Külömbözők és eggyek arczaik,
Mint lenni kell a’ szép testvérekének,
Kik eggy anyának nőttek karjain,
És bájaiban megosztva részesek.
Aranyszög fürtök ékesítik az
Eggyiknek fenn költ homlokát, ’s cyane (búzavirág)
Színét felűlhaladt nagy szép szemek
Szikráznak a’ játékos ív alól.
A’ másik barna selymet hullogat
Párószi-márvany-vállain alá
’S melly Isten álljon ellent, a’ midőn
E’ két setét csillag pillant reá?
Az eggyik Spártai karcsu szép leány,
Körűl aggatva a’ párducz’ leplegével,
Kit
*<Mellyet> Kit
a’ hegyekben sujtott meg nyila:
Lezbósz nevelte a’ másikát dalok
És lant’ zengése mellett; ezt mutatja
Fürtjei között az íonkosszorú. (ἰον viola görögül)
Mellyíké az alma ? Ah, ki mondja-meg?
Kiben kétségeim bíztos oktatót
Találni szoktak, Delphinek királya,
Szent és nagy Isten! verd-el e’ homályt.
’S hogy bírja fényed’, illessd meg szemem.
Tripószodon ég a’ tömjén, ’s magas
Boltjaidat sűrű felleg tölti-be.
Segíts! itt térdelek –
Ím a’ falon
Betűk lángolnak: KEDVES NÉKEM A’
NAGY MESTER ÉS A’ VALASZTOTT TANÍTVÁNY.