Külömbözők és eggyek arczaik,
Mint lenni kell a’ szép testvérekének,
Kik eggy anyának nőttek karjain,
És bájaiban megosztva részesek.
Költ homlokát az eggyiknek szelíd
Szög fürtök ékesítik, ’s a’ cyane’
Színéhez jól-hasonló nagy szemek
Szikráznak a’ játékos ív alól.
A’ másik barna selymet húllogat
Párószi márvány-vállain alá;
’S melly Isten álljon ellent, a’ midőn
Ez éjnél-barnább szem pillantja-meg?
Az eggyik Spártai karcsú szép leány,
Körűlaggatva a’ párducz’ leplegével,
Kit
*<Melly> Kit
a’ hegyekben sújtott-meg nyila.
Lezbósz nevelte a’ másikát, dalok
’S a’ lant’ zengése mellett; ezt mutatja
Fürtjei között az ÍONkosszorú.
Mellyíké az alma? – ah, ki mondja-meg!
Kiben kétségeim bíztos oktatót
Találni szoktak, Delphinek Királya,
Szent és nagy Isten! verd-el e’ homályt
’S, hogy bírja fényed, illessd-meg szemem’.
Tripószodon ég a’ tömjén, ’s magas
Boltjaidat sűrű felleg tölti-be.
Segíts! itt térdelek –
Ím a’ falon
Lángolnak a’ betűk: KEDVES NEKEM
A’ MESTER, ÉS A’ NEM KISSEBB TANÍTVÁNY.