1810 A |
1810 A |
1810 A |
1810 Ba |
1810 Ba |
1810-1811 Ba |
1811 Ba |
1830–1831 Bb |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
Külömbözők és eggyek arczaik,
Mint lenni kell a’ szép testvérekének
Kik eggy Anyának nőttek karjain,
És bájaiban megosztva részesek.
Költ homlokát az eggyiknek szelíd
Szög fürtök ékesítik, ’s a’ cyane’
Színéhez jól-hasonló nagy szemek
Szikráznak a’ játékos ív alól.
A’ másik barna selymet húllogat
Párószi márvány-vállain alá;
’S melly Isten álljon ellent, a’ midőn
Az éjnél-barnább szem pillantja-meg?
Az eggyik Szpártai karcsú szép leány,
Körűlaggatva a’ párducz’ leplegével,
Kit a’ hegyekben sújtott-meg nyila.
Leszbósz nevelte a’ másikát, dalok
’S a’ lant’*
<szo> lant’ zengése mellett; ezt mutatjaFürtjei között az íonkosszorú.
Mellyíké az alma? – ah, ki mondja-meg?
Kiben kétségeim bíztos oktatót
Találni szoktak, Delphinek Királya,
Szent és nagy Isten! verd-el e’ homályt,
’S, hogy bírja fényed’, illessd-meg szemem’.
Tripószodon ég a’ tömjén, ’s magas
Boltjaidat sűrű felleg tölti-be.
Segíts! itt térdelek. –
Ím a’ falon
Lángolnak a’ betűk: KEDVES NEKEM
A’ MESTER, ÉS A’ NEM–KISSEBB TANÍTVÁNY.
v. 6. Cyane = búzavirág.
v. 18. ἴον = tavaszi kék mezei viola. | Külömbözők és eggyek arczaik,
Mint lenni kell a’ szép testvérekének,
Kik eggy anyának nőttek karjain,
És bájaiban megosztva részesek.
Költ homlokát az eggyiknek szelíd
Szög fürtök ékesítik; ’s a’ cyane’
Színéhez jól-hasonló nagy szemek
Szikráznak a’ játékos ív alól.
A’ másik barna selymet húllogat
Párószi márvány-vállain alá;
’S melly Isten álljon ellent, a’ midőn
Az éjnél-barnább szem pillantja-meg?
Az eggyik Spártai karcsú szép leány,
Körűlaggatva a’ párducz’ leplegével,
Kit a’ hegyekben sújta-meg nyila.
Lezbósz nevelte a’ másikát, dalok
’S a’ lant’ zengése mellett; ezt mutatja
Fürtjei között az íon kosszorú. ίόν görögül.
Mellyíké az alma? — ah, ki mondja-meg!
Kiben kétségeim bíztos oktatót
Találni szoktak, Delphinek Királya,
Szent és nagy Isten! verd-el e’ homályt
’S, hogy bírja fényed’, illessd-meg szemem’.
Tripószodon ég a’ tömjén, ’s magas
Boltjaidat sűrű felleg tölti-bé.
Segíts! itt térdelek –
Ím a’ falon
Lángolnak a’ betűk: KEDVES NEKEM
A’ MESTER, ÉS A’ NEM–KISSEBB TANÍTVÁNY.
| Külömbözők és eggyek arczaik,
Mint lenni kell a’ szép testvérekének,
Kik eggy anyának nőttek karjain,
És bájaiban megosztva részesek.
Költ homlokát az eggyiknek szelíd
Szög fürtök ékesítik, ’s a’ cyane’
Színéhez jól-hasonló nagy szemek
Szikráznak a’ játékos ív alól.
A’ másik barna selymet húllogat
Párószi márvány-vállain alá;
’S melly Isten álljon ellent, a’ midőn
Ez éjnél-barnább szem pillantja-meg?
Az eggyik Spártai karcsú szép leány,
Körűlaggatva a’ párducz’ leplegével,
Kit*
<Melly> Kit a’ hegyekben sújtott-meg nyila.Lezbósz nevelte a’ másikát, dalok
’S a’ lant’ zengése mellett; ezt mutatja
Fürtjei között az ÍONkosszorú.
