek. (nyakába adja a tarisznyát)
papageno
Oly örökké tarto budosás mellett hamar véget vetne a Szeretet az emberbe.
VII. SCENA
A Theatrum egy kies kerté változik, Élő fákká, a melyek patko formára vagynak űltetve. A közepinn vagyon egy árnyékos hely, Rosák és virágoktol fedezve, amelyben Pamina aluszik. A hold mutatja világát az ő képére. Elől vagyon egy fűves kanapé, Monostatos el jőn és le űl egy Pause utánn.
monostatos
Há, im itt találom én meg azt az szép oktalant! – Még ily semmire kellő plantáért akarták az én lábaim talpjait patkolni? – Azért is tsupánn tsak e’ mái napnak kőszőnhetem, liogy egésséges testel a főld szinére léptem. – – Hm. – Mi volt pedig főképpen az én vétkem? – hogy egy virágra léptem nem vigyázván, a’ mely idegen főldre volt űltetve? – De ki volna az, aki ily dologhóz, hideg és érzéketlen Szivvel viseltetne? ha mindjárt a leg gyengébb Polus alol bujdosott volna ide. – Minden tsillagnál! – Sőt ez a leány engem utoljára az eszemtől is meg foszt. – A’ Tűz, a mely én bennem ég meg emészt (vissza néz). Ha én tudnám – hogy tsupán magam minden más vigyázása nélkül volnék – még egyszer végire mennék a dolognak. (Szelet hajt magára kezeivel) Ez ugyan egy átkozott és bolond dolog mire vezet a Szeretet! Úgy gondolnám hogy egy tsokotska elég volna annak ki mentésére. Aria
(Oly tsendessen énekelnek és játtzanak mint ha a musika szó távol volna)Minden érzi a Szeretetnek örömétt
Kolumbál, enyeleg, nyájaskodik, tsokolódik. Hát Én a Szeretetett kerűljem é? Mivel a’ fekete utálatos. Hát nem adatott-é nékem Sziv? Én is tettszek a leányoknak? Mindég feleség nélkűl élni, Bizonnyára Pokolbéli tűz volna. Azért is mint hogy én élek akarok, Kolumbálni, tsokolgatni érzékeny lenni. Jo, és édes Hold – meg engedj Mert egy Fehér szeret engem! – Fehér szép! – meg kell tsokolnom: Hold! rejtsd el magadat hozzá képest. Ha peddig nem akarnád őtet látni, O hát tedd bé szemeidet. (Tsendessen hozzája lappang.) VIII. SCENA
A Királyné menydörgés alatt jőn be a kőzépső Pokolbol, és ugy hogy egyenessen Pamina elébe jőn.
királyné
Vissza!
pamina
(felébred) Istenek
monostatos
O jaj! – ez az – ha nem hibázok az Éjtzakának Isten Asszonya (meg állapodik)
pamina
Anyám! Anyám! édes Anyám! – (nyakába borul)
monostatos
Anyám? O, ezt meg kell távolról lesni (el ment)
királyné
Ezt az erődnek tulajdonitsd, a mely által engem tőled elszakasztottanak, azért, hogy te engemet Anyádnak nevezel. – Hol az az ifju, a kit te hozzád kűldőttem?
pamina
Ah, édes Anyám, az mind a’ világtol mind az emberektől őrőkre el vonattatott. – A Szenteltettekhez áldozta magát.
királyné
A Szenteltetteknek. – O Szerentsétlen Leányom, igy tehát őrőkre el Szakasztattál tőlem. –
pamina
El Szakasztattam? O édes Anyám menjünk! a te őrizeted alatt minden veszedelmeknek menni kész lészek.
királyné
Őrizetem alatt? Édes gyermekem, a te Anyád téged többé meg nem őrizhet. – Mert a te Atyád halálával minden tehettségem el ment a koporsoba.
pamina
Atyám –
királyné
Az Áldoztattaknak szabad akaratomból adtam által a hét Planétákat; ezt a nagy főldet Sarastro a vállán hordozta. – Midőn én erről ő véle beszélettem volna, azt felelé erre rántzos homlokkall: Feleségem az én utolso orám jelen vagyon – minden kintseim, melyeket tulajdon birtam a tieid lésznek, és a’ te leanyodé. – Ez az mindent meg emésztő főld, akkor estem beszédjében, – a Szenteltettéknek áldoztatott, ezt felelé: Sarastro őtet oly modra fogja igazgatni, mint én eddig az ideig. – Ezutánn egy Szot sem; ne kérkedjél oly dolgokrol, mellyek az asszonyi elméknek meg foghatatlanok. – A te kőtelességed az, hogy mind magadat, mind pediglen leányodat engedd által más okos embernek igazgatására.
pamina
Édes Anyám, ha mind ezek igy fognak véghez menni, igy hát az ifju is oda vagyon.
királyné
Elveszett, ha tsak te őtet addig mig a’ nap a főldet festené, arra nem vonod, hogy a főldnek Leg also boltozatján véled egyűtt fusson. – A’ leg első fénnye a napnak választja meg, ha valyon te néked é vagy a Szenteltetteknek adatott.
pamina
Édes Anyám, szerethetném é azt az ifjut mint meg Szenteltetettett éppen ugy, mint most Szeretem? – Maga az én Atyám is nagy barátságba élt ezekkel az emberekkel; mindég oly nagy Sziv buzdulással beszéllet ő rollok, ditsérvén az ő joságokat – elméjeket – és joságos tselekedeteket. – Sarastro ezeknél nem birt jobb erkőltsőkkel.
királyné
Mit hallok! Leányom ugyan védelmeznéd ezeket az gyalázatos tselekedeteit az oktalan népeknek? – Oly embert Szeretni, a ki az én halálos ellenségemmel egy szövettségben vagyon, s’ a ki minden szempillantásba tsak az én veszedelmemet keresi? – Látod é itt ezt az atzélt? – Ez Sarastroért vagyon meg élesitve. – Te őted meg fogod őlni, és annak a nagy hatalmu főldnek által adni.
pamina
Ugyan kedves Anyám.
kikályné
Egy szot sem. Aria
A Pokolnak dűhőssége forr azén Szivembe, Halál és kétségbe esés lángol én kőrűlőttem. Ha Nem érez a Sarastro halálos fájdalmakat te általad, Úgy többó nem vagy az én lányom, megvetetett légy őrőkre és el hagyattatott. Szakadjanak széllyel minden kőtései a’ természetnek, Ha Sarastro, te általad nem fog elsárgúlni. Hajjátok dűhősségek, – Istenek – Haljátok egy Anya’ esküvését.
IX. SCENA
Pamina (kardot tart kezében)
pamina
Gyilkosságot kell véghez vinnem – Istenek! ezt nem tselekedhetem. – Ezt én nem tselekedhetem. (Gondolkozik.)
