Szompolygva tértem félre. A’ gyermeket,
Mondám, szabad volt akkor még szeretni.
Tekintsd hajad’,
*
bajad Sajtóhiba, em.
’s lássd ím e’ kecseket,
Mernéd a’ Felvirúltat most illetni?
Öt kínban töltött év orczád’ neked
Gyakor redővel eltudá lepetni.
N i n o n talált több ollyan sziveket,
Kik néki, mint te, vágytanak tetszhetni.
Kilép a’ partra. Lelke’ bánatjában
Alélva dől-el bátyja’ hiv karjában,
S a’ szép mely lélekzést alig veszen.
Él! él! felpillant! ’s társaim’ sorában
Engem keres-fel! N i n o n n á leszen,
’S e’ hév, e’ szent csók Istenné teszen.