Mellyíké az alma? – ah, ki mondja-meg!
Kiben kétségeim bíztos oktatót
Találni szoktak, Delphinek Királya,
Szent és nagy Isten! verd-el e’ homályt
’S, hogy bírja fényed, illessd-meg szemem’.
Tripószodon ég a’ tömjén, ’s magas
Boltjaidat sűrű felleg tölti-be.
Segíts! itt térdelek –
Ím a’ falon
Lángolnak a’ betűk: KEDVES NEKEM
A’ MESTER, ÉS A’ NEM KISSEBB TANÍTVÁNY.
| Külömbözők és eggyek arczaik, Facies non omnibus una
Mint lenni kell a’ szép testvérekének, nec diversa tamen; quales
Kik eggy anyának nőttek karjain, decet esse sororum.
És bájaiban megosztva részesek.
Aranyszög fürtök ékesítik*
ékesítik Az í fölött egyáltalán nincs ékezet, pótoltuk. azEggyiknek fenn költ homlokát, ’s cyane
Színét felűlhaladt nagy*
<szép> nagy ’s szép szemekSzikráznak a’ játékos ív alól.
A’ másik barna selymet húllogat
Párószi márvány-vállain alá;
’S melly’ Isten álljon ellent a’ midőn
E’ két setét csillag pillant reá?
Az eggyik Spártai karcsú szép leány,
Körűlaggatva a’ párducz’ leplegével,
Kit a’ hegyekben sújtott-meg nyila.
Lezbósz nevelte a’ másikát, dalok’
És lant’ zengése mellett; ezt mutatja
Fürtjei között az ÍONkosszorú.
Mellyiké az alma? – ah, ki mondja-meg!
Kiben kétségeim bíztos oktatót
Találni szoktak, Delphi nagy Királya,
Szent és nagy Isten! verd-el e’ homályt;
’S hogy bírja fényed’, illessd-meg szemem’.
Tripószodon ég a’ tömjén, ’s magas
Boltjaidat sűrű felleg tölti-be.
Segíts! itt térdelek –
Ím a’ falon,
Betűk lángolnak: KEDVES NÉKEM A’
NAGY MESTER, ÉS A’ VALASZTOTT TANÍTVÁNY.
| megváltoztatva.
Külömbözők és eggyek arczaik, // Mint lenni kell a’ szép testvérekének // Kik eggy anyának nőttek karjain, // És bájaiban megosztva részesek. // Aranyszög fürtök ékesítik az // Eggyiknek fenn költ homlokát, ’s cyane // Színét felűlhaladt nagy ’s szép szemek // Szikráznak a’ játékos ív alól. // A’ másik barna selymet húllogat // Párószi márvány-vállain alá; // ’S melly Isten álljon ellent, a’ midőn // E’ két setét csillag pillant reá? // Az eggyik Spártai karcsú szép leány // Körűlaggatva a’ párducz’ leplegével // Kit a’ hegyekben sújtott-meg nyila. // Lezbósz nevelte a’ másikat, dalok’ // És lant’ zengése mellett; ezt mutatja // Fürtjei között az íon kosszorú. // Mellyíke az alma? ah, ki mondja-meg!
Kiben kétségeim bíztos oktatót // Találni szoktak, Delphinek Királya, // Szent és nagy Isten, verd-el e’ homályt; // ’S, hogy bírja fényed’, illessd-meg szemem’. // Tripószodon ég a’ tömjén, ’s magas // Boltjaidat sűrű felleg tölti-bé. // Segíts! itt térdelek. – Ím a’ falon
Betűk lángolnak: KEDVES NÉKEM A’ // NAGY MESTER, ÉS A’ VÁLASZTOTT TANÍTVÁNY.
| Külömbözők és eggyek arczaik,
Mint lenni kell a’ szép testvérekének,
Kik eggy anyának nőttek karjain,
És bájaiban megosztva részesek.
Aranyszög fürtök ékesítik az
Eggyiknek fenn költ homlokát, ’s cyane (búzavirág)
Színét felűlhaladt nagy szép szemek
Szikráznak a’ játékos ív alól.