X. SCENA
Pamina (jőn sebessen, titkon, és nagy őrőmmel)
monostatos
Sarastronak a főldje is most nagy mivelésben vagyon: – és ennek a’ meg tartásáért, az a Szép leány őtet meg fogja ölni? – Ez so az én étkembe.
pamina
De ő nem eskűdt meg az Istenek előtt, hogy engemet el fog hagyni, ha én azt az kardot Sarastro felé fordíttom? – Istenek! – Mit tselekdjek?
monostatos
Hogy te az én vigyázásom alatt légy (elveszi tőle a kardot)
pamina
(Meg ijed és kiált) Jaj!
monostatos
Miért reszketsz? talán az én fekete Szinem előtt, vagy a ki gondolt gyilkosság előtt?
pamina
(félve) Tehát te is tudod? –
monostatos
Mindent. – Sőt még azt is tudom, hogy mind a’ te életed, mind az anyádé az én hatalmamba vagyon. – Éppen tsak egyet Szollok Sarastrohoz, a’ mikoron a te anyád abban a’ boltban, és ugyan abban a’ vizben fog belé halni – a mely a’ meg szenteltetteket tisztitja, a mint szokták mondani – És ebből a boltbol nem jőn tőbbé ki életbe, ha akarom, – vagyon még tenéked, egy utad a’ mely által mind magadat, mind pedig a’ te Anyádat ki Szabadit hadd.
pamina
Ugyan é volna?
monostatos
Hogy engemet szeress.
pamina
(Reszketve mondja magába) Istenek!
monostatos
(Örömmel) Ezt az ifju Elő fátskát hajtja a Szél én felém. – No most leányka ugy é vagy nem!
pamina
Nem!
monostatos
(nagy haraggal) Nem? De miért nem? talán azért, hogy egy fekete és ijesztő képet viselek? – Nem? – Meg halj hát! (kezét megfogja)
pamina
Monostatos, nézd már én téged térdre esvén kérlek – És engedj meg éltemnek!
monostatos
Szeretet-é vagy halál! – Szolj, mert a te életed tsak egy Punctumon áll.
pamina
Már én az én Szivemet egésszen annak az ifjunak áldoztam.
monostatos
Mi gondom nékem ate áldozásodra. – Hanem Szolj! –
pamina
(bátran) Nem!
XI. SCENA
Monostatos. Sarastro.
monostatos
Menj el hát! (Sarastro feltartja őtet) Uram az én Szándékom nem bűnös; már a te halálod el van végezve, azért is ki akarom rajtad adni bosszu állásomat.
sarastro
Ezt én jol tudom. – Tudom, hogy a’te lelked tsak oly fekete mint ate képed. – Azért is ezt az motskos szándékodat kegyetlenűl meg bűntetném, ha egy gonosz asszony, a melynek ugyan jo leánya vagyon, a kardot nem köszőrűlte volna meg. – Ezt te tulajdonitsd é gonosz aszszony tselekedetének, hogy magadat tőlem bűntetetlen el vonod. – Menj. –
monostatos
(az elmenésbe) Most fel keresem az annyát, mert a’ leánnyal meg nem elégszem. (el megy)
XII. SCENA
Pamina. Sarastro.
pamina
Uram az én Anyámat meg ne bűntesd, a fájdalom nagy lészen az én itt nem lételemnek.
sarastro
Joltudok mindent. – Tudom, hogy még a főld alatt valo részeibe a templomnak is bujdosik, hogy rajtam és a’ világon bosszut áljon; mindazonáltal meg fogod tapasztalni, mint állok bosszut a’ te Anyádonn. – Adjanak tsak az egek annak a’ szép ifjunak bátor és allando Szivet, az ő józan feltételében, akkor estek ti mind a kettenn a’ szerentsétlenségbe és ugy menjen vissza az Anyád háza felé. Aria
Illyen Szent helybe, nem tudják a’ bosszu állást, És ha valaki vétkezett, a Szeretet el vezeti őtet az ő kötelességére. Akkoron bujdosik az ő baratjanak kezébe, nagy őrőmmel és egy jobb országba. Illy Szent falak kőzött, a hol az ember fele barátját szereti, nem lappanghat rágalmazo, Sőt még az ellenségének is meg enged, Ha ugyan ily tanitások nem őrvendezhetik meg az embert, az nem érdemli, hogy az emberek közzé Számláltassék. (mind ketten el mennek)
XIII. SCENA
A Theatrum el változik egy oly bé fedezett sétálo helyhez, a’ melyen el férhet az Eke, az az Eke pedig kőrűl van véve Rosakkal, és virágokkal a hol ugyan akkor egy ajto nyilik ki. Taminot es Papagenot két Papok vezetik bé minden tarisznya nélkűl. Legelől vagynak két fűves kanapék.
sprecher
Éppen itt hagytátok el egymást. – Mihelyt a harsogo trombita szoll, akkor menjetek oda. – Princ, éljetek jo egésséggel! Már látjuk egymást, minek előtte a rendelt helyen volnátok. – – Még egyszer, el ne felejtkezzetek erre a’ szóra: Halgatni. – (el mégy)
második prister
Papageno, aki ezen a’ helyen meg tőri az ő halgatását, azt az Istenek meg bűntetik, ménkő és villámás által. Élj jo egésséggel! (el megy)
XIV. SCENA
Tamino. Papageno. Tamino (le ül a fűves Kanapéra)
papageno
(Egy Pause utánn) Tamino!
tamino
(intvén) Szt!
papageno
E nagy vigasságos élet! – Bár tsak inkább volnék az én Szalmaházamban, vagy az erdőbe, mégis tsak hallanék némelykor madár éneklést!
tamino
(intvén) Szt!
papageno
(énekel) Lalala! – la la la! – ugyan még tsak egy tsepp vizet sem lehet találni ezeknél az embereknél annál inkább még mást is. –
XV. SCENA
Egy őreg és utálatos Asszony jönki és egy Poharat tart akezébe, mely vizel tele van.
papageno
(jolmeg nézi) Én érettem valo az?
asszony
Igen is édes Angyalom!
papageno
(ismét meg nézi) Nints több se kevesebb viznél. – Mond meg nékem te szép esmeretlen! valyon igy szolgáltatnak é meg minden idegen vendégek?
asszony
Igen is édes Angyalom!
papageno
Ugy, ugy! – Illyen modra, nem nagy rakással jönnek ide vendégek. –
asszony
Igen kevés.
papageno
Gondolhatom magamba – Jőjj, őreg, és űlj le mellém, átkozott hosszú nékem az idő. – Mond meg nékem hány Esztendős vagy
asszony
Hány Esztendős?
papageno
Igen is!
asszony
18 Esztendős és 2 Minuta!
papageno
18 Esztendős és 2 Minuta?
asszony
Igen is!
papageno
Ha, ha ha! Ej te ifju Angyal! Hát te is tartassz Szeretőt?
asszony
Igen is.
papageno
Az is oly ifju mint te?
asszony
Nem igen, hanem 10 Esztendővel őregebb. –
papageno
10 Esztendővel öregebb nálad? – Ez ugyan Szeretet! – Hogy hivják a’ Szeretődet?
asszony
Papageno!
papageno
(meg ijed, Pause) Papageno? – Hol vagyon az az Papageno?
asszony
Im itt ül az én Szeretőm.
papageno
Én volnék a’ te Szeretőd?
asszony
Igen is Angyalom!
papageno
(Vizet veszen a’ kezébe és le őnti) Mond meg nékem, ki a’ te neved?
asszony
Az én nevem – (nagy menkő hullás, az őreg el ájul)
papageno
O jaj!
tamino
(fel kél és fenyegeti az ujjával)
papageno
Már többet nem Szollok!
