Üss’ a’ kő dudogó Napádat, édes
Erzsim! hadd haragudjon, hadd eméssze
Dünnyögésivel hecticás tüdőjét.
Ne gondolj vele mit beszéll felőlünk,
Ha Vendégeivel guzsalynak ülvén,
Minket ’s másokat ízre porra nyelvel.
Tsússz hozzám tsak-azért-is; ő moroghat!
’S nyomd bátran ajakomra gyenge szátskád’.
Adj eggy tsókot; – hamar! – meg’ eggyet; – újra
Nem lát most – hamar eggyet; – áh ne rettegj!
Nyomd jobban; szaporázd, ne kapd-el ajkad’.
Adj százat – hamar! ezret; – újra százat;
Ismét más ezret; – meg’ újra százat;
Adj adj harmadik ezret; – újra százat;
Add számláltalan’! hogy se mí ne tudjuk
Számban tartani mennyi tsókot adtál,
Sem zsoltárra-szorúltt Napád ne győzze
Édes vétkeidet rovásra róvni.