A’ másik barna selymet hullogat
Párószi-márvany-vállain alá
’S melly Isten álljon ellent, a’ midőn
E’ két setét csillag pillant reá?
Az eggyik Spártai karcsu szép leány,
Körűl aggatva a’ párducz’ leplegével,
Kit*
<Mellyet> Kit a’ hegyekben sujtott meg nyila:Lezbósz nevelte a’ másikát dalok
És lant’ zengése mellett; ezt mutatja
Fürtjei között az íonkosszorú. (ἰον viola görögül)
Mellyíké az alma ? Ah, ki mondja-meg?
Kiben kétségeim bíztos oktatót
Találni szoktak, Delphinek királya,
Szent és nagy Isten! verd-el e’ homályt.
’S hogy bírja fényed’, illessd meg szemem.
Tripószodon ég a’ tömjén, ’s magas
Boltjaidat sűrű felleg tölti-be.
Segíts! itt térdelek –
Ím a’ falon
Betűk lángolnak: KEDVES NÉKEM A’
NAGY MESTER ÉS A’ VALASZTOTT TANÍTVÁNY.
| Külömbözők és eggyek arczaik,
Mint lenni kell a’ szép testvérekének,
Kik eggy anyának nőttek karjain,
És bájaiban megosztva részesek.*
részesek A mondatvégi pont hiányzik, em.
Aranyszög fürtök ékesítik az
Eggyiknek fenn-költ homlokát, ’s cyáne’
Színét felűlhaladt nagy szép szemek
Szikráznak a’ játékos ív alól.
A’ másik barna selymet húllogat
Párószi márvány vállain alá;
’S melly Isten álljon ellent, a’ midőn
E’ két setét csillag tüzel reá?
Az eggyik Spártai karcsu szép leány,
Körűlaggatva a’ párducz’ leplegével,
Kit a’ hegyekben sújtott-meg nyila.
Lezbósz nevelte a’ másikát, dalok’
És lant’ zengése mellett; ezt mutatja
Fürtjei között az ionkoszoru.
Mellyíké az alma ? Ah! ki mondja-meg?
Kiben kétségeim bíztos oktatót
Találni szoktak, Delphinek Királya,
Szent és nagy Isten! verd-el e’ homályt,
’S, hogy bírja fényed’, illesd-meg szemem’.
Tripószodon ég a’ tömjén, ’s magas
Boltjaidat sűrű felleg tölti be.
Segíts, itt térdelek –
Ím a’ falon
Betűk lángolnak: Kedves nékem a’
Nagy mester, és a’ választott tanítvány.
| Különbözők és eggyek arczaik,
Mint lenni kell a’ szép testvérekének,
Kik eggy anyának nőttek karjain,
És bájaiban megosztva részesek.
Aranyszög fürtök ékesítik az
Eggyiknek fennkölt homlokát, s cyane
Színét felülhaladt nagy szép szemek
Szikráznak a’ játékos ív alól.
A’ másik barna selymet hullogat
Parószi márvány vállain alá;
S melly Isten álljon ellent a’ mikor
E’ két sötét csillag tüzel reá.
Az eggyik karcsu Spártai vadászhölgy
Körűlaggatva a’ párduczleplegével,
Kit a’ hegyekben sujtott-meg nyila:
Lesbos nevelte a’ másikát dalok’
És lant’ zengése mellett; ezt mutatja
Fürtjei között az ionkosszoru.
Mellyíké az alma? Ah, ki mondja-meg.
Kiben kétségim bíztos oktatót
Találni szoktak, Delphinek Királya,
Szent és nagy Isten! verd-el e’ homályt,
S hogy bírja fényed’, illessd-meg*
i<l>llesd-meg A sor mellett megerősítésképpen: ill. szemem’.Tripószodon gyúl a’ tömjén, s magas
Boltjaidat sűrű felleg tölti-be.
Segélj, itt terdelek…
Ím a’ falon
Betűk lángolnak: „Kedves nékem a’
Nagy mester, és a’ választott tanítvány.”
|