TIZENHATODIK JELENÉS
Három Gyermekek mennek egy, rósával bé fedett repűlő hajóba (Flugwerk). A kőzepibe áll egy szép meg teritett asztal. Egyiknél flota a’ másiknál szekrény (capsula) van a’ mellybe tsengettyük. Az Elébbiek Terzetto (cantus ternarius)
Másodszor kivánjuk legyetek egésségbe ti Sarastro Országabeli Emberek! Ő kűldi néktek, a’ mit ti tőletek elvettek, a’ flotát és a’ tsengettyűket. Ha az ő asztalát meg nem vetitek: vigan ehettek ihattok arról! Ha mi harmadszor meglátjuk egymást, jelen lesz az őrőm a’ ti jó szivűségteknek jutalma! Tamino szive! Kőzel a’ fel tett tzél, te Papageno, halgatva halgass. (A Terzett alatt (mig az éneklés tartott) kőzépre teszik az asztalt, és reá szállanak.)
TIZENHETEDIK JELENÉS
Tamino, Papageno
papageno
Tamino, mi nem eszünk? –
tamino
(a’ flótáját fúvja)
papageno
Te tsak fudd tovább a’ flotádat, én fúvom a magam falatját – Sarastro Vr jó ételt hoz – Igy, igen már én majd halgatok, ha mindég illy jó izűeket haraphatok (iszik) Mindjárt meg látom ha ollyan jól forgatja é a’ Csaplár is magát, – Ha! – E’ felséges bor! – (a Flota el halgat)
TIZENNYOLTZADIK JELENÉS
Pamina, az Elébbiek
pamina
(vigan) Te itt? – Jó Istenek! Hála néktek, hogy engem ezen az uton vezettek – én hallottam a’ te sípodat – és ugy szaladtam a’ hang a’ hová vezetett mint a’ sebes nyíl. – De te szomorú vagy? – egy fél szót se szólsz a’ te Pamináddal?
tamino
(sohajt) Ah! (int, hogy menjen odébb)
pamina
Mie? Nékem kell téged kerűlni? Te már többé nem szeretz engem’?
tamino
(sohajt) Ah! (int ismét hogy félre!)
pamina
Nékem el kell menni ha nem tudom is miért? – Tamino, szerető Ifju! meg – sértettelek én téged? – O ne sértsd jobban szivemet – Te nálad keresek én enyhűlést – segitséget – és te betegitheted jobban az én szerető szivemet? Többé engem’ nem szeretz?
tamino
(sohajt)
pamina
Papageno mondmeg nékem, mond, mi baja barátomnak?
papageno
(egy falat a’ szájába, mind a’ két kezével az étket tartya, int, hogy odébb kell menni)
pamina
Mi? te is? – Világositsd ki egy kevéssé az okát a’ te halgatásodnak –
papageno
St! (jelt ád hogy félre menyen)
pamina
O ez nagyobb a’ betegségnél – irtoztatóbb a’ halálnál! (Pause) Leg kedvesebb egyetlen egy Tamino! – Ária
Ah érzem, el tűnt – őrőkre innét a’ szeretet bóldogsága! Soha sem jőnek tőbbé vissza szivem’ őrőm orái. Lásd Tamino, ezek a’ kőnny tseppek hullanak, leg kedvesebb Tamino, tsak te feléd. Te nem érzed a’ szeretetnek kivánságát, ugy tsendesség a’ halálba lesz. (el)
TIZENKILENTZEDIK JELENÉS
Tamino, Papageno
papageno
(praeceps) Nem igaz Tamino, én halgathatok is, ha kell. – Igen is, fel tevém hogy én derék Ember vagyok – (iszik) Szakáts Vr és Kortsmáros Vr éllyenek. – (Dreymaliger Posaunenton).
tamino
(int Papagenonak hogy ő menyen)
papageno
Menyj tsak te elöl, majd megyek én utánnad
tamino
(erővel taszitja elébb)
papageno
Az erőssebb itt marad!
tamino
(fenyegeti őtet, jobb kéz felől el megy, de jőn bal kéz felől)
papageno
Nekem most minden békét hagyjon jó allapotomba. – Mikor leg jobb appetitusom van, akkor kell menni – annak meg nem lehet tsalodni. – Én most tovább nem megyek, ha Sarastro Vr az ő hat Oroszlányát reád botsátja is. (az Oroszlánok jőnek ki, ő meg ijed) O jo Istenek kőnyőrűletessége! – Tamino, szabaditts engem! az Oroszlánok vatsorát készitnek belőlem – (Tamino fujja a’ flotáját, hirtelen hátra megy; az Oroszlanok bé mennek)
tamino
(int néki)
papageno
Megyek már! Mondj engem egy Selmának, ha én mindenbe nem kővetlek teged (Dreymaliger Posaunenton) A’ mireank jőn – Mi megyünk már – De halgasd meg egyszer, Tamino, mi következik mi reánk még ezután?tamino (az ég felé mutat)
papageno
Az Isteneket kérdezzem?
tamino
(mutat az ég felé)
papageno
Igen is, ők tőbbet mondhatnak meg minékűnk, mint sem mi tudunk (Dreymaliger Posaunenton)
tamino
(erővel odébb ragadja)
papageno
Tsak ne siess ugy, még elég jokor megyűnk, hogy magunkat meg engedjük sülni.
HUSZADIK JELENÉS
A’ Theátrum el változik Pyramisokból álló cryptává. Orator, és egynehany Papok. Két pap visz a’ vállán egy megvilágositott Pyramist; minden papnál van egy világos pyramis, a’ melly nagy mint egy lámpa.
Chor
O Isis és Osiris, mitsoda gyönyörüség! A setét éjtzakát rettentve kergeti a’ Napnak fényessége. Most érez a’ nemes lelkű Ifjuság új életet; majd a szolgálatunkra adja egészen magát. Az ő lelke bátor, az ő szive tiszta, most ő méltó, hogy neki dolgozzunk.
