1800. Júl. 30d.
Szompolygva tértem félre. A’ gyermeket,
Mondám, szabad volt akkor még szeretni.
Tekintsd hajad’, ’s lássd ím e’ kecseket.
Mernéd a’ Felvirúltat most illetni?
Öt kínban-töltött év orczád’ neked
Gyakor redővel el tudá lepetni.
Ninyd talált több ollyan szíveket,
Kik néki, mint te, vágytanak tetszhetni.
Kilép a’ partra; ’s lelke’ fájdalmában
Alélva dől-el bátyja’ hív karjában;
’S lélegzést a’ szép melly alig veszen.
Él! él! felpillant! ’s társaim’ sorában
Engem keres-fel! Ninymmé leszen,
’S e’ hév, e’ szent csók – Istenné teszen.