Szompolygva tértem félre. A’ gyermeket,
Mondám, szabad volt akkor még szeretni.
Tekintsd hajad’, ’s lássd ím e’ kecseket;
Mernéd a’ felvirúltat most illetni?
Öt kínban-töltött év orczád’ neked
Gyakor redőkkel el tudá fedetni,
Ninon talált több égő szíveket,
Kik néki,
*<értte> néki Az áth. szó fölé írva.
mint te, vágytanak tetszhetni.
’S kilép a’ parton.
*<’S kikölt a’ parton> ’S kilép a’ parton.
Lelke’ fájdalmában
Ájúlva dől el bátyja’ hív karjában,
’S lélegzést a’ szép melly alig veszen.
Él! él! felpillant! társaim’ sorában
Engem keres-fel! Nínymmé leszen,
’S e’ hív, e’ szent csók Istenné teszen.