HUSZONEGYEDIK JELENÉS
Tamino (a’ ki bé vitetik) az elébbiek
sarastro
Hertzeg a’ te életed eddig tsak férfiui, (azaz magános) és el hagyattatott vólt; most két veszedelmes uton boronghatz. – A’ te szived most is olly melegen vér Pamináért – és kivánsz egyszersmind mint egy okos Fejedelem vralkodni, ugy kőzel kővethetnek tégedet az Istenek – A te kezed – Hozzák Paminát! (Nagy tsendesség van minden Papok kőzt, Paminát éppen azzal a’ ’satskóval, a’ mellybe a’ szentség vólt, bé vezetik, Sarastro a’ ’satskó kőtőlékjeit meg oldja.)
pamina
Hol vagyok én – Melly félelmes tsendesség! Mondjatok, hol van az én Ifjam? (Szeretőm) –
sarastro
Ő vár tégedet, hogy neked egy utolsó valét mondjon
pamina
Vtolsó valét! O hol van ő? – vigy engem ő hozzá! –
sarastro
Itt!
pamina
Tamino!
tamino
Odébb! Terzett Sarastro, Pamina, Tamino
pamina
Kedvesem! Már én egészen elzáratom a’ te látásodtól?
sarastro
Ti ismét vigann meg látjátok egymást! –
pamina
Azt várni halálos veszedelem! – őtet sarastro és tamino Az Istenek még { } oltalmazhatnak! – engem
pamina
Te nem kerűlőd el a’ halált; nékem azt sugja az Bosszúállás! sarastro és tamino Ám az Isten akaratja légyen meg Az ő őneki intései { } tőrvények! én nekem
pamina
O szeretnél te úgy a’ mint én téged szeretlek, nem lennél ugy oly békességbe. érez
sarastro és tamino
Higy’ nékem, { } hasonlo indulatokat én érzek (instinctusokat) lesz őrőkké a’ te biztosod! leszek
sarastro
Az ora űt, most el kell nektek válni.
tamino
most ismét odébb!
tamino, pamina
Melly keservesek az Elválás kínai. Pamina, nekem bizonyossan el kell mennem. Taminónak bizonyosann el kell menni!
tamino
Most kell nekem odébb!
pamina
Téhát kell neked odébb!
tamino
Pamina, vale!
pamina
Tamino vale!
sarastro
Most siess tovább! téged’ hiv a’ magad szava.
sarastro és tamino
Az ora üt, mi meglátjuk egymást ismét!
pamina
Ah, arany tsendesség, forduly vissza! (el mennek egymástól)
HUSZONKETTŐDIK JELENÉS
Papageno
papageno
(kivülről) Tamino! Tamino! engem te egészen el akarsz hagyni? (vigyáz hol menyen bé) Ha én tsak kevéssé tudnám, hogy hol vagyok – Tamino! – Tamino! – Mig élek tőbbé nem maradok el te tőled – – tsak most egyszer ne haggy engem szegény-veszedelmes-uton járót! (megy az ajtóra a’ mellyen Tamino el ment) Egy szó kiáltja: Vissza! (azután egy Menydőrgés; a tűz az ajton ki űt; erős Accord (:consensus tonorum a’ Musikába)
papageno
Kőnyőrülő Isten! – Hova forditsam innen magam Bár tsak azt tudhatnám hól menyek bé (megy az ajtora a’ mellyen bé megy) A’ Szo. Vissza! (Menydörgés tűz, Accord, mint fellyebb)
papageno
Most én se hátra se előre nem mehetek (sir) végtére tán meg kell ehel halnom. – Igy kell! – miért indultam el – vele.
HUSZONHARMADIK JELENÉS
Az Orator (Sprecher) (Pyramissaival) az Elébbiek.
orator
Mensch! te meg eredemlenéd, hogy mindég a főldnek setét hasadékjaiba bujkájj; – de a’ jo Istenek el engedték a’ te büntetésedet. – De még azért soha sem érzed te a’ Szentségnek égi gyonyörűségeit.
papageno
No jó, vannak tőbb emberek is én hozzám hasonlok. – Most egy űveg bor leg nagyob győnyőrüségem lenne nékem.
orator
Azon kivul nints neked semmi kivánságod a’ világba?
papageno
Mindeddíg nints.
orator
Majd szolgálnak azzal neked! (el) Azomba jőn a főldből egy nagy pohár veres borral teli
papagesto
Evoë! már ő itt van: (iszik) Vri! – Mennyei! – Isteni! Ha! én ugy őrűlök most, hogy a’ napig szálnék, ha szárnyaim volnának. Ha! – tsudálatosan vér a szivem – akarnék – kivánnék – de vajon mit? Aria (Tactust ver)
Egy leánykát vagy menyetskét
Kiván Papageno magának, O egy oly szelid galambotska Bizony nekem Boldogság volna. – Akkor esne jó izűn az ivás és evés Akkor merném magamat a fejedelemhez mérni. Az életemnek őrűlnék mint egy bőlts És mintegy az Elisiumba lenni Egy Leankát vagy egy Asszonykát Szeretne Papageno magának Oh egy oly szelid galambotska Bizony nekem volna jó. Ach, hát már én nem tudok oly sok közül A rátarti Leányoknak tetzeni. Segitsen legalább egy rajtam szükségből. Máskép agyon tsiklándom magam Egy Leanykát vagy egy Asszonykát Kiván Papageno magának O egy oly szelid galambotska Bizom én hozzam illene. Egy szerelem se fog nekem szolgálni Ugy a lángok praedája leszek De ha tsokol engem egy Asszony szája Ugy ismét egésséges vagyok. HUSZONNEGYEDIK JELENÉS
Az öreg tántzolva es a páltzáján magát lőtykőlve. Az elébbeniek.
veib
Itt vagyok már angyalom
papageno
Te én rajtam kőnyőrűltél.
veib
Igen is Angyalom!
papageno
Ez egy szerentse!
veib
És ha te nekem azt igéred hogy én hozzám mind halálig hűséges leszel, akkor meg látod hogy mely igen fog téged szeretni a te feleséged.
papageno
Oh te gyenge bolondotska
veib
Oh mint kivánlak téged meg őlelni teneked hizelkedni tégedet szivemhezz szoritani
papageno
Én is a szivemhe szoritanálak.
veib
Jőszte ’s nyujtsd nékem a kőtés szerént a te kezedet
papageno
No tsak ne olly hirtelen kedves Angyalom, egy olly kötés meg gondolást kiván
veib
Papageno azt tanátsolom tenéked hogy ne késedelmezzél. – a te kezed vagy te magad itt örökre be zárottatol
papageno
Be zárottatva.
veib
Viz és kenyér fog a te mindennapi eledelet lenni. – Barátok és baratnék nélkül kell teneked lenni és a világtol örökre butsut kell teneked venni
papageno
Vizet inni? Világtol el butsuzni? Nem! inkább akarok egy vén aszszonyt el venni mint senkit, ’imhol itt a kezem azzal a bizodalommal hogy én tehozzád örökké hüséges lészek (magának) mindaddik mig szebbet nem találok.
veib
Arra esküszöl te!
papageno
Igen is arra esküszöm
veib
(Elváltoztatja magat egy ifju aszszonyá a ki éppen ugy van fel ruházva mint Papageno)
papageno
Pa – Pa – Papagena – (meg akarja amazt ölelni)
HUSZONÖTÖDIK JELENÉS
Sprecher (Szabadon kezénél fogva vezeti) Az ellébbeniek.
sprecher
Fére te veled ifju menyetske még ő te reád nem érdemes (bevonja és Papageno utannok akar menni) Vissza – mondom, vagy reszkess.
papageno
Minek előtte magamat vissza vonom a föld nyeljen el engemet. (el sülyed) Oh Istenek!
