Külömbözők és eggyek arczaik,
Mint lenni kell a’ szép testvérekének,
Kik eggy anyának nőttek karjain,
És bájaiban megosztva részesek.
*részesek A mondatvégi pont hiányzik, em.
Aranyszög fürtök ékesítik az
Eggyiknek fenn-költ homlokát, ’s cyáne’
Színét felűlhaladt nagy szép szemek
Szikráznak a’ játékos ív alól.
A’ másik barna selymet húllogat
Párószi márvány vállain alá;
’S melly Isten álljon ellent, a’ midőn
E’ két setét csillag tüzel reá?
Az eggyik Spártai karcsu szép leány,
Körűlaggatva a’ párducz’ leplegével,
Kit a’ hegyekben sújtott-meg nyila.
Lezbósz nevelte a’ másikát, dalok’
És lant’ zengése mellett; ezt mutatja
Fürtjei között az ionkoszoru.
Mellyíké az alma ? Ah! ki mondja-meg?
Kiben kétségeim bíztos oktatót
Találni szoktak, Delphinek Királya,
Szent és nagy Isten! verd-el e’ homályt,
’S, hogy bírja fényed’, illesd-meg szemem’.
Tripószodon ég a’ tömjén, ’s magas
Boltjaidat sűrű felleg tölti be.
Segíts, itt térdelek –
Ím a’ falon
Betűk lángolnak: Kedves nékem a’
Nagy mester, és a’ választott tanítvány.