Üss’ a’ kő dudogó Napádat, édes
Erzsim, hadd haragudjon, hadd eméssze
Dünnyögésivel hecticás tüdőjét.
Ne gondolj vele mit lotsog felőllünk
Ha Vendégeivel guzsalynak űlvén
Minket ’s másokat ízre porra nyelvel!
Tsússz hozzám tsak-azért is; ő moroghat!
’S nyomd bátran ajakomra gyenge szátskád
Adj eggy tsókot, hamar! – meg’ eggyet; – újra
(Nem lát most – hamar) eggyet – ah ne rettegj
Nyomd jobban, szaporázd; ’s ne kapd-el ajkad’.
Adj százat, hamar; – ezret; – újra százat;
Ismét más ezeret; meg újra százat;
Adjál harmadik ezret; újra százat;
Add számláltalan; – hogy se mí ne tudjuk
Számban tartani mennyi tsókot adtál,
Se sutjára szorúltt Napád ne győzze
Edes vétkeidet rovásra rónni.