HUSZONHATODIK JELENÉS
A Theatrum egy kis rövid kertté változik a három gyermekek szaladgálnak oszve viszsza. Finale
Mindjárt kevélykedik a reggelt jelentő Nap az aranyos uton. A setétség a maga lako hejébe fogg süjjedni. Majd gyözödelmeskedik a bölts férjfiu. Oh kedves tsendesség szálly ide alá És fordully viszsza az emberek Szivibe Akkor a föld majd eget ér. És a hallandok az Istenekhez hasonlok
elsö gyermek
Nézzétek még is a kétség kinozza Paminent.
második és 3dik gyermek
Hol vagyon ő?
1ső gyermek
Az eszétöl el távozott.
2dik 3dik gyekmek
Ő meg vetve kinozza a szeretet kinjait
És készit bennünket a szegény szomoruság Igazán az ö szerentséje engemet kerget. Oh volna tsak itt az ö gyermeke. Im jön hadjatok minket félre menni. Hogy mind a’ mit tsinál meg láthassuk. (Félre mennek) HUSZONHETEDIK JELENÉS
pamina
(Fél eszün jön egy Spádét tartván kezébe) az ellébbeniek.
pamina
(Az Spádéhoz) Hát te vagy az én völegényem? Te általad végezem én az én haragomat.
a 3 gyermekek
Oh mely borzaszto szokat szollott Szegény közel van a fél eszüséghez
pamina
Várakozás, én hitvesem én tied vagyok Rövid idön öszve fogunk kelni
3 gyermekek
(félre) Fél eszüség dühösködik az agy velejébe Maga gyilkossága ül az homlokán (Paminahoz) Jo leány tekints reánk.
pamina
Halni akarok mert a férfi A kit soha nem gyülölhetek Az ő hitvesét el tudja hagyni (a Spadera mutat)Ezt adta nékem az én anyám
3 gyermekek
Az Isten te rajtad fogja a magagyilkosságot te rajtad meg büntetni.
pamina
Inkább ez által a vas által meg halni, Mint az Szeretet mérge altal el romlani. Anyám te általad szenvedek És a te átkod meg fogott engemet.
3 gyermekek
Leájika akarsz é mivelünk jönni
pamina
Az nyomoruság mértéke meg telt Hamis gyermek élly egésségbe Lásd Pamina te általad hal meg Ez a vas öllyön meg engemet. (Fel emelte a kezét)
a’ három gyermekek
(tartyák neki a’ karjokat, vagy őleket)Óh szerentsétlen! megálly, Ha ezt a’ te Ifjad (Szeretőd) látná, Bosszuságábann szomorusagába elveszne. – Mert ő egyedűl tsak téged szeret.
pamina
(meg kőnnyebbedik) Mitsoda? Érzette ő a’ mi egymás eránt való szeretetünket, Még is el rejtette tőlem hajlandóságit; Elforditotta tőlem ábrázattyát. Miért nem beszélt ő én vélem?
a’ három gyermekek
Ezt el kell minékűnk halgatnunk! De még is meg mutattyuk őtet néked És te álmélkodással fogod szemlélni Hogy ő a’ szivét neked szentelte. És hogy érted a’ halálra is kész menni.
pamina és a három gyekmekek
Vezessetek el engem’ szeretném őtet látni. Jöszte, mennyűnk el hozzá.
mind a négyenn
Az ollyan két sziveket a’ mellyek szeretettel égnek
Egy emberi tsábitás sem szakaszthattya el egy mástól. Hijába való itt az Ellenségeknek is munkájok. Az Istenek magok is oltalmazzák ezeket. HUSZONNYOLTZADIK JELENÉS
A’ játéknéző hely, két nagy hegyekké válik; az edjikben van egy viznek magosról való lerohanása (cataracta) a’ mellyben nagy zugás és zuhogás hallatik; a’ másik hely tűzet okád; mindenik hegyenn van edj rostéjozat, a’ mellyenn mind a’ tűzet, mind a’ vizet meg lehet látni; ott a’ hol a’ tűz ég, a’ Horizonnak világos veresnek kell lenni, a’ hol pedig a’ viz van, fekszik edj fekete kőd. A leveles szinek kősziklákból vagynak, mindenik leveles szin vas ajtóval van el zárva. Tamino kőnnyü öltőzetben van paputs nélkűl. Két harisnyás emberek bé vezetik Taminót. Az ő sisakjokonn lángolt a tűz; elolvassák előtte az általláttzó Irást, a’ melly edj Pyramisra vólt irva. Ez a’ Pyramis áll középenn éppen a’ tetőnn a’ Rostéjozatnál.
két férjfiak
A’ ki ezen a’ sok nyomorusággal tellyes uton által megy. A’ megtisztitódik a’ tűz, víz, levegőég és főld által; Ha ő a’ halál’ félelmeit meg győzheti, Magát a’ főldről az égig emeli Meg világosodván majd szentelheti magát az Isis titkaira egésszen.
tamino
Én egy haláltól nem félek, a’ ki vagyok olly bátor fi, hogy mindent meg merek tsinálni, – Hogy a’ Virtus’ uttyát meg járhassam. Nyíssátok meg nékem a’ Rettegés kapuit!
pamina
(belőlről) Meg álly tsak, Táminó, meg kell nekem téged látnom.
taminó és a’ harisnyások
Mt hallok én, a’ Pamina’ szavát? Igen, igen az a’ Pamina’ szava! nekem Jól van é { }most el mehet néked velem ő {} véled. Most már semmi fatum nem szakaszthat bennűnket el { } titeket Ha mindjárt a’ halál el végeztetett is.
tamino
Szabad é nékem véle beszéllenem?
a’ harisnyások
Tenéked meg engedődik hogy szólhass véle. egymást Melly nagy szerentse! ha mi { } ismét látunk. titeket Örömmel kézen fogva a’ Templomba mégyünk. Eggy ollyan Asszony, a’ ki sem a’ setétségtől, sem a’ haláltól nem fél, (irtózik) Méltó hogy fel szenteltessen. Az ajtó kinyittatik; Taminó és Pamina meg ölelik egymást.
pamina
Tamino enyim oh! ugyan mitsoda nagy szerentse ez!
tamino
Pamina enyim oh! ugyan mitsoda nagy szerentse ez!
tamino
Itt vagynak a’ Félelem’ Kapui A’ Szükség, és a’ Halál fenyegetnek engem.
pamina
Én minden helyen Melletted fogok lenni Én magam vezetlek téged. A’ szeretet kövessen engem. (meg fogja őtet kezénél fogva)Meg hintheti ő az utat rósákkal Mert a’ rósák mindég tővisek kőzt vagynak Fújd meg te a’ te’ varázsló flótádat; Ő oltalmazzon minket a’ mi ösvényünkbe: Ezt vágta ki egy varásló órában Az én Atyám a’ legmélyebb Gyökeréből egy ezer esztendős Tserfának Villámás és menny dőrgés, szélvész és zűrzavar kőzt. én játszom
tamino, pamina
No most jer { } a’ flótán minket
a két harisnyások
Ő viszen { } a’ darabos uton. titeket Általmégyünk { } a’ halál hatalmán is. Általmentek Örőmmel a’ halálnak kietlen éjtzakáján. Az ajtók bezáratnak utánnok; láttyák hogy megy Tamino, és Pamina; hallatik a’ tűzropogás, és a’ Szél zúgás, némellykor pedig egy füstölgő Mennydörgésnek hangzattya, és a’ viz’ zuhógása. Tamino fujja Flótáját; a gőzös dobok accompagniroznak néha közibe. Mihelyt a tüzből ki jöttek, mindjárt meg ölelték egymást, és középen meg állottak.
