Kazinczy Ferenc összes művei

Ez, édes barátom, a’ mai éjjelem’ munkája, ’s sietek azt Kisnek is Néked is megküldeni. Bár festhetné előttetek és a’ maradék előtt, mint tiszteltelek benneteket; mert itt a’ barátságnak nincs szava. Ezt mondanám rólatok, ha nem ismernétek is.

Ez az Epigramma Tövisek és Virágok nevet viselendő Epigrammáim köztt fog megjelenni. Még Sylvestert és Virágot, Orczyt és Gvadányit, Ányóst és Csokonayt,

és <Dayka> Csokonayt

Daykát, Zrínyit, Kisfaludit fogom festeni. Báróczyra írt Epigrammám és az a’ mit Fábchichra írtam, előtted is isméretesek.

RÁDAY.

Én újabb Mózesz voltam, ’s népemet

Kihoztam a’ rabság’ hajlékiból,

’S a’ hagymatermő honn helyébe néki

Tej- ’s méz- ’s borfolyta Kánaánt adék.

Fény’ oszlopában ment Apoll előttem,

Fény’ oszlopában én a’ nép előtt.

Megcsaptam a’ tengert, ’s nyilva állt az út,

Megcsaptam a’ sziklát, ’s folyt a’ patak.

Az új törvénynek kettős ércz tablájit

Lehoztam a’ Parnassz’ szent bércziről,

’S hatalmas jobbom azzal forgatá-fel

Az undok tisztelet’ tornáczait. (Leonínus verseket.)

Lehúllt a’ fal, de fenn maradt a’ tábla.

Apoll kedvelte tiszta tettemet,

’S bérűl öreg zöld kort nyújtott nekem,

’S szépzengzetű lantot ’s hattyúi dalt.

Kivette fürtjei közzűl a’ borostyánt,

’S, hogy csendesen nyúgodjak árnya alatt,

Önnön kezével szúrta sírom mellé.

Nagy volt nevem, ’s örökre fenn marad.

Vetted e már Eggenbergertől feleségemnek képét?

Én ma kaptam Erdélyből Bocskay Istvánnak eggy tulajdon kezével alá írt parancsolatját. A’ levél magyar, de a’ kezdet az akkori szokása szerént a’ Cancellariáknak, deák. Ez az ember nekem idolumom. Mik volnánk, ha ő nem volt volna! Ide festem neked a’ subscriptiót, és ide még három nagy emberét. Elj igen szerencsésen. Adjon az Ég Néked és a’ Tiéidnek, kiket tisztelek, boldog új esztendőt.

Fridericus Magnus Borussiæ Rex. Az r betűt az F után mindég elhagyta.