Üss’ a’ kő dudogó Napádat, édes
Erzsim, hadd haragudjon, hadd eméssze
Dünnyögésivel hectikás tüdőjét.
Ne gondolj vele mit lotsog felőlünk
Ha Vendégeivel guzsalynak űlvén
Minket ’s másokat ízre porrá nyelvel.
Tsússz hozzám tsak-azért is; ő moroghat!
’S nyomd bátran ajakomra gyenge szátskád’.
Adj eggy tsókot – hamar! – meg’ eggyet – újra.
Nem lát most – hamar eggyet! – ah ne rettegj
Nyomd jobban! szaporázd! ’s ne kapd-el ajkad’.
Adj százat! – hamar, – ezret! – újra százat;
Ismét más ezeret; meg’ újra százat
Adj adj harmadik ezret; – újra százat:
Add számláltalan’; hogy se mí ne tudjuk
Számban tartani mennyi tsókot adtál,
Sem zsóltárra szorúltt Napád ne győzze
Édes vétkeimet rovásra róvni.