pamina
Által mentünk a’ tüzes szénen. Bátran meg vívtunk a’ veszedelemmel (Taminohoz) A’ te hangod (vagy nótád) legyen oltalmunk a’ viz sebess folyásában is A’ mint a’ tűz kőzt is vólt. Tamino flótáz; láttatnak le menni, és egy kevés idő mulva ismét fel jönni; ekkor mindjárt meg nyilik edj ajtó és láttzik egy megvilágosittatott Templomba való út. Egy nagy innepi tsendesség. Ez a’ látás leg szebb lesz. A’ mikor osztán a’ szin Trombitálások és Dobolások közt öszve omol. De elébb
tamino, pamina
Óh Istenek minő Szempillantás! Meg tartatott nékünk az Isis szerentséje!
chorus
Vivat! Vivat! óh te Nemes pár
Meg győzted te a’ Veszedelmet! Tied most az Isis szentsége Jősztetek, mennyetek bé a’ Templomba. (mind el mennek) HUSZONKILENTZEDIK JELENÉS
A játéknéző hely ismét az elébbeni Kertre változik.
papageno
(sipol a sipjával)Papagena! Papagena! –! Asszonykám! Galambotskám! Én Szépem! Hijjába! ah Elveszett ő! Én már a’ szerentsétlenségre születtem. Fetsegék én – és a’ vólt rossz. Azért már most méltán tőrténik e’ rajtam. Miólta azt a’ bort meg kóstoltam – Miólta azt a’ szép Asszonykát megláttam – Azólta mindég lángol az szivemnek rejteke Azólta majd itt majd amott Papagena! Kedves galambotskám! Papagena! Kedves asszonyotskám! Hijába! haszontalan! Már meg untam életemet! A’ halál véget vét a’ szeretetnek Ha az mégis a’ szivembe olly igen ég. (vészen egy kőtelet az ő kőzepéről)Azt a’ fát a’mott majd fel ékesitem Nyakamat majd hozzá sinorozom Mert az élet elöttem unalmas. Jó éjtzakát, te fekete rút Világ! Minthogy olly rosszul bánsz vélem Hogy számomra edj szép személyt nem kőtelezel le (:nem kötsz hozzám:) Azért már vége mindennek, már meg halok: Szép Leányok! emlékezzetek rólam. Ha még engem eggy közületek meg ölelne Minekelőtte fel akasztanám magam megkönyörülne, Jó volna az addig, most egyszer azt elhagynám Kiáltsatok már no! igen vagy nem? Egy sem hallya az én szomat, mindenütt tsendesség van. (kőrűl nézi magát)Hát tsak ugyan ez a’ ti akaratotok? (hogy felakasszam magam) No tsak rajta, frissen hajde fel Papagenó! Végezd a’ te Pályafutásodat. (kőrűl nézi magát)No tsak még is várakozom még, maradjon még Mig háromig számlálok (sípol)Edj! (kőrűlnézi magát) (sipol)Kettő (körűlnézi magát)Már kettő meg van! (sípol)Három! (kőrűlnézi magát)No tsak rajta, erre megy ki a’ dolog. Minthogy semmi sem tartóztat meg! Jó éjtzakát te tsalárd világ! (fel akarja magát akasztani)
három gyermekek
(le mennek) Megálly oh Papagéno! legyen eszed Tsak edjszer él az ember, ez elég legyen most néked.
papageno
Jók vagytok ti beszéllni, jók tréfálni is; De égne tsak a’ ti szivetek is, ugy mint enyím Majd ti is a’ leányok után mennétek.
a három gyermekek
Tsengesd tsak a’ te tsengödet; Majd ez a’ te Asszonykádat hozzád viszi.
papageno
Oh én bolond el is felejtkeztem a’ bűjös bájos dolgokról Tsendűlly meg tsengöm, tsendűlly meg! Meg kell nékem látnom az én kedves leánykámat. Tsengjél tsengőm tsengjél, Teremtsd ide nékem az én leánykámat Tsengjél tsengőm, tsengjél – Hozd elő ide nekem az én leánykámat. (Mig ő itt tsengetett, addig a’ 3 gyermekek a’ magok Megyéjekhez szaladnak, és ki hozzák az Asszonyt onnan.)
a’ három gyermekek
Jőszte te kellemetes, szerelmes Asszonyka! Duetto. Ennek a’ Férfinak szenteld szivetskédet! Szeretni fog a’ téged édes Asszonykám! És a’ te Atyád, barátod és Atyádfia fog lenni. Légy ennek a’ Férjfinak tulajdona. (a’ fel menetelben)Papageno most nézd magad körűl! (Papageno körülnézi magát; mindeniknél van az Ritornell alatt comediai jádzószerszáma)
papageno
Pa, – pa, – pa, – pa, – pa, – pa – Papagena!
az asszony
Pa – – – – – – – – – – Papageno! ,, Papagena!
MINDAKETTEN
Pa – – – – – – – – – – { } Papageno!
papageno
Egészen nékem hodoltál! Szeretsz é engem egésszen vagy tökélletesen?
az asszony
Tökélletesen szeretlek téged.
papageno
Ugy most Légy az én kedves Asszonykám!
az asszony
Légy az én kedves Galambotskám!
mind a’ ketten
Melly nagy öröm lessz az Ha az Istenek gondot viselnének’ reánk A’ mi szerelmünket magzatokkal ajándékozzák meg Ollyan kis kedves gyermekekkel.
papageno
Előszőr edj kis Papagenót (adnak az Istenek)
az asszony
Azután egy kis Papagénát
papageno
Majd ismét edj Papagénót.
az asszony
Majd ismét edj Papagénát.
mind a ketten
Az a leg felségesebb grádus az érzékenységbe – – !
Midőn sok – – – – – – sok Pa – – – – – – – – génók Pa – – – – – – – – genák Az őrvendező Szüléknek áldásúl adatnak Midőn osztán ezek a Kitsinyek körültök jádzanak A’ Szülék hasonló örömet éreznek Az ő Képek másainak örűlnek. Óh mitsoda szerentse lehet ennél nagyobb? (mind ketten el mennek) HARMINTZADIK MEGJELENÉS
A’ Szeretsen, a’ Királyné minden Dámáival eggyütt jönnek mind a’ két elsüllyedésből, fekete fákjákat visznek kezekben.
a’ szeretsen
No tsak lassan lassan – – – Majd bé rontsúnk a’ Templomba.
mind az asszonyok
No tsak tsendesen tsendesen – – Majd bé rontsunk a Templomba
a’ szeretsen
De tsak ugyan Fejedelem Asszony, tartsd meg a’ szavadat! – tellyesitsd! – A’ te leányodnak az én Feleségemnek kell lenni. a királyné Meg állok szavamnak; az az én akaratom. Az én leányom
mind az asszonyok
{ } lessz a te Feleséged. Az ő leánya (Hallatik a’ menydőrgés és a’ vízzuhogás.)
a’ szeretsen
Tsak lassan, én rettenetes zőrgést hallok, Mint a Menydőrges és a’ Viz rohanása.
a’ királyné és a dámák
Igen is, félelmes zőrgés ez, Mint a távollóvő Menydörgés’ Echója.
a’ szeretsen
Most vagynak már a’ Templom ’Echójánál (vagy ott, a’ honnan a’ Templom Echózik.)
mindnyájjan
Ott akarjuk mi őket megtámadni, A Kegyeskedőket (Papokat) e’ földről el törleni. Tüzes szénnel és hatalmas fegyverrel (tűzzel vassal) Tenéked nagy Királyné ez éjtzaka A’ mi bosszuállásunknak áldozattyát viszűnk elődbe. Hallatik az erős alkuvás, mennydőrgés, Villámás, Szélvész. Akkor mindjárt el változik a’ Theátrum egy Sátorrá. Sarastro egyenesen áll (vagy kevélyen áll) Tamino, Pamina, mindenik papi ruhába. Ő mellettek az Egyiptomi papok mind a’ két felől. A’ három gyermekek virágokat tartanak.
a’ szeretsen, a királyné.
Őszve rontatott, semmivé tétetett a’ mi hatalmunk. Mi mindnyájjan az örökké való setét éjtzakába vettettünk. (Ők el süllyednek.)
sarastro
A’ nap’ sugárai elűzik az éjtzakát Semmivé tészik a’ Hizelkedők alattomban nyert hatalmakat
a’ papok’ chorusa
Aldás tinéktek felszenteltetteknek; ti. által űtöttetek az éjtzakán.
Köszönet légyen néked Osiris és Isis! Az Erő gyözedelmeskedett, és jutalmul A’ szépséget és böltsességet örökké valo koronával koronázza. | ÉNEKES JÁTÉK II FELVONÁSBANN
SIKANÉDERTŐL [1793 UTÁN] ELSŐ FEL-VONÁS.
ELSŐ JELENÉS
(A Theatrum egy kősziklás térség, imitt-amott élő fákkal bé-nőve, mindenik részről járhato halmok, egy kerek Templommal ott.) Tamino jőn egy tzifra Japponiai vadász ruhába egyenesen egy kősziklárol le, egy kézivvel, de nyil veszsző nélkűl, egy Kigyó kergeti. Bévezetés.
tamino
Segittségre! Segittségre! mert különben el veszek Ennek a’ ravasz kigyónak meg áldozásába. Kőnyőrűlő Istenek’ már közelget. Ah ! Szabaditsatok meg ! Ah oltalmazzatok engem ! (el ájul és azonnal ki nyilik a’ Templom ajto három béfátyolozott képü Dámák jőnek ki mindenik ezüst Lántsával)
a’ 3. dámák
Győzedelem ! Győzedelem ! véghez ment A’ ditső tselekedet. Ő meg szabadittatott A’ mi karjaink erőssége által.
első dáma
(ötet nézegetve) Egy nemes Ifju, gyenge és szép
2dik dáma
Oly szép a millyet még én nem láttam.
3dik dáma
Igen igen! a’ festésig szép.
mind a hárman
Ha Én az én szivemet a’ ’Szerelemnek fel fogom szentelni Ez ifjuénak kell annak lenni. Siessünk a’ mi Fejedelmünknéhez, Ennek a’ hirnek véle valo közlésére Talám ez a’ Szép ember Az ő elöbbeni nyugalmát vissza adhatya.
1ő dáma
Mennyetek hát, és mondjátok meg néki! Én addig itt maradok.
2dik dáma
Nem, nem! tsak menyenek magok el, Én itt fogom ötet örzeni.
3DIK dáma
Nem! nem! az nem lehett meg Én egyedűl óltalmazni fogom őtet.
mind a’ 3AN
(ki ki magának) Én mennyek el? éj éj! be derék az. Őrőmest szeretnének magok mellette lenni (Mind a 3an el mennek, a’ Templom ajtajához a’ mely maga meg nyilik és bé tevődik.) Nem nem! az meg nem lehet. (Egyik a’ másik után, azután mind a 3. egyszerre) Mit nem adnék én azért! Hogy ezzel az Ifjúval élhetnék! Ha tsak ő egészen a’ magamé lehetne! Még is egy se megy? az meg nem lehet. Leg jobb lesz most ez, én el megyek. Te Ifju Szép és szeretetre méltó! Te kedves Ifju ély szerentséssen Mig ismét meg láthatlak.
tamino
(fel eszmél, félelmessen széllyel néz) Hol vagyok én? tsak képzelődés é hogy én még élek? a vagy eggy felségesebb hatalom szabaditott meg engem? (fel ál, Szélyel néz) hogy hogy? – Az átkozott kigyó dőgőlve fekszik az én lábaimnál? (hallatik meszsziről egy erdei síp szava, azomba az orchestra pianon accompagniroz. Taminó szóll a’ Ritornell közbe.) Mit hallok? Hol vagyok én? Mitsoda esmeretlen környék! – Ha! egy férfi ábrázat közelit a vőlgy felől (egy fa mellé huzza magát)
MÁSODIK JELENÉS
Papagéno jön egy ösvényen le, van a’ hátán egy nagy kalitka, a mely még a’ fejénél is felyebb ér, a’ melyben különb féle madarak vagynak, mindenik kezében tart egy Faunusi sipotskát, sipol és énekel) – Aria
Én A’ madarász vagyok, (Sipol, az Aria után akar az ajtó felé menni) Mindig vig vagyok, hejsza, hopszasza! Esmeretes a’ madarász A Vén és Ifju előtt az egész országba Tud a madártsalókkal bánni. És engemet meg esmérnek sipolásomról. Azért lehetek én vig és vidám Mert minden madár az enyim (sipol) * * * Én madarász vagyok Vig vagyok hejsza! hopszasza ! Esmeretes a’ Madarász a’ Vének és Ifjak előtt az egész országba. Szeretnék a Leányoknak hálót tsinálni. Fognék tutzetenként magamnak. Akkor bé rekeszteném magamnál őket És minden Leányok enyimek lennének
tamino
(Meg fogja a’ kezét) hé gyere tsak.
papageno
Mi az?
tamino
Mond meg te vidám barátom ki vagy te?
papageno
Ki vagyok én? (magába) ostoba kérdés ! (fel szóval) Ember mint te – hát ha én azt kérdem most ki vagy te? –
tamino
Azt felelném hogy egy Fejedelmi vérböl Származott vagyok.
papageno
A’ nekem fellengős – világossabban magyarázd ki magad hogy megérthesselek!
tamino
Az én atyám Fejedelem, a’ ki sok Országokon és embereken uralkodik, azért engem Printznek neveznek.
papageno
Országokon? – Embereken? – Printz? –
tamino
Azért kérdém te tőlled!
papageno
Lassan! had én kérdjelek! – mond meg nekem elöre, vannak-é még ezeken a’ hegyeken tul országok és emberek.
tamino
Sok ezerek!
papageno
Meg engednék é ha madaraimmal ott producálnék?
tamino
Mond meg tsak ugyan mitsoda hellyen vagyunk mi.
papageno
Mitsoda hellyen? (körül nézi magát) Hegyek és Völgyek közt.
tamino
No az igaz. De név szerént hogy hijják ezt a’ hellyet, – ki birja. –
papageno
Azt tsak ugy tudom néked meg mondani mint azt hogy, hogy jöttem e’ világra.
tamino
(nevet) Hogy? hát nem tudod hogy hol születtél, vagy kik voltak a’ te szüleid?
papageno
Egy szót sem! – Én se többet se kevesebbet nem tudok, hanem tsak hogy engem egy öreg, de igen vidám ember nevelt és tartott fel.
tamino
Az’, úgy gondolom a’ volt talám az Atyád.
papageno
Azt nem tudom.
tamino
Az anyádat sem esmerted?
papageno
Én ötet nem esmertem; egyszer el beszéltettem hogy az én anyám hajdan ama záros épűletbe az éjjeli Tsillag tűzi Királynénál szolgált volna. – Él é még vagy hogy mi lett bellőlle nem tudom. – Én Tsak anyit tudok, hogy nem meszsze van töllem az én Szalma kunyhóm, a’ mely engem az esső és meleg ellen oltalmaz.
tamino
Hát hogy élsz te?
papageno
Evésből és ivásból mint más emberek.
tamino
Mi által keresed azt?
papageno
Tsere által – Én a tűz tsillagi Királynénak, és az ő Kis Asszonyinak külömbféle madarakat fogok; azért kapok én ő tőlők minden nap ételt és italt.
tamino
(magában) Tüz tsillagi Királyné! – hej ha az az éjjelnek hatalmas Uralkodónéja vólna! – mond meg kedves barátom! voltál é már te oly szerentsés, hogy ezt az éjjelnek Isten asszonyát láthattad?
papageno
(a’ki ecdig gyakran fujta sípját) a’ te utolsó ostoba kérdésedből bizonyos vagyok a’ felől, hogy te egy idegen országba születtél –
tamino
Azért ne haragudj, édes Barátom! én tsak gondolom
papageno
Látni? – a’ Tsillag tüzi Királynét látni? – Ha te még egyszer olyan bolondos kérdést teszel elömbe, majd ugy be zárlak, oly igazán hinak engem Papagenonak (: vagy ugy nézz a’ szemembe:) mint egy veresbegyet az én Kalitzkámba, el adlak osztán teged az én több madaraimmal, az éjjeli Királynenak, és az ő Kis Aszszonyinak, akkor osztán nem gondolok vele akár meg sűtnek, akár meg főznek.
tamino
(magában) tsudállatos Ember!
papageno
Látni? – a’ tsillag tüzi Királynét látni? – Mellyik halandó ditsekedhetik azzal hogy őtet látta? – Mitsoda Emberi szem pillanthatya meg őtet az ő fekete fátyolán keresztűl.
tamino
(magában) most igaz az; éppen az az éjjeli Királyné az, a’ kiről oly sokszor beszélgetett az Atyám – De azt felvenni, hogy mint tévedhettem én ide, az az én tehettségemen kivűl van – Bizonyossan ez az Ember sem ordinarius solitus ember – talán egy az ő neki szolgáló Lelkek kőzzül.
papageno
(magában) mitsoda kemény szemeket hány rám! majd fogok is én tőlle félni, – miért nézel oly gyanakodva, és olly ebatta módonn reám ?
tamino
Mert, – mert kételkedem felölle valyon ember vagy é te –
papageno
Hógy volt az?
tamino
A tolladból, a’ melyek téged fedeznek, tartlak téged – (megy felé)
papageno
De talám nem madárnak? – Ott maradj azt mondom, és ne hidjél nékem, mert van nekem óriasi erőm ha én valakit meg fogok – ha látom, hogy ő meg nem ijed tőlem, hát el szaladok tőlle.
tamino
Óriási erőd? (rá néz a’ Kigyóra) tehát bizonyossan te voltál az én meg szabaditóm a’ ki ezt a mérges Kigyót meg győzted?
papageno
Kigyót? (körül nézi magát, reszketve egyel hátra lép) Mi az! meg dőglőtt-é vagy pedig eleven?
tamino
Te a te modestus kérdéseiddel el akarod forditni az én köszönetemet. – De meg kell neked vallanom, hogy én te erántad oly erős tselekedetedért örökké háládatos lészek.
papageno
Halgassunk arrol – örűljünk azon, hogy ö szerentséssen meg győzettetett.
tamino
De, e világon mindenekre kérlek barátom, hogy győzted te meg ezt a tsudát? – Fegyver nélkül valo vagy te.
papageno
Nints rá szűkségem! – én nálam sokkal többet tesz egy kéznek nyomása, mint a’ fegyver.
tamino
Megfojtodad hát?
papageno
Meg fojtottam? (magában) egész életembe nem voltam oly erös mint ma.
HARMADIK JELENÉS
A’ 3 Dámák
a’ 3 dámák
(fenyegetik és kiáltyák egyszersmind) Papageno!
papageno
Aha! az én reám tartozik – nézd körül magad Barátom.
tamino
Kik azok a’ Dámák?
papageno
Igazán kik legyenek magam sem tudom – tsak azt tudom hogy ők minden nap az én madaraimat el veszik és nékem azokért bort, mézes kalátsot és édes fügéket hoznak.
tamino
Gondolom ők igen szépek?
papageno
Nem gondolnám – mert ha szépek volnának nem fedeznék be ortzájokat.
a 3 dámák
(fenyegetőzve) Papagenó!
papageno
Hallgass! már fenyegetnek – Te azt kérded ha valyon szépek é ők, és én néked egyebet nem felelhetek arra, ha nemhogy én életembe hódítóbbakat nem láttam – most ismét jók fognak lenni – –
a’ 3 dámák
(fenyegetőzve) Papagenó! –
papageno
Ugyan mi tsint tettem én ma, hogy ők ugy ki keltek én ellenem? Ide én Szépeim én által adom madaraimat.
1ődáma
(Nyujt néki egy szép Butellia vizet) Ezzel küld néked a Fejedelemné ma először bor helyt tiszta vizet.
2dik
dáma Nekem meg azt parantsolta, hogy mézes kaláts helyt ezt a’ követ adjam néked – kivánom hogy neked használjon, prosit.
papageno
Mitsoda? hát követ egyem én?
3DIKdáma
És az édes füge helyt van szerentsém ezt az arany lakatot a’ Szádra vetni. (fel veti szájára a’ Lakatot)
|